Szerintetek is bunkosag, hogy a nagyfiuval nem foglalkozom annyit?

Én a helyedben ezt így elmondanám az anyának - neked a kicsi a keresztfiad, a nagyobb nem igazán kötödik hozzád, és ezért nincs közelebbi kapcsolat köztetek.

Ha neki - az anyának - van valami konkrét ötlete, hogy hogyan lehetne változtatni ezen, akkor mondja meg neked, de ne a hátad mögött pampogjon.

Persze ezt udvariasan és nem támadóan mondd el neki, és ha ötlete nincs is, legalább tisztázzátok a dolgot.

Beszelj az anyjaval lszerintem is.

Egyebkent nalunk ugy van, hogy a baratnomek gyerekei kozul csak az egyiknek vagyunk a keresztszulei, megis ugyanugy kezeljuk mindet (4 van).

Engem es tesomat sem kezeltek kulonbozoen a keresztszuleim, holott tesomnak nem ok voltak.

Beszelj az anyaval, hogy mit tanacsol a jobb kapcsolat erdekeben!

Én hasonló helyzetben nőttem fel.

Megmondom őszintén, mai napig utálom az öcsémet mert mindenki mindig csak vele foglalkozott. Féltékenység, butaság, de nagyon rosszul esett mert én semmiről nem tehettem, mégis mellőzve éreztem magam.

Szerintem kérdezzétek meg őt is, hogy van-e kedve csatlakozni és vigyetek neki valami apróságot, ha nem, hogy lássa, eszetekbe jutott. Lehet az első 3 alkalommal kummog egyet, de a negyedikre elmegy.

Igazad van, semmi közöd hozzá, de egy apró gesztus, és talán hosszu távon a testvérek között legalább ennyivel enyhül a feszültség.

A fiúk anyukájának mindkettő a fia, és ha így összeállt a család, akkor nem lenne szabad különbséget tenni a kettő gyerek között.

Attól hogy kinek ki a kicsodája, ők 4en egy család és a fiúk pedig testvérek. Ha azt szeretnétek hogy így álljanak egymáshoz, akkor igy is kell kezelni oket.

Valószínűleg nem nem kedvel téged csak próbál keménynek látszani hogy elrejtse milyen rosszul esik neki hogy vele nem foglalkoznak.

Amúgyis nehéz a nagyobbnak mikor jön a kistesó, mindenki csak babázni akar meg a picivel foglalkozik, de ha meg még féltesó is...

És ezt az egész családnak meg kellene fontolnia, nem csak Neked, anyunak, apunak is.

30N

Szerintem nagyon fura helyzet, hogy mentek a családhoz, az egyik gyerek kap valamit, a másik nem. Oké, csak az egyiknek vagy a keresztanyja. De azért egy gyerek ezt nem gondolja így végig hideg fejjel. Biztosan mindkét gyereknek vinnék ajándékot.

Azt nem is értem, hogy miért írod, hogy neked nem a nő a barátnőd. A közös gyerek is az ő gyerek, annak ő az anyukája.

Maradjunk annyiban, hogy az a fiú még kicsi volt mikor szétváltak a szülei. Gondolom rá pár évre a nevelőapja is az élete részévé vált, végül jött az öccse. Lehet, hogy eleinte nem viselte meg, de most kamaszodik (ami a 13 éves tiniknél természetes) és emiatt kevésbé türelmes közben megpróbálja beadni a nagyfiút. Mellesleg az öccse 9 évvel fiatalabb nála, azaz a nagyobbik fiú olyan 9 éves koráig a "világ közepe" volt. Ezek után nem csoda, hogy nem féltékeny. Ráadásul még ott vagy te is. Hiába vagy vele kedves, valószínűleg érzi, hogy te nem szívesen kommunikálsz vele. "Nekem nem az edesanyja a baratnom, hogy mindket gyermekhez kozom lenne"- De a nevelőapja, aki amellett, hogy még egy jó barátod, egyben annak a fiú féltestvérének a biológiai apja és azt még nem is említettem, hogy a fiú féltestvére pedig a keresztfiad. Szóval valamilyen szinten közötök van egymáshoz.

A másik; - bunkó a gyerek? - honnan tudhatod, hogy nem jogosan van kiakadva (pl. elege van a nevelőapjából)? Hiszed vagy sem, annak a gyereknek valószínűleg nem egyszerű a helyzete. Az igazi apja foglalkozik vele (mert ez is egy fontos tényező, ami befolyásolhatja a fiú stílusát)? A másik, hiába hozod fel kifogásnak, hogy annak a fiúnak is van keresztanyja és nagyszülei, de mi van, ha nem foglalkoznak vele? Csak az a kérdés, hogy veled miért bunkó. Nem lehet, hogy okot adtál rá, amit lehet, hogy te nem vettél észre, de a fiúban nagyon megmaradt?