Nősülésfóbia? Mi lehet az oka?

Ez összeköltözésnél is bekövetkezik. Nem kellett hozzá házasság. Ahogy összeköltöztünk, a páromnak megszűntem létezni. Addig elhalmozott a szeretete ezer apró jelével, az összeköltözés legeslegelső napjától én voltam a mosogatónő, és nem több. Akkor kezdett észretérni, amikor jó 5 hónap múlva megjelent az életemben egy másik férfi. Ekkor ráébredt, hogy elveszíthet, azóta megint viszonylag minden olyan mint régen. De mégse lesz már soha olyan. Ahhoz, hogy újra felfigyeljen rám, először bele kellett halnom az egészbe, megértenem, hogy a szerelemnek vége, őbenne ért előbb véget, és amikor ebbe beletörődtem, akkor kezdtem róla én is leválni, eltávolodni, na ez hatott, azonnal kiszúrta hogy valami nincs rendben, de mi értelme, ha közben meg majdnem beleszerettem másba? Végül volt elég eszem, hogy megfejtsem saját magamat és tudjam, hogy az új vonzalom csak azért alakulhatott ki, mert a párom annyira semmibe vett, és másként ezt nem bírtam ki, csak úgy hogy én is feladtam az érzéseimet. Most itt állunk, kiégve, és nem hiszek abban, hogy ez törvényszerűen be kellett hogy következzen, mert bennem nem változtak az érzések attól, hogy összeköltöztünk. Én attól még ugyanúgy vágytam utána, de ő már nem. És nem volt esküvő, nem volt semmi, csak összeköltözés, és kihozott minden problémát, amit egy esküvő kihozott volna. De ha valakinek a papír rabságot jelent, arra valóban hathat ilyen rossz irányban. Igazából az összeköltözés vagy a házasság a szerelem végét jelenti. Én már sose leszek neki olyan, mint egy idegen szép lány. Soha az életben.