Miert nem szabad veressel buntetni a gyerekeket?

"Íme a liberális nevelés egyik mintapéldánya "

Nem, ez pont az utott-vert gyerek mintapeldanya, lelkileg elferdult.

1-1 nevelő célzatú pofont szerintem mindenki megérdemel az életben, viszont az ész nélküli verés csak további erőszakot szül.

Egyik haverom tipikus példája ennek. Apja kiskorában szíjjal verte, szinte rettegtek tőle. Aztán mikor 20-on évesen rájött hogy ő az erősebb akkor ugyanazzal a szíjjal úgy elverte az apját hogy fél napig feküdt az udvaron.

Azért van átmenet a verés, és a soha-rá-nem-szólás között.

Én bizony kaptam néha egy-egy pofont, kb 3-szor gyerekkorom során. Akkor se erőset, hogy fájjon, bőven elég volt az, hogy ledöbbentem tőle (volt hogy egy fél pohár vizet kaptam az arcomba, mikor hisztiztem, az is hatásos volt)... nem is büntetés volt igazából, hanem észhez tértem tőle, lehiggadtam, abbahagytam a hisztizést, és képes voltam odafigyelni anyámra, aki elmondta, hogy miért is viselkedek épp rosszul, és mi a helyzet.

Az se jó, ha valaki abszolút nem neveli a kölkét, csak hagyja nőni, mint a gazt, de most halál komolyan kérdés az, hogy miért nem jó VERNI? Ki az, aki képes ütni-vágni bármilyen érző élőlényt, de főleg a saját vérrokonát, főleg a saját gyermekét, akit állítólag szeret?? Milyen lelkivilág kell ahhoz?

23:

Engem például beírásért, rossz jegyért vertek, így aztán ahogy mondod, elkezdtem hazudni, titkolózni. Ja, és ami a beírasokat illeti, nekem egy eléggé idióta tanítónőm volt 1. és 2. osztályban, és mindig igazságtalannak éreztem a beírasokat, legtöbb esetben nem is értettem pontosan miérz is kapom, szüleimnek viszont az volt az elve, hogy mindig a tanárnak van igaza, akkor is, ha nem, így ha beírást kaptam, megvertek. Később mint megtudtam, ők is idiótanak tartották a tanítónőt, csak előttem nem ezt mondták...

Nalunk is az volt az elv hogy a tanarnak van igaza, csinaltam is par csibeszseget, de soha nem vertek meg erte. Apam szepen leultett az asztalhoz, es higgadtan elmagyarazta hogy miert nem jo az amit csinalok.

Voltak barataim akiket utottek, ok elkallodtak, csavarogtak, hazudoztak, cigiztek, nem tanultak.

En meg egyetemet vegeztem es eleg sikeres vagyok az eletben... Marhara nem hianyzott a pofon.

En ugyanis TISZTELTEM az apamat gyerekkent, nem pedig FELTEM tole. Azert tiszteltem mert hiteles ember volt, higgadt, korrekt. Igyekeztem neki megfelelni meg akkor is ha nalam is volt kamaszkori lazadozas.

En is igy nevelem a gyerekem, soha nem utnem meg.

20-ra:

"Az már nagyon-nagyon sok szár éve tudományosan igazolt, hogy a fizikai bántalmazás ........... nem az elkövetett"bűncselekmény" megismételését akadályozza meg, hanem a büntetés elkerülésére alakít ki kerülő utakat."

Úgy látszik, én UFO vagyok, rám nem igaz ez a "sok száz éve" (mondjuk Árpád-házi királyaink korában?) "tudományosan igazolt" állítás.

(Egyébként ki, mit tekint igazolásnak? A társadalomtudományokban a bizonyítás rendkívül ingoványos dolog, mert ezernyi más tényező is okozhatja a bizonyítékként kezelt hatást. Más kutató, más kultúrában, más prekoncepcióval sokszor homlokegyenest ellenkező eredményre jut.)

Szóval igen: engem vertek!

És csöppet sem próbáltam később elkerülő utakat keresni a büntetés elkerülésére, hanem inkább nem mertem olyat megtenni, amiért előre sejthető volt, hogy égiháború lesz belőle, ha kiderül. Ha pedig véletlenül csináltam ilyesmit (pl. összetörtem valamit, vagy elfelejtettem elvinni, elintézni valamit), akkor amint lehetett, bevallottam, mert az őszinte megbánást viszont méltányolták a szüleim.

Mikor olyat hallottam iskolában, hogy valaki az ellenőrzőjében átjavította a jegyeit, én elszörnyedtem, hogy nem fél a szülei haragjától, ha kiderül?

És nem, nem kallódtam el, nem lettem hazudós. Sőt, kifejezetten kerülöm az ügyeskedést. A tiszta, egyenes beszédet szeretem és sokáig kifejezetten naiv voltam: aki, amit mondott, azt készpénznek vettem, eszembe sem jutott, hogy valakinek hátsó szándékai lehetnek.

A hab a tortán, hogy a szüleimet is szeretem, jó a kapcsolatom velük. Ami nem azt jelenti, hogy ne ragaszkodnék velük szemben is a saját elképzeléseimhez (kifejezetten makacs, erős akaratú ember vagyok), hajlandó vagyok velük is, mással is, akár az egész világgal szembe menni, ha azt tartom helyesnek.

Mint ennél a kérdésnél is a válaszolók többségével. ;-)