Miért nem szeret senki? Mit hibázok, ennyire utálatos ember lennék?
Sziasztok!
Beszélgetnem kell valakivel, mert úgy érzem, az erőm végén járok. Nagyon nehezen bírom már, nagyon sok dolog bánt, amit nem tudok kiadni magamból, egyre gyakrabban tör rám a sírás. Néha azon gondolkodom, elég volt, inkább feladom, de olyankor eszembe jut, hogy Istentől kaptam egy keresztet, amelyet viselnem kell, nem futamodhatok meg gyáva módon, az nem én lennék.
Hol is kezdjem, hogy megértsétek?!
Talán gyerekkoromban kezdődött minden. Az apám elhagyott, még kicsike voltam, az anyám mindennel foglalkozott, csak velünk nem. Talált egy szerinte hozzá illő párt, tévedett, nem értettünk egyet. Mind elleneztük, de nem érdekelte. Gyűlöltük a mostohaapánkat, ő is sajnos. Nem maradt más lehetőség, mint a nagymamám, végtelenül hálás leszek, amíg csak élek. Azt mondhatom, ő nevelt fel engem és a bátyám.
Pokolként gondolok vissza arra az időre, azt hittem soha nem ér véget, ám mégis.
Mindig magányos voltam, úgy éreztem, senki sem szeret, egyetlen dolog éltetett, az hogy rendőr legyek, bebizonyítani, hogy több vagyok, mint a "szüleim". Mindig jól tanultam, küzdöttem a vágyaimért, de az anyám folyton azt vágta hozzám, hogy olyan vagyok, mint az apám, pedig nem igaz.
A gimiben megismertem egy férfit. Pontosabban, 2-őt. Az egyikért majd meg őrülten úgy vonzott, volt benne valami különleges, amit azóta sem találok senkiben, bár nem is keresem. :(
Keseregtem a múltam miatt, kerestem a boldogságot, de tudtam, sosem figyelne rám, akit szeretek. Így a másikat elfogadtam páromúl, bár számtalanszor elutasítottam előtte. Aztán jött az érettségi, a férfi, akit megszerettem, a tanárom volt. Furának találtam, hogy hirtelen kedves velem, érdeklődik, sms-t ír és felhív. Anyukám azt mondta, érez valamit, nem hittem el. Kedves volt velem, elmesélte ,hogy magányos, nincsenek barátai stb. Aztán elmondtam neki, hogy a párom a kollegája. Bár legszívesebben azt mondtam volna ,hogy szeretem, de nem tehettem. Nem csaphatok be egy embert, akinek a hűségem ígértem. Bejutottam keményen küzdve a rendőriskolába, de ott hagytam, nem bírtam hallgatni a párom állandó féltékenységét,mert 30 férfi volt az osztályban és én egyedüli nő. Nem csaptam be, soha nem tettem volna.
Valami elindúlt bennem akkor.
Keresni kezdtem a másikat, de utálkozva beszélt velem. Számtalanszor kerestem, ugyanazt kaptam, hagyjam békén stb.
Most fáj a szívem, padlóra kerültem úgy érzem. Elvesztettem a vágyaimat, a tökéletes férfit. Az édesanyám nagyon beteg, és nem rég felbukkant az apám, ami teljesen felborít mindent bennem.
Elhagytam nem rég a párom, mert szerelem nélkül nem megy.
Semmi sem sikerült. Kesrgek és sírok azon, hogy nem tudom visszafordítani. Számtalanszor kértem bocsánatot, de utál, megszakad a szívem. A rendőriskolát még talán helyrehozhatom, visszamegyek februárban.
De a legnagyobb bánatom ,hogy talán a barátságát megkaphattam volna, de elszúrtam. Állandóan a fejemben jár,nem bírok megszabadulni tőle, ez megőrjít. Egyetemista vagyok, van olyan csoporttárs,aki próbálkozik, de taszítom, mert nem kell más. Nekem az az 1 férfi kell. Ha nem is lehet a párom, legalább a közelemben lehetne.
Kissé zavaros talán, de próbáltam tömören összefogalalni.
Magamról annyit, hogy:
-21 éves vagyok
-makacs
-álmodozó, de el is érem az álmaim, mert küzdök érte
- kitartó
- hűséges, borzasztóan kötődöm ahhoz, aki a párom és teljesmértékben tisztelem. Na ezt utálják bennem, túl konzervatív a felfogásom mások szerint. nem érdekel, ezen nem változtatok senki kedvéért. majd csak jön egy hűséges férfi, aki valóban családot akar, nem kalandokat, mert abból nem kérek.
Hülye kis szabályok szerint élek. PL: nem iszom elvből alkoholt, ezért is kinéznek sokan. Nme teszem be a lámab diszkóba-kocsmába, mert nem találom nőhöz méltó helynek. Inkább mozi, színház. És arra fordítom az időm jelentős részét, hogy maximálisan képben legyek minden témában. Szóval csiszolgatom a tudásom, számomra ez fontos. Persze mások számára ez is vicc tárgya.
Nem kedvelem a fiatalokat, jobban vonzanak az érett emberek, akikkel lehet beszélgetni és komolyan vesznek.
A legtöbb ember esélyt nem ad arra, hogy bebizonyítsam, nem vagyok 21 éves fruska, teljesen más az értékrendem. :(
És amit nagyon nem szeretnek bennem, az az, hogy véresen komolyan veszem a törvényeket, bármilyen szabályt. nagyon ügyelek arra, hogy példamutató életet éljek, erkölcsileg kifogástalant.
Hülyének néznek, mert 1 férfihez ragaszkodom, nem keresek minden hétre másikat.
Most lehet nevetni, de így van.
válasza: válasza: válasza:Bár, ha végiggondolom, nem is az bánt, hogy az emberek nem szeretnek. Eddig sem szerettek, csak kihasználtak. Mindig mindenkinek segítek, ám ha én szorulok segítségre, mindig egyedül vagyok. :(
Csak az fáj, hogy a férfi, akit szeretek, teljesen mást gondol rólam, mint aki vagyok. Gondolom erőszakos, erkölcstelen hülye libának néz. Pedig egyszerűen csak próbáltam megmutatni, hogy téved, nem az vagyok, akinek vél. De már nincs erőm, annyit kaptam tőle is. Nagyképű vagyok blablabla.
Nagyon nagyot téved. Ugyanaz vagyok, mint Ő, csak kissé fiatalabb és női kiadásban. Ő is kívül rideg, távolságtartó, de a lelke annál jobb. És talán az vonzott a legjobban eleinte, hogy más mint a többi. Rideg és nem hagyja, hogy az első liba ráugorjon.
Nem az a típus, akiért aggódni kell, mert bárkivel megcsalna. Nagyon intelligens, okos, kedves, imádni való, párja nincs. Ezt komolyan mondom.
válasza:Igen, próbálom összevakarni magam. Ne kereghetek örökké a múltamon. Csak néha jól esne beszélgetni erről,de nincs kivel.
Nincs már párom, elhagytam, pont azért mert nem láttam értelmét. Mindig is tudtam, hogy a másikat szeretem, csak nem reméltem semmit tőle, így továbbléptem.
Most vérzik a szívem, mert talán akart tőlem valamit, eseleg lehetett volna barát, ha más nem, így viszont megutált, és másnak lát, mint aki vagyok, ez bánt nagyon.
Miért kereset volna? És miért mondott nekem olyat, hogy magányos?
Most fő a fejem. Ezerszer bocsánatot kértem, őszintén írtam neki, de már nem is áll szóba velem. :(
válasza:Remekül összefoglaltad. Teljesen érthető.
Először a címre válaszolnék. Leírásod alapján egyértelmű, hogy azért "nem szeret senki", mert nem hagyod. Ez egy társas interakció. Egy adok-kapok, ha nem is az anyagi szinten. Mind a jót, mind a rosszat vissza kell adni a másiknak. Akik szeretik egymást, azok mindig egy kicsivel több jót, és kicsivel kevesebb rosszat adnak egymásnak, így köztük a kötelék erősödik, a csere a jó dolgok irányába mozdul el.
Ha ez a folyamat megszakad, vagy eltolódik a rossz irányába ott baj van. Az a párkapcsolat nem lesz sikeres hosszú távon.
Én látok nálad egy fogalmi zavart is. A szeretet egy cselekvés. Nem érzés. Szeretni valakit annyi, mint jót tenni vele, neki, érte. Azokat lehet jól szeretni, akik önmagukat is szeretik, de legalább azt tudják, hogy mit akarnak. Ha valaki téged elutasít, és te mégis őt akarod az ragaszkodás, nem pedig szeretet az ő irányába. A szeretet adni és fogadni kell.
A gyerekkorod miatt benned sok lehet az elutasítás. Ez nem baj. Csak akkor ilyen lesz az életed. Ez sem baj, amíg te annak nem érzed. Ha majd már nagyon zavar, változtathatsz rajta. Sosem késő. Ha még inkább akarsz makacs és önfejű lenni, mint boldog, akkor az annak a biztos jele, hogy az idő a változásra még nem jött el. Ezt csak te tudhatod, érezheted. Mert a te életed. Biztosan van még valami, amit ebből a mostani helyzetből meg kell tanulnod, ha benne akarsz maradni. Ezt is csak te tudhatod. Ha most nincs is tudatos szinten, a tudatalattidban valahol ott a válasz.
42/F
15:11-es, nagyon szépen köszönöm. Maradjunk itt. Nem használom az msn-t, mert belasítja a gépem.
Visszamegyek a rendőriskolába, bár mindent újra kell csinálnom (felvételi), de megcsinálom. Mellette párhuzamosan az egyetemet, így talán lekötöm magam. Talán 1-2 év múlva már képes lesz meghallgatni. Nem azt kértem, hogy legyen a párom, a barátságát kértem, de szerinte ez nem lehetséges férfi-nő között. Akkor miért keresett? Nem csak én vétettem.
válasza:....Nagyon nagyot téved. Ugyanaz vagyok, mint Ő, csak kissé fiatalabb és női kiadásban. Ő is kívül rideg, távolságtartó, de a lelke annál jobb. És talán az vonzott a legjobban eleinte, hogy más mint a többi. Rideg és nem hagyja, hogy az első liba ráugorjon. ....- idézet TŐled!
Nem vagyok pszichológus, de ez egy óriási hiba. NEM, ő NEM olyan mint TE! Nem vagytok egymás kiegészítői és nem vele kell leélned az életedet, mert csak ő lehet az igazi.
Amíg ezt hiszed, nem fogod látni a fát az erdőtől. 2 hapsi miatt vagy így kiakadva, hogy az egyiket nem szereted a másik meg utál? ÉS? Tessék nyitni más emberek felé, és megmutatni hogy milyen vagy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!