Nektek mennyire számít hogy az életetek párjára jellemző legyen a mindennapos természetes vidámság?
majdnem 2 éve élünk együtt a párommal.
Én egy elég életvidám lány vagyok. Sokan mosolygok, és igénylem is a bohóckodást meg a jókedvet.
Kezdem úgy érezni, hogy a páromat félreismertem.
Gyakran olyan bús fejeket tud vágni, hogy meg vagyok ilyedve mi a baja. Ha kérdezem tőle hogy mi a baj, ha pl vicceskedek vele, azt válaszolja hogy minek örüljön. Ez most így lehet hülyén hangzik, nehéz elmagyarázni, de valahogy igénylem azt hogy a mindennapjaink vidámak legyenek. Ha nincs miért szomorkodni akkor ne vágjunk már olyan fejet mintha gyászolnánk, ha élvezzük az életet. Egyébként soha nem szoktunk veszekedni, türelmes, stb... Tehát különösebb problémánk nincs
Van olyan aki élt már át hasonlót?
Nekem is számít ez! Férjem most 14 év után is vidám természetű. Mosolyog, ha hazaér, mosolyog, ha felébred, ha rám néz, viccelődik gyakran..... Ha gondja van, akkor látom rajta a gondterheltséget és feszélyez. De akkor rákérdezek, elmondja, megbeszéljük. Vannak rossz napok, rossz időszakok persze.
Egyébként ő is hasonlóan vélekedik, tehát rá is rossz hatással van az én esetleges stresszes hangulatom. Szóval szokásunkká vált ezt tudatosan felülírni.
Nekem azt mondta a párom egyszer, hogy "elég nekem a saját problémám, azzal szeretnék megküzdeni, nem kell nekem e te problémád is..."
Azóta azon csodálkozik, miért nem mendok neki semmit. Igaz, nem is nagyon érdeklődik, csupán egy évben egyszer-kétszer.
A sajátjáról órákig tud beszélni naponta, nem is érdekli mi történik körülötte, csak alényeg, hogy mindenki mosolyogjon ls nevessen!!!
Ja, és ha az idézőjeles mondatra emlékeztetem, azt mondja : "Én ilyet soha nem mondtam!"
Ezt nem példabeszédnek szántam, de érdemes rajta elgondolkodni!
Köszönöm a válaszokat!
Én is megkérdezem hogy mi a gondja. Ha valamikor van a munkahelyén valami akkor természtesen elmondja, de amikor ott sincs semmi, például hétvégén, amikor nem dolgozik, szombat vasnárnap, akkor is ilyen kedve van. Tehát semmilyen...
Szóval az a gondom hogy amikor tényleg semmi baj nincs mert se munka se teendő, amikor élvezhetnénk az együttlétet, akkor is alig mosolyog. Az én családom minden tagja életvidám. Megy a vicc meg a nevetés. Vele pedig kezdem úgy érezni hogy borzasztóan unalmasak a napjaim...
utolsó, irigykedve olvasom hogy a párod mindig mosolyog :)
Ez szerintem is fontos dolog. Volt olyan barátom, akire a pesszimista életszemlélet volt jellemző, elég nehezen tudtam elviselni egy idő után, nagyon lehangolt.
Persze van olyan, hogy rossz napja van az embernek, akkor nem gond, ha ilyet mond (minek örüljek). Az a gond, hogyha ez általánosan jellemző.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!