Mennyire fontos egy párkapcsolatban, hogy jóban legyenek a családok?
Belemennétek egy olyan kapcsolatba,ahol
-a párodat utálja a családod?
-ahol Te utálod a párod családját?
-ahol a 2 család egymás okolja és gyűlölködik egyéb okokból kifolyólag?
Nem Rómeó-Júlia eset,de néha már katartikus!
Szia!
Én is valami hasonlóban vagyok.
Lány vagyok, és a párom szülei nem igazán bírnak, mert ők ilyen túlaggódósak, és én "elvettem " a kicsi fiúkat..
Semmi balhé nem volt még, csak néha érzem, h "nem őszinte a mosolyuk", meg néha már leteremtett apósom, h ezt, v azt kéne nekem csinálnom, stb..
És hát ugye ebből következik, h én se annyira szívlelem őket, pedig az elején úgy néztem rájuk, mint a szüleimre!
Párommal már jegyesek vagyunk, babát tervezünk, de erről sem vesznek tudomást..
Eleinte ez nagyon bántott engem, ez a kialakult viszony, de mostmár nem húzom fel magam ezen, mert nem éri meg!
Aki szeret, és akinek a véleménye számít, az a páromé, a többi nem érdekel!!
Szia!
Az biztos hogy jobb érzés ha mindenki jól kijön a másikkal, de ez sajnos nem mindíg van így. Ha szereted a párod ne foglalkozz senkivel, később úgyis elfogadják a helyzetet, hogy ti együtt vagytok.
Az a fontos, hogy ti szeressétek egymást. Sajnos a szülők sokszor kényszerből fogadják el a gyerekük párját, egyszerűen ilyenek. Én nő vagyok, anyósom kicsi fiát "vettem el", és költöztem vele 60 km-el odébb, megjegyezném, a párom már előtte is itt lakott, itt ismerkedtünk össze, és esze ágában sem volt hazaköltözni, mert agyára megy az anyja rátelepedése. Ilyen távolságból persze jól megvannak. :D Egyszer hozzám vágta, hogy neki mennyire hiányzik a kisfia, de talán évente egyszer ha letéved hozzánk, pedig van kocsija, és kb 1 óra alatt ide is ér, persze ha mi nem megyünk 2 hétig, akkor már cirkuszol a telefonba, hogy mi milyen bunkók vagyunk. Ja, és persze ezért az egészért őszerinte én vagyok a hibás, de nem érdekel, mert a párom szerint is az anyja egy kicsit lökött. Meg persze a párom nagyija is engem okol a kialakult helyzetért, pedig kihangsúlyoznám, a férjem már 3 éve elköltözött otthonról ebbe a városba, amikor összeismerkedtünk. Apósom nagyon jó fej, ő abszolút nem csinál problémát ebből a 60 km-ből, ha tud, jön, ha tudunk, megyünk, soha nem tesz megjegyzéseket. (Bár ő ismeri a volt feleségét és az ex-anyósát, biztos azért...)
Persze ez miatt nekem sem a szívem csücskei, de nem mutatom ki nekik, igyekszem nagyon kedves lenni velük, amikor találkozunk, és kerülni az esetleges konfliktusokat.
engem utál az anyosom,sosem jártunk össze,nem birta elviselni,hogy elvettem a kicsi fiát,akit ráadásul fel sem nevelt,mert elhagyta pár hónaposan(nagymama,és apósom nevelte)a férjem több mint 20 éves házasság alatt megváltozott,oda jár az anyjához,az itatja,ellenem hangolja,és az unokáit soha meg sem nézte.ha ujra kezdhetném
,nem lennék a felesége
Az anyós győzőtt!!!!
Én is sajnos ilyen helyzetben vagyok. Mert mire az ember szerelmes lesz, csak utána ismeri meg párja szüleit. Engem speciel az egész családja gyűlöl, mert nem vagyok vagyonos, vagyis gazdag.
De ha tudom, hogy utálnak, még mielőtt szerelmes lennék a pasiba, lehet, hogy nem mennék bele a kapcsolatba. Nagyon nagy kitartás kell hozzá. Én kezdek tönkre menni ebben a harcban apósommal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!