Hogyan tudnám egyszer végre felvállalni és ami még annál is fontosabb: elfogadtatni a szüleimmel a barátomat, aki drogfüggő? Kezdek nagyon szenvedni a sok titkolózás miatt, és minden tanácsért hálás lennék. (lent részletesebben kifejtem)
Sziasztok!
21 éves egyetemista lány vagyok, és mivel még tanulok, a családommal (szülők + húgommal) élek. Alapvetően egy életvidám, nyitott természetű ember vagyok, de eléggé nehezen tudok szerelembe esni, aki iránt azonban mégis sikerül, azért bármit képes volnék megtenni és nagyon tudok szeretni! Talán nem túlzás azt mondanom, hogy életem első szerelme - ami kölcsönös is- ; ezzel a fiúval (vagy inkább férfival) valósult meg, aki 10 évvel idősebb nálam (31). Ezzel a sráccal áprilisban lesz egy éve, hogy összejöttünk. Eleinte csak érdekelt, de nem voltam szerelmes...Az egész egy haverkodásnak indult...aztán eltelt fél év, az egész 16-os nyarat együtt töltöttük, minden egyes nap együtt voltunk...(mindezt a szüleim előtt sorozatosan titkolva, mindig mást mondtam nekik, hogy kivel találkozom éppen, de nem mertem megmondani, hogy Vele). Aztán ahogy telt az idő, egyre jobban és jobban ragaszkodott hozzám, és mostanra valami (sajnos, vagy nem sajnos) belőlem is kezdi kiváltani azt az érzést, hogy sokat jelent számomra ez az ember, és egyre nehezebb magamon cipelnem azt a terhet, hogy én ezt a fiút, akit ennyire megszerettem (és Ő is engem), nem tudom felvállalni a szüleim előtt, mert ők lenézik, lehordják őt mindennek, amiért drogfüggő és egy igen hátrányos helyzetű családból származik (régen ők a szomszédaink voltak, tehát anyáék ismerik az egész famíliát, ami kimondottan hátrányos helyzetű család volt, de ezt nem is részletezném...). Én ezt persze magamban teljes mértékben elítélem, főleg azért, mert egy ember nem feltétlen tehet arról, hogy honnan jött, és én ismerem őt, s ennek tükrében mondhatom, hogy egy különösen jólelkű emberről beszélünk, aki rengeteget segített többek között a depressziós húgomnak is...! A szüleim előtt egyelőre ott tartok, hogy Ő "csak" egy haverom, akivel heti 1x-2x találkozunk, beszélgetünk kutyát sétáltatunk, de van egy érzésem, hogy ők se hülyék, és tutira sejthetnek már valamit, főleg, hogy nemrég még ajándékot is kaptam tőle, amit végül felvállaltam előttük, hogy tőle van. A szüleim másrészről, nagyon fiatalok, lazák, jó fejek, tényleg nem mondhatom, hogy nehéz lenne velük bármit is megbeszélni (talán lehet, ezt is főképp én bonyolítom ennyire túl, mert szorongok miatta...) DE ezt az egy férfit (barátot) az életemben nem fogadták még el, illetve főleg Anyámról beszélek... Nagyon elutasító, ha átszeretném hívni magamhoz (azonban mivel sűrűn nincsenek itthon, titokban áthívom). Igaz, eddig csak 1 alkalommal vetettem fel anyának, hogy szeretném áthívni 'Y'-t magamhoz beszélgetni, és akkor nagy összeveszés lett a vége, mert megint elkezdte őt szidni a drogozása miatt, én meg természetesen kiállok mellette mindig!
Most már több, mint 8 hónapja ez megy, folyamatosan...Sajnos nem is ez az első eset, hogy nem tudok őszinte lenni a saját családommal (kiváltképp megintcsak anyámmal), és mindez azért (is) szomorú, mert ráadásul ezúttal PONT EGY OLYAN személlyel elutasító ilyen mértékben, aki (életemben először tapasztalom ezt!) mindent megad, megtesz nekem/ értem, ergo, itt most TÉNYLEGESEN is érzem azt, hogy szeret.
Szerintetek ez normális? Egyre nehezebb, mert fárasztó folyamatosan megjátszanom magam, és még ki tudja meddig, ebben a kiszolgáltatott helyzetben tengődni. Mint írtam, ma már annyit tudnak, hogy igen, jóban vagyunk, sűrűn találkozunk...de azt nem, hogy ez (lassan) több, mint egy barátság, és úgy tűnik, mind a kettőnknek komoly érzései vannak a másik iránt.... Mit tegyek szerintetek? Egy normális szülő, Anya örül annak, ha a gyermekét hosszú idő után boldognak láthatja...
Hogyan próbáljam anyával tudatni/ elfogadtatni, ismertetni azt, hogy valójában totál szűk látókörű, tévhitben él, és mindaz, amit erről a szerencsétlen fiúról feltételez, az nem igaz (mert nem, nagyon NEM egy rossz fiú ő attól még, hogy vannak káros szenvedélyei..)? Hogyan kezdhetnék ehhez hozzá, akár fokozatosan is? Volt már közületek bárki hasonló helyzetben..?
Köszönöm szépen, ha volt türelmed végigolvasni! És köszönök előre is minden választ, tanácsot...
válasza: válasza:
válasza:A kerdező első hozzászászólásából rögtön kiderült, hogy csak azok a válaszok érdeklik, amikben egyetértenek vele. Nincs miről beszélni.
Ha, valaki huszonévesen úgy gondolkodik, mint egy romantikus hősnő, akkor kell neki is egy pszichológus, és természetesen a függő barátjának is?
válasza:Elmondom neked azt, amit nem fogsz elhinni: NEM SZERET TÉGED.
Azt szereti, hogy vele vagy ÉS hagyod drogozni. Ő nem az az ember, akinek akarod látni. Ő a FÜGGŐ.
A FÜGGŐ a saját anyját átveri, lehúzza, megalázza azért, hogy anyaghoz hagyja jutni. A FÜGGŐ nem lesz soha gyengébb a pasinál, azért van jelen, mert a pasi a gyengébb.
Ő nem egy jó ember káros szenvedélyekkel. Ő valaki, akinek az életét és gondolatai és cselekedeteit 100%ban az vezérli, hogy anyaghoz jusson, amikor neki kell. A FÜGGŐ irányítja. A FÜGGŐ pedig szar alak: bárkit átver, zseniális színész. Téged is átfog.
HA valóban szereted és jót akarsz neki, akkor nem asszisztálsz egy percig sem ahhoz, hogy a FÜGGŐ felzabálja ezt a számodra értékes embert örökre. Azaz nem szereted, nem vagy vele elnéző, nem adsz neki pénzt, nem támogatod, nem csinálsz vele programot, SEMMIT, SOHA.
S-O-H-A.
Hanem elmondod neki, hogy szereted. És éppen ezért, mert ő ilyen és ilyen értékes ember számodra, addig nem vagy hajlandó vele semmilyen módon kontaktálni (sehol, virtuálisan sem, törlöd a facéról, viberről, stb), amíg el nem jut önszántából egy elvonóra és azt végig nem csinálja. Mert te őt akarod, és nem a FÜGGŐT.
Ezt teheted akkor, ha helyesen szereted. Minden mással csak a drogozásához, azaz a halálához asszisztálsz.
Üdv, egy szakértő
válasza:Még valami: SOHA nem tudod leszoktatni. SOHA.
ha maga nem akar, akkor nem fog menni. SOHA. Nem ezért, mert a világon eddig mindenki más rosszul próbálta másoknál, és nem azért, mert nem ezzel a fiúval próbálkozak, és nem is azért, mert nem szerették úgy, mint te.
A DROG ÍGY MŰKÖDIK. MÓDOSÍTJA AZ AGYAT.
Nem tudsz mit tenni. Egy melegnek sem tudsz addig cicázni, amíg megkettyint téged. Ezt így képzeld el. Ő NEM ÖNMAGA, nincs ott. Amíg le nem szokik, addig a pasi testében KIZÁRÓLAG A FÜGGŐ ÉL.
válasza: válasza: válasza:"Hülyeség. Normális szülő alkoholistát sem akar a gyereke mellett, alkesz meg azért van több, mert egyrészt könnyebb és olcsóbb a piához hozzájutni, mint a droghoz, másrészt lassabban is öl."
Nem tudom melyik resze hulyeseg, nyilvan senki nem akar sem alkesz sem drogost a csaladjaba. En nem is mondtam, hogy ezt valasztja valaki, hanem azt, hogy kepes 30 evet lehuzni vki egy alkesz mellett. Nyilva jo esetben nem igy megy bele a hazassagba, de elofordul hogy valamelyik szulo elobb utobb elkezd inni. De ez a jelenseg meg letezik, attol hogy neked pl nem tetszik. Megmondom nekem sem...de attol hogy tagadod meg nem tunik el. Nem tudom te hol elsz, de noj fel te is gyorsan vagy huzd ki a fejed...onnan. Biztos rengeteg tapasztalatod van a Kb 20 eveddel, talan meg szocilogiai diplomat is szereztel, hogy ilyen magaboztosan hulyezed le a valosgot. Lehet hogy szelsoseges a hasonlat, de drogos pasival sem jar minden 2. ember, megis latod itt van egy...aki azt gondolja hogy o ettol lesz boldog...
A mondandom az volt (fuggetlenul hogy attol hogy lassabban ol) hogy az alkohol es drog plobema pont ugyanolyan fuggoseg betegseg szempontjabol! En nem mondtam hogy vagy rosszabb egyik vagy masik, csak azt hogy mint fuggoseg kb tokminegy!!!! Mert ugysem tudsz egy fuggovel mit csinalni. Csak alkesz tobb van, es altalaban tobb a csaladon beluli eroszak az alkohol miatt. Ez is hulyeseg? Nyilvan nincs is ilyen egyaltalan...Hat akkor jo...
válasza: válasza:Szán rám időt (bőven), energiát, minden nap érdeklődik felőlem, biztonságérzetet teremt, barátságot, ha éppen arra van szükségem, akkor hajnalig tartó mélyebb beszélgetésekre is vevő, s Ő már-már olyan, mintha nemcsak egy szerelem volna, hanem mint egyfajta "legjobb barát" is... Együtt örül velem a sikereimnek, és amikor kikészültem, ő (kérésem nélkül) kezdeményezte, hogy menjek le, beszéljük meg együtt, segít,ami tőle telik...Mindössze 8 hónap leforgása alatt rengeteg közös élményt, emléket, kalandos eseményt tudhatunk magunk mögött...
hát nagyon úgy tűnik, nem munkából van rád szánható pénze...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!