A párom szerint elhanyagolom és csak a gyerekekkel foglalkozom. Hogyan tudnánk megtalálni az arany középutat?

Hát kérdező, a férjed minden, csak nem férfi. Tudod egy felnőtt férfi nem hagy széjjel maga után semmit, és segít otthon is. Továbbá alapszinten tud főzni (egyszerűeket, de azt jól).

Sajnos a férfiak kb fele ilyen trehány "én dolgozom, oszt jó'van" típusú, semmire sem használható. A gyerekekkel semmit nem foglalkoznak, sőt még idegesíti is őket. Az ilyen emberek ratyik. Zombik. Sajnálom hogy neked ilyen jutott.

Még annyit tennék hozzá, hogy a 9-es és a 10-es válaszomat nyugodtan dugd a férjed orra elé és azt, hogy azt tanácsolom: hagyd ott a fenébe már most, mert amikor visszamész dolgozni, akkor még rosszabb lesz a helyzet.

Az ilyen ember, aki nem a társad, nem az, akire számíthatsz és közösen haladtok valamilyen cél felé, az nem éri meg, hogy vele legyél.

Tudom, én is abban éltem amiben te most vagy, és az hazugság, hogy ha majd te is dolgozol, akkor majd ő is segít és megosztja veled az otthoni teendőket. NEM FOGJA! A te nyakadba zuhan az egész és teljesen kikészülsz.

Ha a te lakásod, akkor rúgd ki, ha nem, akkor költözz el a szüleidhez vagy akihez tudsz. Ha kellesz neki, akkor tegyen valamit ő is érted. Csak akkor fogadd vissza, ha tisztázzátok, hogy ő miben vállal részt. És amint ezt nem tartja be, akkor lapát.

Amúgy az én volt férjem a válóperkor kesergett, hogy hát igen, nem így kellett volna, de mondtam, hogy ez már késő. Évei voltak rá, hogy tegyen valamit, csak akkor nem akart mert nem vette komolyan, hogy vége is lehet, csak engem tett tökre lelkileg, testileg és anyagilag, a gyerekekkel pedig nem foglalkozott mint egy apa.