Ész vagy szív (megérzés) életed nagy döntésénél?

22 éves lány vagyok. Nehéz gyerekkorom volt a részben szüleim miatt, sok veszekedés volt stb... Mindig a pénzre helyezték a hangsúlyt, anyagilag ma is "szépen" támogatnak. Mindig úgy éreztem, hogy nem szeretnek inkább a testvéreimet. Mindig kilógtam a sorból. Sajnos elég bizonytalan voltam abban és még most is, hogy mi szeretnék lenni. Mindig a művészetek, tánc érdekelt. A szüleim miatt abba kellet hagynom mert azt akarták, hogy jogot tanuljak. (Most megbuktam a vizsgán, valószinüleg abba hagyom az iskolát.)Nekem 6 éves korom óta az a legnagyobb álmom, hogy Amerikában éljek. 2 éve megismerkedtem egy nálam idősebb férfival, azóta együtt vagyunk , de mégse komoly igazán a kapcsolat. Úgy érzem végre el akarom kezdeni a "saját" életemet élni, álmaimat megvalósítani... A kérdés- maradjak itthon, várjak arra, hogy komoly legyen ezzel a férfival a kapcsolatom? Házasság stb..Nagyon szerelmes vagyok belé, de sokszor érzem úgy,hogy vesztegetem az időt. A megérzésem azt mondja várjak rá, az eszem azt, hogy nem. Ha vele maradok mi lesz ha, később megbánom, hogy feladtam életem álmát. A nagy álmomat adjam fel? Vagy induljak el Amerikába( van lehetőség rá)?