Miért olyan fontos egy nőnek párkapcsolatban, hogy párjának gyerekeket szüljön, ha ez számra számos hátránnyal jár?

Mert gondolom családra vágyik.

Nekem nem fontos,hogy gyereket szüljek,nem vagyok gyerek párti párom tisztába van vele. De ha becsúszna és párom is szeretné,megtartanám annak ellenére is,hogy mikkel jár!!

Amúgy meg rosszul gondolod,egy nő jó esetbe nem magának szüli a gyereket,hanem maguknak. Férfi is vegye ki a részét,illetve minden gyerek már, nem jelentheted ki,h nem jutna ideje a párjára,fáradt lenne, vagy megváltozik a testalkata. MINDEN GYEREK/EMBER MÁS! Na meg téged miért érdekel, h ki kinek szülne?

Igen, az összes hátrány lehetséges, de ha minden nő így állna a gyerektémához, akkor kihalna a Föld.

Mindennek ellenére nagyon szeretnék majd babát szülni a páromnak, még akkor is, ha nehéz lesz. Az anyai boldogság majd kárpótol.

Ugyanazért, amiért fontos egy diáknak, hogy iskolába járjon akkor is, ha számára ez számos hátránnyal jár (dolgozatok, felelések, vizsgák, stb.) - hosszú távon mégiscsak így lesz boldog.

Egyébként ha csak a párjának szüli szerencsétlen gyerekeket, régen rossz...

Elöljáróban - nekem négy gyerekem van, nem a levegöbe beszélek, hanem tapasztalatból.

Egy nö NEM a párjának szül gyereket, hanem magának, mert szeretné, ha lenne.

A test megváltozása, föleg az elhízás nem törvényszerü, csak MO-on majdnem "elvárás", pedig ennek semmi szükségszerüséges sincs.

Nézd meg a természeti népeket, ott a terhes nök nem kövérek, csak a hasuk/mellük nö, mert ennyi az, ami a terheséggel velejár. - meg ugyanez érvényes a fejlett, kultúrnépekre is, ahol a kismama nem zabál, nem hizódisznóként tömi magába a kajákat, és így a terhesség végén nem 20-30, hanem 10-12 kg-val nehezebb a kiindulási súlyánák - amit a szülés után pár hét alatt le tud adni.

Így mire a gyerek fél éves, már gyakorlatialg ugyanolyan ateste, mint a terheség/szülés elött.

A nehezebb munkalehetöség is csak akkor igaz, ha a nönek nincs semmi végzettsége, és ezért nem versenyképes másokkal szemben.

A kevesebb szabadidö az elsö egy, esetleg két évre igaz, de nem "jelenösen" kevesebb, megfelelö szervezéssel jut majdnem mindenre ideje, amire elötte jutott, de föleg, amire akar. (Persze MO-on csak az az ANYA, aki napi 24 órában hullafáradt, elhanyagolt - mert különben nem is jó anya, ami persze nem igaz, csak a legtöbben nem mernek normálisak lenni szülés után, gyerek mellett)

A leterheltség/fáradtság az elsö idöszakra valamennyire jellemzö lehet, de itt is megfelelöen szervezett életmóddal igen sokat lehet javítani a dolgon és a gyerek 1-2 éves kortól egyre önállóbb, azaz egyre kevesebb leterheltséget okoz.

A párjára annyi ideje jut, amennyit tényleg akar, hogy jusson, csak a többség ezt jó kibúvónak tartja arra, hogy ne foglalkozzon bele, mert így kényelmesebb.

SZóval ha egy nö akar gyereket, akkor azt magának akarja, nem a párjának.

Gyerek mellett meg arra jut ideje, amire tényleg akarja.

Én két gyerek mellett végeztem felsöfokot (mérnöki szak), és mire a negyedik is iskolába került, két nyelvvizsgám lett, megtanultam két speciális komputerprogramot kezelni és dolgezni velük, emellett hetente kétszer járok sportolni egy-egy órát, és a párommal is böven jut idönk egymásra.

Nem tudom, mivel ha csak a párjának szüli, tényleg semmi jót nem remélhet.

Ha nem akarja ő is szívből, még annyit se nyer rajta, mint egy béranya.

Értelmes ember nem így vállal gyereket.

Miért fontos a nőnek, hogy a párjának gyerekeket szüljön?

Régen rossz gondolkodás ha egy nő a párjának szül.Mindkettőjük vàgya kellene, hogy legyen a gyerekvállalás.

A kérdés amúgy is értelmetlem, mert ez nem kötelező. Ha nem akarsz, ne szülj! Ha a férfi gyerekre vágyik, keressen magának olyan nőt aki szintén vágyik egy gyerekre.A nő pedig olyan férfit, aki nem vágyik gyerekre.Ilyen egyszerű!