Elegem van anyuból?
21 éves múltam.
20 évesen végeztem a sulival és utána 1 évet egyetemre jártam.
Anyu is adott pénzt sokszor de dolgoztam is mellette,viszont mentálisan nem bírtam a terheket.
A hétvégi üvöltözéseket itthon,hogy hagyhjam ott az egyetemet mert ő már 64 éves és más nyugdíjas már éli a nyugodt életét neki meg engem kell támogatnia.
Nem éreztem sehol otthon magam, semmi nem volt jó. Állandóan mentek a pofázások anyu részéről hogy olyan vagy mint az alkoholista apád, menj apádhoz stbstb.
Pánikrohamaim voltak, és nem bírtam megszólalni mások előtt mert tikkeltem, felment a pulzusom és elájultam.Előtte soha az életben nem voltak ilyen problémáim. Több száz ember előtt verseket mondtam,versenyekre jártam stb stb... A vizsgáimat nem tudtam emiatt megcsinálni. Teljesen összeomlottam. Állandóan remegtem.
Mikor bejelentettem anyunak hogy otthagyom az egyetemet akkor azért ment az ordibálás.Aztán rá 2 napra már azért ment hogy menjek el dolgozni.
Nem tudtam máshova, egy idősek otthonába mentem segédnővérnek, de 2 hetet bírtam mert sírva jöttem el minden nap körülbelül. Nem volt életem mellette.
Utána elmentem egy helyi kórházba dolgozni ahol 1,5 hónapot voltam de mivel tervben volt hogy levelezőn ekezdek egy dipomás ápoló képzést ezért most leszámoltam innen és elkezdtem levelezőn a képzést ami nagyon tetszik eddig.
A párom viszont Pesti én pedig vidéki, a suli pedig megint egy másik városban van, így felszeretnék költözni Pestre,hogy egyáltalán tudjunk találkozni valamikor vagy bármi. Már meg is van a helyem a kórházban csak hogy anyu 1000Ft-al nem akar támogatni.
Megkaptam a fizetésemet 2 hete ami egy az egyben el is ment ruhákra és minden másra mivel 1 db cipőm, és egy darab nadadrágom volt amit hordtam. A többi ki volt szakadva a lábam között. A cipőim szintén. Mivel anyu úgy nevelt kiskoromban hogy elég egy cipő. Ha akartam még egyet akkor azt mondta hogy "Nem mert már van cipőd..." Tipikus kommunista nevelés. Egy generációs szakadék van köztünk.
Anyu semmiben nem akar támogatni mert hogy ő már nyugdíjas és élni akarja a saját életét. Ki a szar kérte hogy szüljön meg basszus 42 évesen????
Ki kérte?
Mikor a féltesóm annyi volt mint én akkor anyu még vele meg a feleségével élt egy házban mert odafogadta őket. Ez annyira igazságtalan hogy semmi szülői támogatást nem kapok.
Minek szült meg ennyi idősen mikor tudta nagyon jól hogy hány éves lesz mire én felnövök????
Most is lejárat a postás előtt. Hozott egy ajánlott levelet, ami nekem jött de anyu kiakarta bontani. Kitéptem a kezéből ( minden levelemet felbontja..) és elkezdett üvölteni a postás előtt velem hogy takarodjak el innen, itt fogok dolgozni ebben a városban, nem Pesten, ő nem támogat engem semmivel. Elege van belőlem.
Mi a szarért válallt el könyörgöm.
Idegigel, lekileg, mindenhogy teljesen kivagyok készülve. Megtudnám ölni az anyámat..esküszöm.Akkora düh van bennem már iránta hogy az hihetetlen.Lehet pszichológushoz kell fordulnom mert ez nem normális már.
Sokszor elképzelem hogy jól megtépem és jól esik.
Az ordibálós hangját meghallom akkor a falatkaparnám esüszöm.
Gyűlöl engem de én is őt
Tiszta szívemből.
Ti mit csinálnátok???
"kellene egy elindító támogatás vagy valami"- azt elhiszem. De nem te vagy az egyedüli, aki nem kap. (Bár téged az egyetem egy éve alatt nyilván támogatott.)
Az, hogy 40 felett már nem ideális gyereket vállalni, egyértelmű (akármi is az aktuális nézet ezügyben), de ezen megint csak kár már agyalni, változtatni úgysem tudsz rajta.
Nem igaz, hogy nincs pénzed egy buszjegyre (ha nincs ennyit igazán adhat a barátod), szóval fogod magad és mész.
(Azért akármilyen kicsi is volt az a fizetés, kár volt ruhákra elszórni. Kezdetnek elég lett volna 2-3 kombinálható alapdarab, és akkor most lenne egy kis tartalékod... Persze, arra költesz, amire akarsz, de csak ha miből...)
Ha a parod nem segít akkor azt hagyd ott! Nem vagytok hazasok de a jóban rosszban itt is érvényes.
Ne arra koncentrálj hogy mit nem akarsz vagy hogy milyen rossz
Azt kérdezd meg magadtól hogy még meddig akarod ezt a helyzetet es mit tennél meg azért hogy valtozzon. Amikor megvan a válasz akkor cselekedj.
Szallas ugyben irj Facebook ra is....
Akkor fog változni a helyzeted ha TE csinálsz valamit az ügy érdekében.
A barátod barátai is Pestiek! Es az ő baratai is.
Az egyetemre ahova jártál is sok ember jár akivel lehet beszélni....
https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ke..
Miért érzem azt, hogy ezt a kérdést is Te írtad ki?
Jó lenne anyukádat is meghallgatni....
- mert ebből a hosszú sirámból mindössze annyi derült ki, hogy egy hisztérikus fejlődésben megrekedt nő vagy
- kb 14 éves szinten, azon károgsz, minek szült meg.
"Ebben a világban rohadtul egy fiatal sem tud támogatás nélkül elindulni,és ezt nem egy ember mondta nekem. "
Milyen érdekes, hogy nekem és több ismerősömnek mégis sikerült. Sok év kemény munkája volt, de egyedül is fel tudtam építeni az életem. Ne a kifogásokat keresd, hanem a lehetőségeket (ha időszakos anyagi segítség kell, nem csak anyád létezik a világon, akitől kölcsönkérhetsz), anyáddal meg egyértelműen szakítsd meg a kapcsolatot, sokkal jobban fogod érezni magad utána. Felnőtt ember vagy, elmúlt az az időszak, hogy hibáztathatod a szüleid bármiért, most már vállalnod kell a felelősséget az életedért és nem mutogathatsz másokra.
Kérdező, lepontozhatsz, nem érdekel, de akkor is megírom, hogy milyen vagy.
Egy csepp tisztelet sincs benned anyukád iránt.
Olyanokat írtál, hogy üvöltöttél, takaródjon ki, stb...
21 évig, akárhogy is,de felnevelt.
Most is otthon vagy, nem az esőben kuporogsz valamelyik híd alatt.
A stílusod és az arroganciád magáért beszél... És még Te akarsz kórházban dolgozni... Szegény betegek...
A fizudhoz annyit fűznék, ha tudtad, hogy milyen terveid vannak, miért nem tettél félre egy buszjegyre valót?
A ruha ráért volna még egy hónapot, ha már 21 évig kibírtad...
Pár alap ruha turkálóból is megtette volna.
De gondolom égette a pénz a zsebedet...
17-es igazad van...
Egyetertek vele, miert nem hagytal valamit az ujrakezdeshez?
Lehet, hogy papíron 21 éves vagy, de agyban kb. egy 11 éves, hisztis kislány szintjén állsz.
Miért, mit gondolsz, mindenki a szülője szärja ki a pesti lakásokat a seggéből meg a milliókat az élet elkezdéséhez?
Hát baromira nem. Én felköltöztem Pestre, diákhitelből meg diákmunkából éltem, később átmentem levelezőre, hogy teljes állásban tudjak dolgozni. Bár én nem is beszéltem az anyámról ilyen tiszteletlenül, mint te. És 20 évesen költöztem el otthonról.
Ha akkora pofád van, mint amekkora itt meg amekkora frázisokat itt durrogtatsz, akkor fogd meg a kis motyódat, és húzzál a párodhoz.
Elhiszem, hogy fontos volt ruhákat venni, de miért szórtad el a pénzed, ha tudod, hogy költözni akarsz?
Szerintem nem köteles kifizetni neked a lakást, egyetemet, bejárást, stb. Neki is alig van pénze. Örülj neki, hogy a számlákra nem kér tőled pénzt, pedig megtehetné. Ingyen laksz nála. Gondolom a kajádat is ő fizeti.
Minek kellett minden pénzedet elszórnod? Használtan is vehettél volna neten ruhát, olcsóbban megúsztad volna.
" tervben volt hogy levelezőn ekezdek egy dipomás ápoló képzést ezért most leszámoltam innen"
Általában azért mennek levelezőre, hogy tudjanak mellette dolgozni. Akkor minek mondtál fel már most?
" felszeretnék költözni Pestre,hogy egyáltalán tudjunk találkozni valamikor vagy bármi"
Szóval tudod, hogy nincs pénzed, de azért felmondasz, mert menni akarsz. Na de miből? Talán el kellett volna gondolkodnod előbb.
Lehúztál volna még pár hónapot és akkor lenne pénzed a költözésre.
Nem anyádnak kell finanszíroznia a pasizásodat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!