Elegem van anyuból?
21 éves múltam.
20 évesen végeztem a sulival és utána 1 évet egyetemre jártam.
Anyu is adott pénzt sokszor de dolgoztam is mellette,viszont mentálisan nem bírtam a terheket.
A hétvégi üvöltözéseket itthon,hogy hagyhjam ott az egyetemet mert ő már 64 éves és más nyugdíjas már éli a nyugodt életét neki meg engem kell támogatnia.
Nem éreztem sehol otthon magam, semmi nem volt jó. Állandóan mentek a pofázások anyu részéről hogy olyan vagy mint az alkoholista apád, menj apádhoz stbstb.
Pánikrohamaim voltak, és nem bírtam megszólalni mások előtt mert tikkeltem, felment a pulzusom és elájultam.Előtte soha az életben nem voltak ilyen problémáim. Több száz ember előtt verseket mondtam,versenyekre jártam stb stb... A vizsgáimat nem tudtam emiatt megcsinálni. Teljesen összeomlottam. Állandóan remegtem.
Mikor bejelentettem anyunak hogy otthagyom az egyetemet akkor azért ment az ordibálás.Aztán rá 2 napra már azért ment hogy menjek el dolgozni.
Nem tudtam máshova, egy idősek otthonába mentem segédnővérnek, de 2 hetet bírtam mert sírva jöttem el minden nap körülbelül. Nem volt életem mellette.
Utána elmentem egy helyi kórházba dolgozni ahol 1,5 hónapot voltam de mivel tervben volt hogy levelezőn ekezdek egy dipomás ápoló képzést ezért most leszámoltam innen és elkezdtem levelezőn a képzést ami nagyon tetszik eddig.
A párom viszont Pesti én pedig vidéki, a suli pedig megint egy másik városban van, így felszeretnék költözni Pestre,hogy egyáltalán tudjunk találkozni valamikor vagy bármi. Már meg is van a helyem a kórházban csak hogy anyu 1000Ft-al nem akar támogatni.
Megkaptam a fizetésemet 2 hete ami egy az egyben el is ment ruhákra és minden másra mivel 1 db cipőm, és egy darab nadadrágom volt amit hordtam. A többi ki volt szakadva a lábam között. A cipőim szintén. Mivel anyu úgy nevelt kiskoromban hogy elég egy cipő. Ha akartam még egyet akkor azt mondta hogy "Nem mert már van cipőd..." Tipikus kommunista nevelés. Egy generációs szakadék van köztünk.
Anyu semmiben nem akar támogatni mert hogy ő már nyugdíjas és élni akarja a saját életét. Ki a szar kérte hogy szüljön meg basszus 42 évesen????
Ki kérte?
Mikor a féltesóm annyi volt mint én akkor anyu még vele meg a feleségével élt egy házban mert odafogadta őket. Ez annyira igazságtalan hogy semmi szülői támogatást nem kapok.
Minek szült meg ennyi idősen mikor tudta nagyon jól hogy hány éves lesz mire én felnövök????
Most is lejárat a postás előtt. Hozott egy ajánlott levelet, ami nekem jött de anyu kiakarta bontani. Kitéptem a kezéből ( minden levelemet felbontja..) és elkezdett üvölteni a postás előtt velem hogy takarodjak el innen, itt fogok dolgozni ebben a városban, nem Pesten, ő nem támogat engem semmivel. Elege van belőlem.
Mi a szarért válallt el könyörgöm.
Idegigel, lekileg, mindenhogy teljesen kivagyok készülve. Megtudnám ölni az anyámat..esküszöm.Akkora düh van bennem már iránta hogy az hihetetlen.Lehet pszichológushoz kell fordulnom mert ez nem normális már.
Sokszor elképzelem hogy jól megtépem és jól esik.
Az ordibálós hangját meghallom akkor a falatkaparnám esüszöm.
Gyűlöl engem de én is őt
Tiszta szívemből.
Ti mit csinálnátok???
válasza:Látom itt is van pár ostoba ember,akik a kérdezőt szidják,h "jajj de hisztis vagy" "nem várhatod el ezt anyádtól" képzeljétek már el magatokat a helyébe. Nem támpogatja őt az anyja, nem segíti semmiben már. Még ha fel is nevelte,nem a jól. Egy nagy HP az anyja.
Én a barátomhoz költöznék.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Azt írod, van párod. Kérj tőle kölcsön annyit, hogy fel tudj utazni a munkahelyedre.
Kérj nővérszállón elhelyezést, legalább átmenetileg, míg összeszeded magadat annyira, hogy tudj egy szobát bérelni (egyedül lakást nemigen fogsz tudni Bp.-n).
Vagy lakj a párodnál addig, ha a nővérszálló nem megoldható. Vagy bent a kórházban.
Meg tudod oldani, csak akarat kell hozzá. Eleinte baromi nehéz lesz, dolgozz, és spórolj, amennyit csak tudsz.
Ruhákat olcsón turkálóban vehetsz majd, ha szükséges lesz.
válasza: válasza:Függetlenül attól, hogy anyukáddal való viszonyod nem normális...
Igenis rengeteg fiatal indul el támogatás nélkül. Rengeteg fiatal nem kap segítséget otthonról, mert nincs miből. Más is felnő úgy, hogy mindig csak egy pár cipője van, mert az is sokat jelent, hogy arra az egyre futja. És nem a kisebbségekről beszélek, nagyvárosban is tucatjával van ilyen, legfeljebb te külső szemlélőként nem látod.
Az a saját butaságod, hogy ez az egyben elköltöd a fizetésed ruhákra. Egyrészt illett volna beosztani, hogy nem minden ruhát veszel meg egyszerre, hanem most és majd a jövő hónapban is egy részét. Másrészt 70-80 felett kaptál minimum. Ennek a töredékéből is fel lehet tölteni a ruhatárat, ha ügyesen vásárolsz.
Tudod, nagyon sok fiatal indul el úgy, hogy olyan munkát végez, amit nem akar, ami nem életcél. Azért teszik, hogy legyen pénz, legyen miből elindulni, ha már szülői támogatás nincs. Te első körben azért léptél ki kb. azonnal, mert nem tetszik, másodszor meg azért, mert... miért is? Mert levelezőn tanulsz? A levelezőnek, tudod, pont az a lényege, hogy tudj mellette dolgozni. Ez a része megint csak sántít valahol.
Szép és jó, hogy megvannak a tervek az új munkára meg a költözésre, de bizony a valóságban ez nem úgy működik, hogy gondolok egyet és megyek. Ha nem mondasz fel másfél hónap után, akkor az év végére kb. össze tudtál volna szedni annyi pénzt, hogy meglegyen a kaucióra való, és máris jobban ugrálhatnál. Mert ugye, nyilván nem minden hónapban megy el a teljes fizud a ruhákra.
Ne hidd, hogy idefent kolbászból van a kerítés. A fővárosban is ugyanúgy küszködnek a fiatalok, és aki alá nem tesznek lakást, az ugyanúgy megbirkózik ezekkel a problémákkal, mint te. Függetlenül attól, hogy idős vagy fiatal szülők gyereke.
És hogy én mit tennék a helyedben? Visszamennék dolgozni és félretennék, hogy pár hónapon belül tényleg a saját lábamra állhassak, ahogy terveztem.
válasza:Ezért nem szülünk 40 felett.
Szerintem ezek a dolgok nem konkrétan ellened irányulnak. Az idősek sokszor megbuggyannak, ki előbb, ki később. Ne vedd komolyan, hagyd rá a hülyeségeit, próbálj meg önerődből talpraállni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!