Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mennyire fontos egy párkapcsol...

Mennyire fontos egy párkapcsolatban, hogy jóban legyenek a családok?

Figyelt kérdés

Belemennétek egy olyan kapcsolatba,ahol

-a párodat utálja a családod?

-ahol Te utálod a párod családját?

-ahol a 2 család egymás okolja és gyűlölködik egyéb okokból kifolyólag?

Nem Rómeó-Júlia eset,de néha már katartikus!


2009. márc. 6. 13:34
 1/9 anonim ***** válasza:
100%

Szia!

Én is valami hasonlóban vagyok.

Lány vagyok, és a párom szülei nem igazán bírnak, mert ők ilyen túlaggódósak, és én "elvettem " a kicsi fiúkat..

Semmi balhé nem volt még, csak néha érzem, h "nem őszinte a mosolyuk", meg néha már leteremtett apósom, h ezt, v azt kéne nekem csinálnom, stb..

És hát ugye ebből következik, h én se annyira szívlelem őket, pedig az elején úgy néztem rájuk, mint a szüleimre!

Párommal már jegyesek vagyunk, babát tervezünk, de erről sem vesznek tudomást..

Eleinte ez nagyon bántott engem, ez a kialakult viszony, de mostmár nem húzom fel magam ezen, mert nem éri meg!

Aki szeret, és akinek a véleménye számít, az a páromé, a többi nem érdekel!!

2009. márc. 6. 13:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:
100%
Hát én a 10 év alatt anyósomat egyszer láttam, apósomat kétszer de nem bizti, h megismerném az utcán. Alkoholisták. A férjem nem jár haza, csak hetente egyszer szalad haza, anyuék nem járnak össze, nem ismerik egymást. Nem mondanám, hogy utál engem, egyszerűen így alakult. Mikor egyszer taliztunk akkor kedves volt meg minden, ha főz töltött káposztát :))) azt szokott küldeni, De ennyi. Én aztán marhára jól megvagyok nélkülük:)))
2009. márc. 6. 13:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:
100%

Szia!

Az biztos hogy jobb érzés ha mindenki jól kijön a másikkal, de ez sajnos nem mindíg van így. Ha szereted a párod ne foglalkozz senkivel, később úgyis elfogadják a helyzetet, hogy ti együtt vagytok.

2009. márc. 6. 14:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:
100%

Az a fontos, hogy ti szeressétek egymást. Sajnos a szülők sokszor kényszerből fogadják el a gyerekük párját, egyszerűen ilyenek. Én nő vagyok, anyósom kicsi fiát "vettem el", és költöztem vele 60 km-el odébb, megjegyezném, a párom már előtte is itt lakott, itt ismerkedtünk össze, és esze ágában sem volt hazaköltözni, mert agyára megy az anyja rátelepedése. Ilyen távolságból persze jól megvannak. :D Egyszer hozzám vágta, hogy neki mennyire hiányzik a kisfia, de talán évente egyszer ha letéved hozzánk, pedig van kocsija, és kb 1 óra alatt ide is ér, persze ha mi nem megyünk 2 hétig, akkor már cirkuszol a telefonba, hogy mi milyen bunkók vagyunk. Ja, és persze ezért az egészért őszerinte én vagyok a hibás, de nem érdekel, mert a párom szerint is az anyja egy kicsit lökött. Meg persze a párom nagyija is engem okol a kialakult helyzetért, pedig kihangsúlyoznám, a férjem már 3 éve elköltözött otthonról ebbe a városba, amikor összeismerkedtünk. Apósom nagyon jó fej, ő abszolút nem csinál problémát ebből a 60 km-ből, ha tud, jön, ha tudunk, megyünk, soha nem tesz megjegyzéseket. (Bár ő ismeri a volt feleségét és az ex-anyósát, biztos azért...)


Persze ez miatt nekem sem a szívem csücskei, de nem mutatom ki nekik, igyekszem nagyon kedves lenni velük, amikor találkozunk, és kerülni az esetleges konfliktusokat.

2009. márc. 6. 14:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
100%
A válasz attól is függ, hogy mi az oka az utálatnak. Vannak emberek, akikkel semmit sem lehet kezdeni és te lehetsz akármilyen odaadó, mindig semmibe fognak venni. Ahogy itt fentebb írták, ha alkoholisták pl. te és a párod képtelenek vagytok változtatni a helyzeten. Ha te ezt így el tudod fogadni, hisz a párod nem tehet erről, akkor el tudok képzelni egy párkapcsolatot. Persze jóval nehezebb így. Szerencsés vagyok, mert nálunk a 2 család nem utálja egymást és senki sem haragszik senkire sem, sőt nincs sértődés pitiáner dolgok miatt sem. Így minden sokkal egyszerűbb, mintha gyűlölnék egymást. Sajnos sokan szó szerint gyűlölnek másokat - valós ok nélkül is.
2009. márc. 6. 15:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
95%

engem utál az anyosom,sosem jártunk össze,nem birta elviselni,hogy elvettem a kicsi fiát,akit ráadásul fel sem nevelt,mert elhagyta pár hónaposan(nagymama,és apósom nevelte)a férjem több mint 20 éves házasság alatt megváltozott,oda jár az anyjához,az itatja,ellenem hangolja,és az unokáit soha meg sem nézte.ha ujra kezdhetném

,nem lennék a felesége

Az anyós győzőtt!!!!

2009. márc. 6. 17:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 anonim ***** válasza:
100%
Én úgy gondolom, hogy fontos dolog, hogy a fiatalok családja legalább kedvelje egymást DE, nem meghatározó. Én akkor is a párommal lennék, ha nem jönnénk ki jól a szüleivel és fordítva. Szóval fontos, de nem "létszükséglet". Nagyon szomorú, hogy nálatok így alakult a helyzet. Mindenképpen meg kéne próbálni megbékíteni a szülőket, hiszen gondolom, neked eléggé fájhat amikor csúnyán beszélnek a kedvesedről. Sajnos, arról nem volt szó, hogy pontosan mi a harag oka, de ha leírod egy másik kérdésben vagy ide, megpróbálhatunk tippet adni... hátha... Remélem, megoldódik majd ez a helyzet, mert ez nektek sem jó, hogy nem számíthattok a szülőkre.
2009. márc. 6. 18:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:
100%
Az én esetem a következő: két teljesen különböző családból érkeztünk, teljesen eltérő dolgokat hoztunk magunkkal az életünkbe. Mi egy nagyszájú "dél-olasz" jellegű család vagyunk, a páromék pedig csendes svábok. Na? Ilyenkor mi van? 10 év vitázás, egymás anyázása után rájöttünk, h igazán rengeteg dolgot tudunk találni a másik családjában, ami nem tetszik, minthogy homlokegyenesen máshogy neveltek minket, de semmi értelme. Valamiért egymásba szerettünk, és ha másért nem is, azért hálásnak kell lennem az édesanyjának, hogy felnevelte a fiát. Igyekszünk tolerálni egymás családját, több-kevesebb sikerrel. Már nem támasztok akkora elvárásokat a férjemmel szemben. Pl. régen elfogadhatatlannak tartottam, h az anyukám szülinapján ne legyen ott, volt is ebből rengeteg vitánk. Ma már úgy adom elő neki, ha tud jöjjön velünk, ha nem akar nem muszáj. Tudja, h nekem sokat jelent, ha megteszi értem és ezért igyekszik, de előfordul, h azt mondja most nem mennék, nem baj? Nem könnyű semelyikünk családjával sem, mindig lehetne találni kötözködni valót, de mi értelme? Szeretnénk a gyerekünket szeretetben felnevelni, és szeretnénk, ha megtanulná, h a szülőket tisztelni kell.
2009. márc. 7. 09:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:
100%

Én is sajnos ilyen helyzetben vagyok. Mert mire az ember szerelmes lesz, csak utána ismeri meg párja szüleit. Engem speciel az egész családja gyűlöl, mert nem vagyok vagyonos, vagyis gazdag.

De ha tudom, hogy utálnak, még mielőtt szerelmes lennék a pasiba, lehet, hogy nem mennék bele a kapcsolatba. Nagyon nagy kitartás kell hozzá. Én kezdek tönkre menni ebben a harcban apósommal.

2009. márc. 9. 10:56
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!