Szerinted mit rontottak el a szüleid a nevelésedben? Mi az, amit te másképp csinálnál?

16:25 Értem amit mondasz, nem is azt mondtam, hogy a gyerekek hibája, ha pl a szülők nem mondják meg egyértelműen a gyerekeknek mi az ami az ő dolguk és nekik kell elintézni (pl házi írás, összepakolás, külön órára beíratkozás) nem is fogják tudni, és szerintem ez már ovis kortól fontos, hogy pl. neki kelljen a saját játékait a helyére rakni, ha kérdezni akar valakitől valamit ő kérdezze ne az anyukája stb.

A te szüleid úgy tűnik legfeljebb akkor fognak rájönni, hogy felnőttél ha már unokájuk lesz :)

Anyukámnak a bátyám volt a kedvence, apukámnak meg a nővérem.Mindenből többet kaptak, mint én.Nemcsak lelkileg, hanem anyigilag is.

Jogositvány, saját lakás, saját kocsi. Én még a menza vagy bérlet pénzt is csak félve mertem elkérni.

Hogy mit rontottak el? Jujjj...

Első körben azt, hogy nem váltak el, amikor látták, hogy együtt nem megy. Ennek köszönhetően nem voltam más, csak egy fegyver a "háborúban".

Ennek következtében apám részéről csak verést, anyám részéről meg csak kihasználást kaptam. Soha nem éreztem magam biztonságban, soha nem éreztem azt, hogy szeretnek. Ezen felül szinte mindenről le kellett mondanom tinédzser koromban: barátok, párkapcsolat, szórakozás. Maradt a négy fal.

Mostanra már teljesen antiszociális lettem. Nem akarok sem gyereket, sem párkapcsolatot, csak egyedül lenni, mert így érzem magam a legjobban.

Persze szülői részről meg megy a követelőzés, meg az "álmok", hogy majd nyomom a lóvét nekik, meg majd jönnek az unokák... Hát nem tudom ilyen élet után mit várnak, komolyan nem tudom...

Anyukám alapvetően jól nevelt, a konfliktusok ellenére bizalmas a kapcsolatunk. Nem volt híve a "nem engedlek el, az van,amit én mondok, sírjál csak a szobádban"-dolognak - de emiatt tartós hátrányokat nem szenvedtem, vállaltam is az önfejű döntéseimért a felelősséget.

Egyedül, amit elrontott, az az volt, hogy gyerekként nem engedett házimunkát végezni, mert hogy "te úgyse tudod megcsinálni" Később persze már kedvem sem volt, amikor huszonévesen meg szerettem volna némi terhet levenni a válláról, elzavart pl. a konyhából. A mai napig az van, hogy "ne csináld, sőt, nem csinálhatod, mert én jobban tudom"

Amit én másképp csinálnék még, az az, hogy nem csak a gyerek 6.-os koráig kérdezném ki tőle naponta a leckét, hanem végig, amíg középiskolás. Ő túl könnyen hagyta magát olyan 12 éves korom után "lerázni" e téren, igaz, én se voltam egy engedelmes gyerek. Így is jó tanuló voltam, de lehettem volna még jobb is.