Szerintetek egy hosszú távú komoly párkapcsolatban mennyire fontos faktor a hasonló értékrend, érdeklődési kör, életstílus?

Nagyon fontos. Az érdeklődési kör talán annyiban, hogy legyenek közös pontok is, és ne kergessen az őrületbe a másik hobbija.

Szerintem az is sokat nyom a latban (és ezért sokan meg fognak szólni), hogy a családunkban látott minta legalább részben hasonló legyen. Legalábbis nálam így volt. A volt vőlegényem elvált szülők gyereke volt, az anyja elég gyenge jellem volt (attól függetlenül, hogy egy nagyon kedves nő), és habár sok mindenben hasonlítottunk, az exemet zavarta, hogy én karakán nő vagyok, és a házi munkába pl. nem volt hajlandó besegíteni, akárhogy kértem, mert náluk azt mindig az anyja csinálta, ehhez szokott hozzá.

A férjem egy szakasztott olyan családból származik mint én (anyuka tűzrőlpattant, apuka a fő családfenntartó, de nagyon nyugodt, megfontolt, besegít mindenbe), és ő is egy tipikus nyugodt, segítőkész férfi, én meg ugye az anyukám vonásait örököltem.

Szerintem rengeteget számít a családban látott minta, és az ezáltal kialakult életszemlélet.

Nem kell mindenben egyezni, de lényeges dolgokban fontos. Pl. egy megrögzött ateista és egy mélyen vallásos bonyolult kombináció, akármekkora a szerelem. Az is súrlódási pont szokott lenni, ha az egyik fél akar gyereket, a másik meg nem.

Nem fontos, hogy teljesen passzoljon minden, de ne térjen el túlságosan egymástól, és ha mégis eltér, legyen egy kíváncsiság, nyitottság egymás dolgai felé. Lehet, hogy valaki csak azért nem jár el, mert nincs olyan társasága, egyedül meg nem akar mindenhova, de ha lehet valakivel, akkor meg fel tud oldódni, és remekül érezheti magát (na ez pl. pont az én tipikus esetem, vannak helyek, ahova csak a társaság hiánya miatt nem megyek, pedig jó lenne, emiatt egyesek otthonülőnek és visszahúzódónak gondolnak, de ezt cáfoltam többször is, amikor nyakamba vettem a világot és elutaztam párszor 1-1 napra külföldre, azt egyedül is lehet, de pl. gokartozni nem). :-)

Nagyon fontos. De őszintén szólva az általad írtak szerintem pont nem igazán meghatározók. Fiatalon a legtöbben isznak, buliznak, sokan cigiznek is, akik később ezekkel felhagynak. Ezek időszakos, felszínes dolgok, nem alapjaiban határozzák meg az életet.

Amit linkeltél, azzal nagyjából egyet tudok érteni, de hogy továbbvigyem a metaforát, a háromlábú asztal is asztal még egy darabig, és ha megjavítják a negyediket, akkor nincs semmi gond. Azaz ha minden stimmel, de a szerelmed épp kitalálta, hogy elkezd cigizni, elég nagy butaság pusztán emiatt kidobni. Inkább meg kell találni a megoldást.

Nekem három komolyabb kapcsolatom volt, mindhárom azért szakadt meg, mert alapvető kérdésekben nem egyeztünk. Az elsőnél nem volt meg a szerelem, így hiába passzolt minden más, az még nem volt elég. A másodiknál ő állandóan játszott és nem törekedett, hogy előbbre jussunk akár anyagilag, akár a kapcsolatunkban. A harmadiknál az anyagiakhoz viszonyultunk teljesen ellentétesen. Ezek pedig nagyon fontos dolgok.

Negyedszerre igyekeztem nagyon tudatosan választani, és egyébként rengeteget dolgozunk a kapcsolatunkon. Mindketten rossz családi mintát hoztunk, így sokat beszélgetünk arról, hogy mi hogy csináljuk. Én ráveszem őt a tanulásra, ő engem arra, hogy spontánabb legyek. Ha minden jól megy, a végén összecsiszolódunk. De nagyon fontos, hogy az alapjaink megvannak és hogy mindketten akarjuk a kapcsolatot és teszünk is érte. Sok helyen szerintem csak ennyi hiányzik..