Ti kizárnátok a menyeteket a családból abban az esetben ha a fiatok egy baleset következtében maradandóan beteg (kóma) lenne és emiatt a felesége elhagyná és később más férfival élne?

Mit is takar tulajdonképpen a kizárás? Mert szerintem ez egy tök értelmetlen kérdés.

Alapból a kómába került fiú párja volt, ők alkottak egy családot, nem a szülők. Azzal hogy más férfit választ, tulajdonképpen alapból nem lesz a család része saját döntéséből.

Ráadásul most gonosz leszek, de mit kezdjen egy kómába esett emberrel? Ugyanúgy bejárhat hozzá, látogathatja. De attól még nem lesz aki felnevelje a gyerekeit, vagy pénzt hozzon a konyhára, vagy csak simán elmenjen vele kirándulni vagy bárhova.

39-re:

Persze, hogy nem jelentkezik, mert kamu az egész.

Ahol csak a címből áll a történet, az 95%-ban kamu. Ha nem is reagál a fölvetésekre, akkor ez 100%.

Több olyan dolgot nem írt le a kérdező, ami alaposan befolyásolná a véleményeket.

1. Van-e közös gyerekük?

2. Mennyi ideje tartott a kómás állapot, amikor a feleség viszonyt kezdett mással?

3. Mit prognosztizálnak az orvosok?

4. Hány éves a feleség?

5. És nem utolsó sorban: leírta volna (legalább a kérdések után), hogy ő kicsoda ebben a történetben. A feleség? A férfi anyja? A kotnyeles nagynéni, szomszéd stb., akinek SEMMI köze az életükhöz????

44:

Így is nehéz helyzet. Írod, hogy elköltözött egy másik férfihoz. Eddig hol laktak? Anyósnál?

Csak a testvéred ápolta vagy mások is? Anyósék is?

Testvéred eddig miből tudott élni? Hogyan tudta nevelni a gyereket.

Nyilván ha anyóséknál laktak, akkor oda nem vihet egy új párt. És nem is az első pár hónapban lett valakije.

Mit akart testvéred? Azért járt volna továbbra is ápolni a férjét?

Nekem ez az anyós kicsinyes bosszújának tűnik, hogy nem akarja megengedni, hogy menjen hozzá, ha nem ott lakik.

Elöljáróban idemásolom, amit hirtelen találtam az éberkómáról:

"Az ilyen állapotú betegek nem képesek gondolkodni, nem észlelik azt, ami a környezetükben történik, csupán a nemkognitív képességeik és normál alvási szokásaik maradnak meg. Bár magasabb agyi működésüket elveszítik, más kulcsfontosságú funkciók, például a légzés és a keringés relatíve működőképes marad. Spontán mozdulatok előfordulhatnak, külső ingerekre a szemüket is kinyithatják. Grimaszolhatnak, sírhatnak és nevethetnek is. Valamennyire épnek tűnhetnek, de nem képesek beszélni, sem utasításokat teljesíteni."

No, örülök, hogy mégse kamu, és nem a kotnyeles szomszéd akarja a nyelvét köszörülni egy család nyomorúságán.

Mert ez bizony pokoli helyzet.

Valahol megértem a feleséget, hogy 5 év után lelkileg kifáradt. Az 5 éves gyerek érdekében is jobb, ha nem nyomja el a végtelenségig saját vágyait, mert abba beleőrülhet és a gyereknek nem erre van szüksége.

De megértem a férfi édesanyját is.

A véleményemet befolyásolná az is, hogy eddig a férfi édesanyja mennyire vállalt szerepet a férfi ápolásában?

Ha egyáltalán nem, akkor azt tanácsolnám neki, hogy ápolja most 5 évig ő a fiát, aztán utána ítélkezzen a menyéről.

Ha eddig is mindent megtett, amit tehetett, hogy könnyítse a menye terheit, akkor megértem, ha úgy érzi, hogy cserben hagyták.

Számítana az is, hogy az orvosok mit prognosztizálnak.

A te szempontodból azt gondolom, nem érdemes ítélkezned. Szeresd a nővéredet, az anyósával gondolom úgysem találkozol. A köztük levő nézeteltérésbe ne folyj bele és ne nyilváníts véleményt. És reméld, hogy téged sosem fog ilyen kérdés elé állítani az élet.

"5 év ápolás után költözött el egy másik férfihoz"

Ahogy írtad, abból úgy tűnik, hogy eddig otthon volt a férj is. Most, hogy a nővéred elköltözött, hol van a férj? Ki ápolja?

"Nővérem nem akar elválni, látogatni akarja a férjét de az új párjával élne, mint élettársak."

Ha van új párja, vele akar élni, akkor miért nem akar elválni a férjétől?