A párom szerint elhanyagolom és csak a gyerekekkel foglalkozom. Hogyan tudnánk megtalálni az arany középutat?

1. Részben igaza van a párodnak, neked az a "munkád", hogy a gyerekeket meg a lakást rendben tartsd.

2. DE az nem tartozik bele, hogy utána pakolsz. Evés után a tányérját, stb tegye a mosogatóba vagy ahová szoktátok, a hasnált ruhákat a szenynestartóba, stb.

3. Nem ártana megbeszélni, hogy ki mit hogy gondolja, világosan meghatározni, hogy ki mit csináljon.

4. A gyerekek mellett segiteni jó lenne, de ha fáradt vagy ideges, akkor jobb, ha ezt nem csinálja. Az esti meseolvasás viszont jó ötlet.

07:32-es: " Kérd meg 1 hétig csinálja azt, amit Te kíváncsi lennék, meddig bírná."

Ez CSAK akkor jó ötlet, ha közben a kérdezö AZT csinálja egész nap, amit a párja - és akkor lehet, hogy kiderül, hogy az apának legalább annyira megeröltetö a napja.

Kedves kérdezö: régebben ezt hivták családi munkanmegosztásnak.

Az apa eljárt dolgozni napi 8-10-12 órában, és megkereste a család megélhetéséhez szükséges anyagiakat.

Az anya otthon elvégezte a háztartási teendöket, meg a gyerekek körüli munkákat. (Persz ez is munka, de NEM szivesség, amit a nö tesz a férfinek)

Viszont mindkét féltöl elvárható, hogy a másik munkáját elismerje, és ne nehezitse.

A férjed(?) ne csináljon extra rendetlenséget, te meg vedd tudoasul, hogy amikor hazaér, akkor szükséges van valamennyi pihenésre.

Én egy babával vagyok itthon és leköti az egész napomat. Amíg alszik, próbálok főzni, rnedberakok itthon. Amikor apa hazajön leveszi a gyereket a godjaimról és játszik vele, amíg én befejezem a dolgaimat és itt nem a műkörmösre gondolok, hanem egy nagyobb takarítás, vasalűs, vacsi befejezése, tálalása. Együtt eszünk, vagyis ő ezsik, én etetek és majd eszem én is. Apa ismét veszi a gyereket és hagy engem mosogatni, pakolni, amiután csatlakozom a családhoz. Ha van kedvem, energiám szörtelenítek, ha nincs, elhalasztom holnapra. Ha apa kíván, ne ezen múljon neki. Teszek én is azért, hogy ne érezze magát elhanyagoltnak, de ő is bőven.

A kettő egymás nélkül nem működik. Apukának üzenem, nem lázadozni, hanem tenni, neked pedig, hogy merd rábízni napi félórát a férjedre a 2 kicsit, had kóstolja meg milyen és addig te fújd ki magad, ki fogja bírni, te pedig jobban érzed majd magad.

Ó, ezt mintha én írtam volna 7 éve de szóról szóra! Persze, otthon vagyok, az a dolgom, hogy ellássam a gyerekeket. Apuci persze kereste a minimálbért és az én GYED-em is több volt az ő fizetésénél, tehát az sem volt, hogy ő tolja haza a pénzt amit én elköltök.

Megbeszéltük, hogy anyagi okok miatt vissza kell mennem dolgozni, de majd ő segít.

Hát az lett belőle, hogy dolgoztam, néha többet is mint ő, én tartottam el a családot, mert úgy gondolta, akkor az ő fizetése már nem is kell, marad neki márkás cuccokra. Én fizettem a számlákat, a kaját, persze elvárta, hogy főtt étel legyen otthon. A takarítás az női munka, de arra sem volt képes, hogy a saját taknyos zsepijét ne hagyja a kanapén. SEMMIT nem segített, annyit sem, hogy vigye már ki ő a szemetet reggel amikor megy el, mert neki nincs csomagja, nekem meg ott a két gyerek, meg a szokásos cuccok velük - néha nagy táska gyümölcs, ha mi voltunk felelősek az oviban.

A gyerekekkel alig foglalkozott, néha elment értük az oviba, de akkor reggel a középső csoportosnak magyaráztam, hogy a kiscsoportos tesója cuccaiból mit kell a gyerekre ráadni és mit kell bent hagyni, segítsen az apjának.

Ha vigyázott a gyerekekre, abban köszönet nem volt. Általában számítógépezett velük, tehát apa lőtte az ellenséget a két gyerek két oldalról nézte. Apuci megette a nekik kikészített kaját és arra mentem haza, hogy a gyerekek éhesek, apuci kéri, hogy főzzek nekik valamit, de ő nem kér, ő evett.

A férfimunkákat is én végeztem, hiába könyörögtem,hogy valamit kell csinálni a káddal, mert áztatjuk az alattam lakót minden fürdésnél, nem csinált semmit. Aztán két hét után munka után elmentem az obiba, vettem felszerelést és nekiálltam körbecementezni a kádat. Akkor azt mondta, hogy azért csinálom, mert meg akarom mutatni, hogy milyen feminista vagyok.

A legdurvább az volt amikor hazamentem és engedte a gyerekeket gyurmázni.A szőnyeg tele volt gyurmadarabokkal, plüss állatokkal, a szétdobált ruháikkal, ráadásul úgy ettek, hogy az ételmaradék is a szőnyegen volt (leverték gyurmázás közben a pizzás dobozt). Amikor hulla fáradtan megérkeztem, apuci közölte, hogy eddig tartott az ő feladata, megy pihenni, most én jövök... és nekem kellett a mocskot eltakarítani, a gyereket ellátni.

Hamar megromlott a kapcsolat, mert ilyen emberért én nem voltam hajlandó küzdeni, nem dolgoztam azért, hogy a kapcsolatunkat megmentsem. Többször próbáltam vele beszélni, de egy napnál tovább nem volt változás - már ha volt, mert legtöbbször vagy hisztizett, vagy duzzogott, vagy csak bólogatott hogy igazam van, de majd holnap, ma fáradt/ma rossz kedve van hagyjam békén/ma jó kedve van legyen már egy jó napja, stb.

Tavaly év elején rúgtam ki, azóta rend és nyugi van nálunk, továbbá több pénzem is marad. Már a válást is kimondták.

3: "Ez CSAK akkor jó ötlet, ha közben a kérdezö AZT csinálja egész nap, amit a párja - és akkor lehet, hogy kiderül, hogy az apának legalább annyira megeröltetö a napja."

Ja, csak apa munkanapja mondjuk tart 8-6-ig, esetleg tart egy kávészünetet amikor nem kapja ki a kezéből senki a csészét és ha kell, nyugodtan elmehet kakkantani, nem törik rá az ajtót.

Az anyától meg elvárnátok, hogy éjjel legyen ügyeletben, mert apa ugyebár dolgozik, napközben lássa el a gyerekeket és végezze a háztartást úgy, hogy a gyerekek egy percig ne legyenek felügyelet nélkül, majd ha a fáradt apa hazamegy, akkor fürdesse anyuci a gyerekeket, és utána még lejtsen csábtáncot. Hápersze!

Nekem volt olyan, hogy azzal jött a férjem, hogy de jó napja volt, teljesen nyugis, ügyfél és kolléga se járt arra, leborult az asztalra szunyálni egyet, majd kávézott és elolvasta az újságot, dolgozgatott, majd átment a másik kollégájához dumálni. De legyen előtte este a főtt kaja és legyen rend.