Újabb karácsonyos kérdés. Tényleg én vagyok az értelen ha mindenképpen a szüleimmel akarok karácsonyozni?

21 éves vagyok, a barátom 24. Még csak 1,5 éve vagyunk együtt, de abból fél éve együtt lakunk, szóval családnak tekintem magunkat.

Itt az oldalon azt látom, hogy sokan panaszkodnak, hogy a párjuk a saját családjával akar ünnepelni, és nem kettesben. És mindenki nekik ad igazat, hogy mekkora kis anyuci pici fia/lánya a párjuk, éretlen, nem képes elszakadni. Nekem ez furcsa, mert én is biztos vagyok benne, hogy szenteste a szüleimmel, nagyszüleimmel, nagynénémékkel leszek, ahogy eddig mindig. A barátomat szívesen látják, de én megérteném természetesen ha ő is a saját családjával akarna lenni. Nekem semmi hangulata nem lenne kettesben a szentestének, nem vagyunk vallásosak, a szentest mindig a rokonokról, az ünnepi hangulatról szólt. A barátommal kettesben meg csak agy átlag hétköznap lenne, mert amúgy is kettesben vagyunk esténként, magunknak minek díszítenénk fát, vagy csinálnánk finom kajákat? Semmi karácsonyi hangulat nem lenne. Vele bármelyik másik este tudok bármit csinálni, nem kell hozzá karácsony. A rokonaimmal ellenben nem. Meg apukámat sem akarnám egyedül hagyni, neki idén már mindenkije meghalt, csak anya részéről jönnek a rokonok. Biztos rossz lenne neki, ha az egyetlen vérrokona sem lenne ott. Ezek tényleg olyan elfogadhatalan indokok? Hogy az ünnepeket mindenképpen a rokonaimmal akarom tölteni? El sem tudnék képzelni kettesben egy ünnepi hangulatú szentestét. Mi amúgy is minden este próbálunk minőségi időt együtt tölteni, nem tudom mivel lehetne ezt karácsony alkalmából "feldobni".