Vannak még egyáltalán normális családok?

Ne ez alapján ítélj. Én sem írok ide, hogy 20éve boldogan élek a párommal, csodás 3 gyerekünk van, az anyósom nagyon szerettem és örömmelveszem, ha a gyerekek a nagyszülőkhöz akarnak menni nyáron 2 hétre. Pedig így igaz, és ezért nincs is kérdésem ezzel kapcsolatban.

Csak az ír, akinek problémája van.

Gyakori válás, női szereptúlértékelés, késői szülés (30+) -> magas korkülönbség szülők és gyerek között.

Utána jönnek az egyéb tényezők, anyagi problémák, "liberális világ" (mindenkinek mindenhez van joga, de kötelessége nincs, ott van a rengeteg tanárverés, tökéletesen bemutatja), és még ezer dolgot lehetne sorolni.

Akinek nincs gondja, az nem irogatja be, hogy nekem minden rendben a családommal, nem veszekszünk, nem beszélünk egymással trágárul, nem ordibálunk, stb.

A normális családok nem tünnek fel.

DE: pl én is két héten belül 22 éve vagyok együtt a párommal, négy gyerekünk van, szeretjük, tiszteljük egymást, és újra kezdenkénk, ha most lenne lehetöségünk választani, hogy milyen is legyen az életünk.

Nekem nagyon klassz családom van. Szüleimre,testvéreimre mindig mindenben számíthatok, nagyon szeretek velük lenni.

Na és persze 1,5 éve élek nagyon boldog párkapcsolatban! =)

Szóval a válasz a kérdésedre: IGEN!, vannak normális családok!:)

Örömmel állíthatom, hogy vannak még normális családok. Ahol az apa nem veri hülyére anyát, nem molesztálja a gyerekét, a gondokat megbeszélik és megoldják, nem pedig alkoholba próbálják belefullasztani.

A kamasz gyerek hiába kamaszodik, attól még szereti és tiszteli a szüleit, tanul, nem csavarog, nem kefél-fűvel fával és nem tesz fel hülye kérdést arról, hogy terhes-e...

Persze, hogy vannak normális családok. Gond mindenütt van és mindig is volt. 20-30-40 évvel ezelőtt is voltak alkoholisták..

Arra nem lehet alapozni, hogy itt mit írnak le.. mi van itt? Döntésképtelen emberek, akik vadidegenektől várnak megoldást, úgy, hogy csak a saját oldalukat mutatják be.. Mondvacsinált problémákat vetnek fel, csip-csup dolgokat fújnak fel..Az itt nyűglődők nagy részének eszébe sem jut a másikkal együtt megoldást keresni, sem magába nézni,csak fröcsögni tudnak. Pl. az időseket is védeni, ápolni kellene a fiatalabb generációnak, ehhez képest nézz szét, milyen kérdéseket tesznek fel itt nagymamákról, akiknek talán csak egy kis figyelem és őszinte szeretet kellene?!

Az én életem sem felhőtlen, de van bennem annyi, hogy nem hárítom másra a felelősséget és képes vagyok kompromisszumokat kötni, megoldást kereni úgy, hogy nem teregetem ki a szennyest vadidegeneknek és nem sajnáltatom magam.