Hogyan tudnám egyszer végre felvállalni és ami még annál is fontosabb: elfogadtatni a szüleimmel a barátomat, aki drogfüggő? Kezdek nagyon szenvedni a sok titkolózás miatt, és minden tanácsért hálás lennék. (lent részletesebben kifejtem)
Sziasztok!
21 éves egyetemista lány vagyok, és mivel még tanulok, a családommal (szülők + húgommal) élek. Alapvetően egy életvidám, nyitott természetű ember vagyok, de eléggé nehezen tudok szerelembe esni, aki iránt azonban mégis sikerül, azért bármit képes volnék megtenni és nagyon tudok szeretni! Talán nem túlzás azt mondanom, hogy életem első szerelme - ami kölcsönös is- ; ezzel a fiúval (vagy inkább férfival) valósult meg, aki 10 évvel idősebb nálam (31). Ezzel a sráccal áprilisban lesz egy éve, hogy összejöttünk. Eleinte csak érdekelt, de nem voltam szerelmes...Az egész egy haverkodásnak indult...aztán eltelt fél év, az egész 16-os nyarat együtt töltöttük, minden egyes nap együtt voltunk...(mindezt a szüleim előtt sorozatosan titkolva, mindig mást mondtam nekik, hogy kivel találkozom éppen, de nem mertem megmondani, hogy Vele). Aztán ahogy telt az idő, egyre jobban és jobban ragaszkodott hozzám, és mostanra valami (sajnos, vagy nem sajnos) belőlem is kezdi kiváltani azt az érzést, hogy sokat jelent számomra ez az ember, és egyre nehezebb magamon cipelnem azt a terhet, hogy én ezt a fiút, akit ennyire megszerettem (és Ő is engem), nem tudom felvállalni a szüleim előtt, mert ők lenézik, lehordják őt mindennek, amiért drogfüggő és egy igen hátrányos helyzetű családból származik (régen ők a szomszédaink voltak, tehát anyáék ismerik az egész famíliát, ami kimondottan hátrányos helyzetű család volt, de ezt nem is részletezném...). Én ezt persze magamban teljes mértékben elítélem, főleg azért, mert egy ember nem feltétlen tehet arról, hogy honnan jött, és én ismerem őt, s ennek tükrében mondhatom, hogy egy különösen jólelkű emberről beszélünk, aki rengeteget segített többek között a depressziós húgomnak is...! A szüleim előtt egyelőre ott tartok, hogy Ő "csak" egy haverom, akivel heti 1x-2x találkozunk, beszélgetünk kutyát sétáltatunk, de van egy érzésem, hogy ők se hülyék, és tutira sejthetnek már valamit, főleg, hogy nemrég még ajándékot is kaptam tőle, amit végül felvállaltam előttük, hogy tőle van. A szüleim másrészről, nagyon fiatalok, lazák, jó fejek, tényleg nem mondhatom, hogy nehéz lenne velük bármit is megbeszélni (talán lehet, ezt is főképp én bonyolítom ennyire túl, mert szorongok miatta...) DE ezt az egy férfit (barátot) az életemben nem fogadták még el, illetve főleg Anyámról beszélek... Nagyon elutasító, ha átszeretném hívni magamhoz (azonban mivel sűrűn nincsenek itthon, titokban áthívom). Igaz, eddig csak 1 alkalommal vetettem fel anyának, hogy szeretném áthívni 'Y'-t magamhoz beszélgetni, és akkor nagy összeveszés lett a vége, mert megint elkezdte őt szidni a drogozása miatt, én meg természetesen kiállok mellette mindig!
Most már több, mint 8 hónapja ez megy, folyamatosan...Sajnos nem is ez az első eset, hogy nem tudok őszinte lenni a saját családommal (kiváltképp megintcsak anyámmal), és mindez azért (is) szomorú, mert ráadásul ezúttal PONT EGY OLYAN személlyel elutasító ilyen mértékben, aki (életemben először tapasztalom ezt!) mindent megad, megtesz nekem/ értem, ergo, itt most TÉNYLEGESEN is érzem azt, hogy szeret.
Szerintetek ez normális? Egyre nehezebb, mert fárasztó folyamatosan megjátszanom magam, és még ki tudja meddig, ebben a kiszolgáltatott helyzetben tengődni. Mint írtam, ma már annyit tudnak, hogy igen, jóban vagyunk, sűrűn találkozunk...de azt nem, hogy ez (lassan) több, mint egy barátság, és úgy tűnik, mind a kettőnknek komoly érzései vannak a másik iránt.... Mit tegyek szerintetek? Egy normális szülő, Anya örül annak, ha a gyermekét hosszú idő után boldognak láthatja...
Hogyan próbáljam anyával tudatni/ elfogadtatni, ismertetni azt, hogy valójában totál szűk látókörű, tévhitben él, és mindaz, amit erről a szerencsétlen fiúról feltételez, az nem igaz (mert nem, nagyon NEM egy rossz fiú ő attól még, hogy vannak káros szenvedélyei..)? Hogyan kezdhetnék ehhez hozzá, akár fokozatosan is? Volt már közületek bárki hasonló helyzetben..?
Köszönöm szépen, ha volt türelmed végigolvasni! És köszönök előre is minden választ, tanácsot...
En sulyednek el szegyenemben, mert ha a lanyom egy drogossal all ossze, akkor a nevelesem semit sem ert.
hogy valójában totál szűk látókörű, tévhitben él, és mindaz, amit erről a szerencsétlen fiúról feltételez, az nem igaz (mert nem, nagyon NEM egy rossz fiú ő attól még, hogy vannak káros szenvedélyei. Konkretan ott helyben felpofoznalak ha ezt a szemembe mondanad. Pedig nem vagyok a veres hive. Itt a szuklatokoru te vagy, az ilyen "artatlan drogosoknak" koszonheto a szervezett bunozes e formaja.
Es mivel minden napra jut egy ilyen drogos mese, hat elhiszem, mert en is szoktam hazudni...
nagyon jó válaszokat kaptál, különösen a 13-as nagyon jó és igaz. Az anyukád egy nagyon rendes nő, adj hálát az Égnek, hogy ilyen jó háttered van. Szükséged lesz rá, mert tényleg nagy bajban vagy, és még csak nem is látod. Elvakultál.
Tarts önvizsgálatot, hogy miért vonzódsz egy olyanhoz, aki egész nyilvánvalóan tönkre fog tenni.
Remélem, hogy még időben ki tudsz lépni ebből.
31 évesen drogfüggő?
hát nem tudom...
16 évesen az ilyesmi egy súlyos botlás amire 31 évesen nem buszke az ember ha a multjában van.
31 évesen viszont már sulyos felelőtlenség, ha még mindig megvan.
van aki sosem nő fel, s 31 évesen villanyvasutja van van aki meg igy nem nő fel sose.
Most kurod el az eleted hajra hajra
Par ev drogos leszel te is
22-re:
Alaposan elveri?! Az a legkevesebb!
Kérdező, olvastad ezt a hírt?
"A vádirat szerint a 23 éves Sz. Krisztián már tini kora óta drogozott. Nem dolgozott, így jövedelme sem volt, családja tartotta el. Százhalombatta Óvárosban lakott, ott, ahol az ügy egyik érintettje, egykori iskolatársa, akinek a szüleit is ismerte. A most napvilágot látott ügyészségi adatok szerint a férfi 2014 novemberében elhatározta, hogy megöli ismerőse szüleit. Tervét tett követte, így egyik nap délután a sértett szülei házához ment, és előbb az anyát, aztán az apát egy konyhakéssel, több szúrással megölte.
A kettősgyilkosság után a drogos vádlott megvárta, hogy hazaérjen áldozatainak fia, az ő volt iskolatársa. Leültek beszélgetni, miközben elmondta, mit is tett. Ezt a fiú először el sem akarta hinni, ám néhány perc múlva meglátta a halott szüleit. Cselekedni nem volt lehetősége, hiszen a vádlott rátámadt, mobiltelefonját elvette, és kezét, lábát megbilincselte. A tudatzavart gyilkos arra kényszerítette őt, hogy töltsék együtt az éjszakát. Az ámokfutó abszurd módon próbálta megnyugtatni zokogó barátját: bekapcsolta a tévét és meséket nézetett vele. Reggel Sz. Krisztián egy mobiltelefonnal felvételeket készített a holttestekről. Sz. Krisztián sosem tudott épkézláb magyarázatot adni tettére. Azt vallotta, hogy sokat drogozott, a kábítószerektől hallucinált, hangok parancsolták neki, hogy öljön."
"Ha mindent meg tud neked adni akkor gondolom csak fűről van szó."
Talán olvasd el a kérdező kommentjét, mielőtt hülyeségeket firkálsz. Fű, speed és extasy.
Egyébként lehet, hogy "begyöpösödött" vagyok, de én egy "szimpla" füvesnek sem örülnék. Pláne, ha már ott tart 31 évesen, hogy egy napot sem bír ki nélküle, mert elvonási tünetei vannak.
Az a baj, hogy egyáltalán nem fogod fel, mivel jár, ha valaki drogfüggő. Úgy beszélsz róla, mintha csak egy jelentéktelen kis hiba lenne, egy apróság, ami nem is olyan nagy baj.
Szerinted miért élnek putris körülmények között? Vajon mire megy el a pénz, csak nem drogra?
Én nem vagyok elítélő, egy hétköznapi füvesre egy rossz szavam nem lenne, bár barátnak nem kéne soha. De spuri meg eki... Épeszű ember ilyeneket nem használ.
Az nagyon remek, hogy a barátod beszélget veled, meghallgatja a problémáidat, esetleg szeret is, de abban a pillanatban, hogy nem lesz pénze cuccra, tőled fog kérni, aztán tőletek fog lopni, ha pedig véletlenül 1 hétig nem ütheti ki magát semmivel, akkor téged fog ütni. Ennek az embernek már régen nem tiszta az elméje, lehet, hogy most beveszed a kedveskedést, de fű nélkül nem lesz ám veled ilyen aranyos.
A szüleidet meg mindenki megérti, szerintem nem létezik olyan ember, aki örömmel fogadná vagy egyáltalán elfogadná, hogy a huszonéves lánya egy öregedő drogfüggő putrisba szeret bele.
A családi háttere miatt valóban nem szép megítélni senkit, de a drogozást ő választotta, és az sokkal nagyobb szégyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!