Ez a másoknál természetes és csak én fújom föl?

Először is tökre megértelek szerintem is eleged lehet és ezt minden normális ember megértheti.

Én is alkeszok között nőttem fel és nálam már érvényben van a zéró tolerancia. Csak a saját lelki békém és a szétcincált idegrendszerem miatt.

Ha valaki nem tudja megállni vagy megérteni akkor odébb lehet állni és boldogítson mást elég nagy a világ.

Szerintem ha egy pasi - tök mindegy hányszor - de képtelen uralkodni magán, és megállni akkor az már nem fog változni pláne nem ennyi idősen. Úgy néz ki nem nőtt fel eléggé.

Egy jó párkapcsolatban nincsenek gyomorszorító, idegesítő tényezők.

Nem nagy elvárás egy majdnem ötvenes embertől, hogy értelmes, felnőtt emberként viselkedjen ne úgy, mint valami idióta kamasz egy buliban.

Nem tudok konkrét dolgot tanácsolni csak azt tudom, hogy téged is meg lehet érteni.

Vagy leülsz a pároddal és tényleg keményen elbeszélgetsz vele és ultimátumot, még egy esélyt adsz neki vagy eldöntöd, hogy neked mennyire jó ez, akarod-e évente párszor végigélni megint.

És abban sem vagyok biztos, hogy ha 2x-3x nem tudta magát visszafogni akkor ebből, mi fog kifejlődni a későbbiekben.

Szerintem meg kellene ezt beszélni a pároddal, sőt meg kéne kérni őt.

Nekem nincsenek ilyen traumatikus emlékeim, mert anti alkoholista családban nőttem fel, viszont volt, hogy párommal megbeszéltem estére programot, de előtte leugrott a haverokkal sörözni... a vége az lett, hogy hajnali 1-ig vártam rá, akkor matt részegen beállított és úgy gügyögött egész esete mint egy óvodás.

Reggel pedig megmondtam neki, hogy azzal semmi bajom nem volt, hogy a barátaival együtt sörözött, sőt még azt sem bántam, hogy berugott, az viszont a MINIMUM lett volna részéről, hogy szól nekem, hogy szívem a buli nagyon jó, a haverokkal nem jár össze sűrűn, tehát istenem, neki is kellenek ilyen napok. Arra viszont nem tudok okot, hogy miért nem volt képes hívni és nem várom hajnali 1-ig, amikor 10-kor nekünk közös program volt megbeszélve! És azóta szól, ha tovább marad és én úgy készülök, hogy tudom, hogy valahol a haverokkal épp elmerül a mámorban. De akkor én tudom tenni a dolgom és azon filózok, hogy csak kicsit késik? Maradjak kiöltözve?

Úgy én is csak ezt tudom neked tanácsolni: mondd el, hogy neked gondjaid vannak ezzel a magatartással, ha szeretne berúgni gondoskodjon szállásról magának és józanon jöjjön haza vagy tartson mértéket.

Szerintem ez nem egy olyan dolog, hogy ne lehessen megbeszélni és tiszteletben tartani!

Évi 1-2 alkalom? Ez most kamu akar lenni? :DD

Hát, nem ez a természetes. Mások ezt sokkal gyakrabban csinálják, igen, még ennyi idősen is. Örülj neki!!

És ha ilyen ritkán megy inni akkor persze, hogy hányás a vége, mert nincs hozzászokva.

És egyébként még inkább a hányás, mint a másnaposság. Akkor kúrálhatnád egész nap, amiatt még jobban hisztiznél.

Egyrészt kicsit engem is zavarna, ha a párom okádásig inná magát. Másrészt évi egy-két alkalom felett szemet hunynék.

A múlt miatt téged ez sokkal érzékenyebben érint, hiszen szörnyű dolgokat éltél át. Másrészt mondjuk a párodat sem értem, mi a jó abban, ha rosszul van? Érdemesebb szerintem annyit inni, hogy ez még ne következzen be... Esetleg beszélj vele, de semmiképp se szemrehányóan vagy sértetten, hiszen valójában nem olyan nagy ügy ez. Da ha benned ez állandóan rossz érzést generál, az se oké, akkor azt kell valahogy kezelni, megoldani.

Mivel egész életedben ezt tapasztaltad, így érthető, hogy az évi 1-2 alkalommal is előforduló piálás, és az utána járó kellemetlen helyzetek sokkolnak. Másoknak azért fér bele vagy azért természetes mert nem éltek le eddig 30-40 évet , hogy többször több embernél ezt lássák, átéljék.

Én pl: nőként 43 évesen egyszerűen ha részeg nőt látok felfordul a gyomrom tőlük, és már megyek is a közeléből el. Anyám születésem óta alkoholista volt, ráadásul durván. Míg más 10 éves babázott, én anyám hányását, ürülékét töröltem fel. Azt, hogy úgy nőttem fel, hogy mindig ezt lássam, egy életre elegem lett. Még ma is ha olyan helyen vagyok, és részeg nőt látok, inkább elmegyek, de nem leszek a közelében.