Miért olyan fontos egy nőnek párkapcsolatban, hogy párjának gyerekeket szüljön, ha ez számra számos hátránnyal jár?

"párjának szül gyereket" - ezt honnan szedtétek?

Egy nő (már aki normális), nem egy automata, hogy a pasi bedobja a pénzt és kijön neki a gyerek. Amelyik nő így gondolkozik az egy csicska.

Egyébként meg nem kell halomra gyereket szülni, túl van népesedve a Föld és rossz irányba tart a morál. Az emberek netfüggők lettek, a gyerekek hülyék írni-olvasni-közlekedni-viselkedni, plusz álomvilágban élnek.

Az szüljön aki normális körülmények között fel tudja nevelni, aki leül vele olvasni és játszani, nem a kezébe nyom egy tabletet.

Nem segélyért kell szülni meg olcsóbb lakáshitelért meg hogy odaláncolj magadhoz valami kant, hanem azért, hogy normális embert nevelj fel és büszke legyél rá.

Kérdezőnek: Én akkor nem értem a szitut, amikor az van, hogy mondjuk nőnek van kettő, pasinak van egy (hétvégenként, mert ex neveli). Pasi egyáltalán nem követelődzik, hogy legyen közös is, de a nő akkor is, mindenáron akar egyet még ettől a pasitól is.

Szerintem sok nő hiszi azt, hogy gyerekkel megfogja, és mellette mard. Ami nem igaz, ha szereti, mellette marad úgy is. Ha meg nem, továbbáll úgyis.

nagyon szeretnék majd babát szülni a páromnak

Gondolom, mindenki erre a gondolatomra harapott rá és azzal dobálóztok, hogy csak a páromnak szülnék és nem azért, mert én ezt szereném. Attól még, hogy így fogalmaztam, nemcsak a páromnak fogok szülni és nem azért, mert elvárás, hanem mert tényleg szeretnék anya lenni és a páromat is boldoggá tenni, hogy szülők lettünk. De le leszek pontozva, mert már későn helyesbítek...

Mint minden élőlényben, úgy az emberben is genetikailag benne van a faj fenntartási ösztön. Persze, az ember már tudja irányítani, kivel,mikor lesz utódja.

Aki gyereket vállal, nem azon filózik, milyen hátrányokkal jár. Az általad felsoroltak figyelembe vétele sokkal inkább jellemző a nagyon fiatal emberekre, akiknek az élet még arról szól: Milyen a teste, karriert építeni,kihasználni a lehető legjobban a szabadidejét,lehetőleg két kanállal enni az édes életet.

A páromnak,és magamnak szülök gyereket. Nem azért,hogy a párom boldog legyen, vagy hogy én boldog legyek. Hanem azért,hogy MI boldogok legyünk egy családként. Azért mert mindketten ugyanannyira vágyunk a szerepeink betöltésére, párom rettentően szeretne apuka lenni, én meg anyuka.

Akit az izgat,hogy jaj,ha terhes leszek,megnő a hasam, meghízok,hogy fogok kinézni, annak még nem való gyerek.

Anyukám a terhessége alatt 10 kilót szedett fel (52-ről 62-re), 6 hetes koromra vékonyabb volt,mint terhesség előtt,és még most is csodajó alakja van.

De hát nem az a fontos, hogy Gipsz Jakabnak gyereket szüljek. Hanem hogy legyen gyerekem egyrészt a folytonosság miatt, hogy ami van vagyonom, azt valakire biztonsággal hagyassam, másrészt azért mert lenne kedvem és tehetségem felnevelni egy (vagy inkább több) gyereket, aki a segítségemmel vidám és kiegyensúlyozott felnőtté válhat és majd könnyen eligazodik a világban.

És a párra visszatérve:

Bár az előbbi mondataim alapján azt gondolhatod, hogy mindegy az apa személye... Hát nem! Egyáltalán nem mindegy! Fontos, hogy ki ő, milyen ember. Csak olyan jöhet szóba, akit szeretek, és aki engem szeret, és akivel jó együtt, akivel tényleg együtt lehet élni halálomig. Szóval akibe akárhogy is, de szerelmes vagyok, és ha az vagyok, akkor nyilván nagyon örülnék, hogy a gyerekem rá hasonlítson... Fontos, sőt a gyereknél sokkal fontosabb a párommal való jó kapcsolat, mert ha ez megvan, akkor a gyereknek is sima ügy jól éreznie magát....

A test amúgy is változik..., a szabadidő meg átalakul, több kisgyerekes program lesz, ennyi. Normális nő amúgy is leterhelt és fáradt, mert mindig talál tennivalót.

A munkakeresés meg hidd el, hogy gyerek nélkül is nehéz. Sőt a mai világban, amikor a szó szerint gyerekgyártó nőket támogatja az állam, nekik még sokkal könnyebb is munkát találni, mert utánuk is adókedvezményt ad a cégeknek az állam.

Hiába nincs egy nőnek gyereke, és ha még azt is mondja állásinterjún, hogy nem is akar, azt úgysem hiszik el, és úgy 20-40 éves kor között iszonyú szenvedés az álláskeresés gyerektelen nőként is, szóval....

"Szerintem sok nő hiszi azt, hogy gyerekkel megfogja, és mellette mard. Ami nem igaz, ha szereti, mellette marad úgy is. Ha meg nem, továbbáll úgyis."

Elég sok férfi van, akivel ezt igenis megteheti (és meg is teszi) a nő, mert nem mindenkinek a lelkiismeretébe fér bele, hogy otthagyja a gyerekét (is).