Ez csak nekem természetes?

Mi természetes? Az, hogy magadtol semmire nem vagy képes? Hát ho, de mi lesz, ha a szuleid nemis fognak (tudni) segiteni, akkor mot kezdesz? Felnott vagy, ideje, hogy megdolgozz azért, amit akarsz - és itt a másokkal valo megküzdést is beleértem -, menj oda, intézd el TE.

Ha nem tudod önmagadtól elérni, akkor nem vagy mélto rá, és ha majd nem leszek a mindent alád tolo anyuék, akkor nagy szrba kerulsz, és ott fogsz állni bambán, mert nem tudod, mit tegyél.

Más f.val könnyü verni a csalánt... én nem tenném ezt. Segitenék, persze, de egészséged mértékben, hogy megbecsüld a dolgok értékét.

utolsó, egyet értek. Legalább ad motivációt a gyereknek.

Mert valljuk be, keveseknek jelentett ez motivációt a tanulásra, hogy kap majd egy 5-öst, vagy egy dícséretet.

De egyéb iránt, ha megtehetik a szülők, akkor egy autó a gyereknek az nem feltétlen csak "jutalomnak" fogható fel. Negyban hozzásegíti az önállósodáshoz, illetve megkönnyíti az életét. Nincs buszhoz kötve, akkor jön megy amikor akar, de meg kell tanulnia pl a benzin beosztását. Ezen felül akár az önbizalmát is erősítheti (ahogy nálam is volt) ami megint csak nem hátrány ahhoz, hogy ne kerüljön a társadalmi tápláléklánc legaljára.

Amúgy nem tudom,de én nem kérkednék! Ha anyád -apád nem lenne vajon akkor is megtudtad volna ezeket teremteni magadnak?! Mert nem hiszem...

Én jobban értékelem az olyan embert aki a saját pénzéből szerzett ilyen olyan műszaki gépeket,kocsit!

Saját maga által talált albérletet munkát!

Ne hogy azt hidd hogy irigyellek,mert nem!

Meg van mindenem a saját pénzemből,akaratomtól szorgalmamból.

És nem járok kávézni/kocsmázni sem :D

Mindenkinek az a természetes, amibe bele született, élt, vagy "belenőtt".

Ha ez azt jelent, hogy fillérb@$zózni kell hó végén, akkor azt, ha meg azt, hogy papa-mama-gyerekek külön autókkal szaladgálnak, akkor azt. Ez mindenkinél más. Van, aki annyira smucig, illetve, a "ha én szenvedtem akkor a gyereknek se legyen könnyebb" felfogású, hogy zsír új bömössel járkál, de a gyerek nem hogy autót, de szinte semmit nem kap a feltétlen szükségleteken kívül. Ez is egy szemlélet, de nem tudok vele azonosulni. Ha nekem a lányom azt mondja majd, hogy "figyi már fater, kéne egy autó", és megtehetem, hogy veszek (és fenntartok) neki egyet, és érdemesnek látom rá (nem csak rajolni akar a barátnőknek vele, és látom, hogy van annyi esze, hogy nem öli meg vele magát), akkor gondolkozás nélkül megveszem neki (persze azt, amit a pénztárca enged). Nem azért, hogy én legyek a "szuper fater", hanem azért, hogy örömet szerezzek neki, illetve megkönnyítsem az életét. Ha szeretné, és nem csak fellángolásból, az úgyis látszik, akkor meg miért ne?

Anno amikor én vettem az első autómat, fater felajánlotta, hogy kipótolja a pénzemet, ne egy tizenéves autót vegyek, hanem valami max 2-3 éveset, de megmondtam neki, hogy kösz nem, addig nyújtózok amíg a takaróm ér, meg egyébként is, én ebbe a konkrét autóba szeretttem teljesen bele (nem a típusba, hanem abba a konkrét vasba), és hozzáteszem, azóta 12 év telt el lassan, és az autó még mindig megvan (bár már nem használom, csak néha "megjáratom" egy kicsit), jobban vigyázok rá, mint magamra.