21. században mi várható el egy családapától?

13-57

Értem mire célzol, és csak azért háborgok, mert a férfiak az a 95% akinél ez problémás. Meg sem próbál erről a feleségével beszélni, csak férlrekuffant, vagy őrjöng. Ahelyett, hogy értelmesen kinyitná a száját és rákérdezne.

Nálunk aug. óta nem 100%-os a sex. Megbeszéltük, értelmesen, nincs tüske a férjemben, jókedvű, nem bánt. Tudja ő is, hogy imádom, de a kapcsolatunk ezen részére most nem tudom kellő hangsúly fektetni. Soha nem bánt érte, és mielőtt velős csípős megjegyzésekkel illetnétek, én zárom ki mikor indul dolgozni, és munkaidő lejárta után 1 órával itthon van. Velünk van, és egymásért élünk.

Szerintem nem ell éveknek eltelnie ahhoz, hogy a szülés után egy nő újra nő legyen. Jól is néznénk ki. Akkor anyám sohasem lett vona nő, hiszen hatot szült. Ki kell várni azt a bizonyos iőt /6-8 hét/ és minden mehet a normális úton.

Viszont egy családban /még akkor is, ha az a család netán még csak 2 főből áll/ a munkamegosztás természetes. Semmiképpen nem lehet alá-fölérendelt viszony. Mindenkinek be kell válalnia a szükségeset és ebből nem ügyet és mártírtevékenyéget kreálni.

Nem tudom,de én 5 hete szültem és a legutolsó gondolatom sem a szex,pedig szülés előtt nagyon azaz nagyon jó volt a szexuális életünk,és bízom benne mihelyt beleszoktunk az új felállásba az is lesz megint de addig ez nem fontos mert most más feladatunk van,egy új élet megóvása és "életben tartása"

A babám hasfájós és iszonyatosan leköti mindkettőnk idejét amellett hogy a férjem nagyon sokat dolgozik.

Ezzel nincs semmi gond!!

Tolerancia!!!!!

Hali 46vagyok és férfi.

23éve születtek meg nálunk az ikrek,természetes volt,hogy amiben csak lehett segítettem a nejemnek.De nekem kellett eltartani őket,akkor kezdtem el a vállalkozásomat,elég nehézkesen indúlt,de beindúlt.Mikor hazamentem meg várt a család,volt hogy este én mostam,mert a nejem nem ért rá két pici gyerektől,szerencsére szülők segítettek főzni,én meg bevásároltam takarítottam,meg mikor mit.Nem bántam s pár évre rá még bevállaltunk még egy gyereket,s ott is amibe tudtam segítettem,hoisz addigra elég jártas voltam a témában.Most hogy van egy új párom,s a gyerek téma is felmerült mert ő még elég fiatal s szeretne,komolyan elgondolkoztam rajta,vajon most is ilyen fitt lennék?Most csak a melómnak élek,s a páromnak.Gyxerekeim szerencsére elég nagyok hogy elfogadják a helyzetet,de vajon hogy jönne ki a 22éves ikreimnek ha lenne egy új tesójuk?

Kedves Kérdező! A hozzászólásaidból kiderül, hogy te mit várnál el a 21. században egy családapától, és teljesen egyetértek veled!

Igen, mindenki mondogatja, hogy lakva ismerszik meg a másik, mégis sokan ugranak bele egymásról odafigyelve szerzett tapasztalatok nélkül a házasságba. Igen, az egészséges önértékelés, a társ-ismeret, önmagunk ismerete elengedhetetlen a jó házassághoz. Ehhez hozzátenném még a tudatosságot, a közös felelősségvállalást, a lemondás képességét, a kompromisszumkészséget, empátiát, toleranciát, megértést, érzékenységet, nem sorolom tovább. Csakhogy, úgy tapasztalom, mire ezekből úgymond kiképezi magát egy fiatal, addigra eltelik jópár év, és a többség az önismereti út végigjárása helyett már rég házasságban él és gyereke van… oda akarok kilyukadni, hogy félkész felnőttek, „serdülők” vágnak bele a családalapításba, akik aztán saját tapasztalatok helyett klisékben gondolkodnak, amiket egy más korban felnevelt szülőtől vagy egy hasonlóan félkész baráti-rokoni társaságtól hallanak. Tévhitekkel vannak tele, tapasztalat híján nem tudják elválasztani a hitelest a hiteltelentől. Csak ez alatt a kérdés alatt is jónéhány ilyen gyűlt össze, mint pl.

„nagyon sok férfi nem alkalmas arra h gyereke legyen, de sokan fejlődőképesek...”

az apáknak az anyákhoz képest a terhesség alatt „nem olyan közeli a kapcsolatuk, így nem is várható el a férfitől, hogy rögtön a szülés után a gyerek töltse ki az életét”

„ha 2 ember nem passzol akkor az legtöbbször csak a baba születése után derül(het) ki amikor is előjönnek az igazi élethelyzetek”

„szerintem nőnek csak egy férfi mellett lehet lenni.....”

Akik odafigyelnek magukra és a párkapcsolatukra, azoknál igen is a férfi is alkalmas gyereknevelésre, a férfi is ki tud alakítani kötődést a babával a szülés előtt, akik nem passzolnak, azok nem vállalnak gyereket, mert rájönnek időben, hogy a gyerek nem megoldás, csak tovább bonyolítja a helyzetet, és hogy egy nő önmagában is nő, nem kell hozzá férfi mellett élnie!

Szerintem ha mindketten dolgoznak, akkor az otthoni teendö is felezödjön, ez úgy igazságos! Mindenböl vegye ki a részét a férfi is!

Én ilyen szempontból "maradi" vagyok (háztartásbeli) tehát erröl nem írok mert ez nem divat már a mai világban...

De az elsö mondatom az megállja a helyét.