Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » A férjem nagyon utálatos a...

A férjem nagyon utálatos a családommal. Nem tudom mit lehetne ilyenkor tenni?

Figyelt kérdés

Régen nagyon jól megvolt velük, a testvéreimet is szerette és hétvégente a szüleimnél laktunk, mert én suliba jártam. Majd miután végeztem különköltöztünk, összeházasodtunk és már van egy kislányunk is. 2-3 éve nagyon bunkó velük, mindig csúnyákat mond róluk és a viselkedése is tiszteletlen. Ő nem érzi ezt és nem is hajlandó rajta változtatni, még meglátogatni sem akarja őket, én járok a kicsivel egyedül. sokat vitázunk ezen. Mit tennétek? Sokszor úgy érzem már nem az az ember van mellettem, akit megszerettem és akit választottam. Szinte utálja a családom és ezt nem is titkolja. Én pedig imádom a családomat, sohasem hagynám el őket! De nem is tetszik neki, hogy sok mindent megbeszélünk, de én anyukámmal mindig sok mindent megbeszéltem, így neveltek, hogy mindig számíthatunk egymásra. De ő mintha el akarna marni tőlük és lassan már sikerül is mert, alig látom őket és nem is mernek eljönni hozzánk, mert szinte kiutálja őket a házunkból.

Soha semmi rosszat ellene nem tett senki! Ez biztos. Egyre utálatosabb velem is és a kicsivel is. Rossz pédát mutat a kislánynak. Nagyon megváltozott, szinte kifordult önmagából.


2009. ápr. 7. 19:51
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
100%
De akkor mi a baja velük ha nem tettek semmi rosszat? Ha megkérdezed mi bosszantja bennük mit mond? Nem lehet h több beleszólásuk van az életetekbe mint kéne? Csak kérdezem. Ez általában szokott feszültséget okozni. Azt nem hiszem h csak úgy utálja őket. De ha szeret téged akkor meg végképp érthetetlen miért nem alkalmazkodik kicsit. Köztetek amúgy jó a viszony?
2009. ápr. 7. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
100%
Nem tudom,mi lehet az oka. Nálunk is hasonló a helyzet, a lányoméknál,annyi különbséggel,hogy az ő férje már akkor is ilyen volt velünk,amikor még csak együtt jártak. Mi próbáltunk közeledni,ha már így alakult,legyen béke köztünk,de ő utál minket,így aztán mi se járunk hozzájuk. Így legalább béke van. De nem találtam még megoldást eddig. Sajnos.A lányomnak pedig azért nem tesszük szóvá,ne őrlődjön két tűz között szegény. Szerintem a Te szüleid is meg fogják érteni,gondolom,a Te boldogságodat tartják szem előtt ők is.
2009. ápr. 7. 20:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 A kérdező kommentje:
Az nem tetszik neki, hogy nagyon szeretjük egymást a családommal, de én ezt nem tartom rossznak. Náluk nincs meg a nagy összetartás, sosem beszélgetnek egymással, nem is tudnak a másikról semmit szinte. Nem szólnak és avatkoznak bele semmibe, miért is tennék, de a férjem azt állítja, hogy én mindig mindent kibeszélek nekik. Pedig ez egyáltalán nem igaz, azért mert sűrűn beszélgetünk egymással, akár telefonon, neten, miért baj?Én velük beszélem meg a gondjaimat, egész életemben ezt tettem, a férjemnek hiába mondom, nagyon nincs is mikor, mert nem is foglalkozik velem és a kicsivel, ha beszélgetnék, azt mondja miről, neki nincs kedve nyálaskodni, mint ahogy a családom szokott. Nem értem miért nyálas, ha megbeszéljük a dolgainkat. Kivel beszéljem meg, ha nem vele, ha vele élem az életem, de már ezt is kétlem, hogy ezt szeretném továbbra is, mert semmi törődést nem kapok, csak utálkozást. Zárkózzak magamba? Abba belehülyülök.
2009. ápr. 7. 20:35
 4/11 anonim válasza:
100%
Ami a szülőket illeti, pasiként én is voltam ilyen helyzetben. A szülőkkel megromlott a kapcsolat, nem jártunk már idővel össze, a párom egyedül ment, amikor meglátogatta őket. Később elgondolkoztam ezen, és bevallottam magamnak, hogy féltékeny lettem. Azt éreztem, hogy az én véleményem már kevésbé számít, a párom kevesebbet törődik velem, kevesebb szeretet kapok stb. Ez a szülőktől független volt, mégis tudat alatt, ösztönösen kerestem egy bűnbakot és a szülőkkel való viszonyban láttam ezt meg. Érdemesebb lett volna ezt a párommal megbeszélni és több figyelmet, szeretetet, kedvességet kérni tőle, talán a szülőkkel sem romlott volna meg a viszony. Szeretett a párom, de néha egy pasi is van úgy, hogy semmi sem elég. Ez egy olyan időszak volt az életemben. Szerintem a te férjedben is valahol ez a típusú érzés munkálkodik.
2009. ápr. 7. 20:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
100%

A férjed féltékeny a családodra,hogy ennyire szeretitek egymást,hozzá pedig nem áll ennyire közel a saját családja.

Igazából nagyon gyerekesen viselkedik,bár érthető,hogy bántja,hogy neki nem ilyen család jutott.

Ezt a fajta viselkedést azonban ne tűrd el tőle,hogy így viselkedjen veletek,és a családoddal.Ha nem tisztel benneteket,ideje átértékelned a kapcsolatotokat.

Ha semmi rosszat nem tettek ellene akkor viselkedjen tisztességesen,és ne bántson meg olyan embereket akik sosem bántották Őt.ülj le beszélgetni erről vele.

Mondd el neki,hogy nem tetszik neked az új viselkedése,vagy változtat,vagy egyedül marad.

2009. ápr. 7. 22:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim válasza:
59%
küld el minél hamarabb..nekem az apám ien.bunkó velünk és mindent leszar.nem akarok rosszat mondani de minél hamarabb szabadulj meg tőle.az én anyámnak is ezt kelett volna csainálni.apu eleinte mikor kicsi voltam mindig kedves volt meg mindent és ahogy az idő egyre telt..szinte teljesen megváltozott.Szabadulj meg tőle cs ezt tom tanácsolni vagy menjetek el egy házassági tanácsadóhoz.Mert lehet h van valami problémája és beszéljétek meg.
2009. ápr. 8. 11:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim válasza:
59%
Tedd lapátra mielőbb vagy ha még tudsz rá hatni vidd el orvoshoz,nincs kizárva,hogy alattomos betegség bujkál benne,én láttam már ilyet:azt hiszi,hogy tök rendesen viselkedik,fel sem fogja,hogy nem így van.
2009. ápr. 8. 12:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:
73%
Ha elmentek orvoshoz és kiderül, hogy semmi baja és alapból bunkó, én biztos megszabadulnék tőle. Sajnos nagyon sok ilyet látok a környezetemben, hogy a férj először bűbájos, később pedig egyenesen megőrül. Pokollá teszi a feleség és a gyerek(ek) életét, a nők pedig nem mernek lépni. Neked ott a családod szerencsére, ők biztos segítenének, ha el akarnád hagyni. Ha nem javul a helyzet, ne hagyd tönkretenni magadat és a gyerekedet.
2009. ápr. 8. 12:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem valahogy meg kellene próbálnod mégis a férjeddel beszélgetni. Hogy szeretnéd, ha megjavulna a kapcsolatotok, a pici és mindhármótok érdekében, erről szeretnél beszélni vele. Mik neked az igényeid, mik neki, ezek hogyan összeegyeztethetők...stb. Beszélgetés közben az a szó járjon a fejedben, hogy "megoldást keresek". Egyszerűségre törekedni, ezért érdemes előtte átgondolni. Én a férjemnek megmondtam, hogy nekem fontos megbeszélni a dolgaimat valakivel, és vele szeretném, és ha nem tudom, mást (család, barátok, pszichológus...stb) kell keresnem, akivel megbeszélhetem. A legtöbb férfi, az agytekék közti különbség miatt szűkszavúbb, sokkal lényegretörőbben fejezik ki magukat...stb (ezeknek utánanézhetsz), ez nálunk is így van. Nem értik az utalgatást, hanem konkrétan kell mondani, hogy pl "elmosogatsz?". És van, hogy nagyon fáradt, mondja, hogy most "ki akar kapcsolni", ezt tiszteletben tartom, nem szólok hozzá. (Ilyenkor kulcsszavakat írok cetlire, hogy ne 3 hét múlva jusson eszembe.:))


Orvoshoz? Attól tartok, ő normálisnak tartja magát, és ha a saját akaratából nem akar orvoshoz menni, ez csak újabb vitákat szül, szóval ezt az orvos témát csak nagyon óvatosan, sok-sok beszélgetés után vetném fel...


Mindenki máshogy viszonyul a szüleihez, más viszonyulást tart normálisnak. Pl. tesóm sokkal szorosabb kapcsolatban van anyuval, mint én, naponta hívják egymást, 2-3 naponta találk. Nekem havi egyszer is elég lenne, csak anyu miatt telefonálok többször.

A családomból kiindulva, én sem tartom normálisnak, ha a mindent megbeszél=kibeszél, akár a mi párkapcsolati dolgainkat, akár a szomszédot. Nem derül ki számomra, miről beszélgettek szüleiddel. Pl. tesóm gyakran szidja a férjét anyunak, vagy az én férjemet állítja mintának, így próbálva arra sarkallni, hogy foglalkozzon többet a gyerekekkel, hogy ide/oda elmenjenek nyaralni...stb. Na, ezekből szeretnék kimaradni! (Eric Berne: Emberi játszmák) Olyasmit, ami a férjeddel kapcsolatos, vele érdemes első körben tisztázni. (Én még ezek után sem a családomhoz fordulnék, hanem egy pszichológushoz, és nemcsak a mi családi kapcs miatt, hanem mert ő kívülről látva, spec. ismeretekkel jobb segítséget adhat, míg a szülők elfogultak lehetnek.)

A házassági tanácsadót jó ötletnek tartom! Ott olyan szituácuós tesztek is vannak, úgy tudom, amikben a másik helyzetét átélitek, így jobban megértitek egymás véleményét.


A másik, hogy gyerekkorodban szüleiddel laktál, most külön, más család vagytok, nem feltétlenül kell mindent ugyanúgy megbeszélni velük. Lehet, hogy csak egy kicsit kellene változtatni és minden rendben lesz?

Remélem, segítettem. A legjobbakat!

2009. ápr. 8. 14:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim válasza:
44%

Kedves Kérdező!


Én és a csapaton biztosan tudna segíteni a problémádon, írj egy e-mailt, és megbeszéljük a továbbiakat!


üdv

2009. ápr. 8. 16:15
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!