Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Idővel tényleg könnyebb lesz...

Idővel tényleg könnyebb lesz elviselni?

Figyelt kérdés
Sziasztok. Január végén elvesztettem a barátnőmet, autóbalesetben:( 2 évig voltunk együtt... (Lehet, hogy páran rám ismernek itt, mert már tettem fel kérdést, ezzel kapcsolatban) El sem búcsúzhattam Tőle... Mondanom sem kell, hogy mit éreztem, amikor megtudtam.... Sírógörcsöt kaptam, amit alig bírtam abbahagyni... Szerencsére a családom és a barátaim mellettem állnak, próbálnak vígasztalni, ez sokat számít, de hiába próbálnak lelket önteni belém, alig van hatása. Sokat fogytam, begubóztam, sokszor elkap a sírás, sírógörcsök kínoznak... Azt mondják, az idő segít. Tudom, hogy nem 5 perc, sőt évekbe is telhet, de most úgy érzem, hogy sosem fogok helyrejönni. Tényleg könnyebb lesz idővel? Szeretnék tapasztalatokat, hogy ki, hogyan fogadta el az elfogadhatatlant... Részvétem Mindenkinek, aki elveszített egy szeretett személyt!:( (Gyuszi, 18)
2010. ápr. 27. 18:12
1 2 3
 21/29 anonim ***** válasza:
79%
Szerintem az idő igenis sokat segít.Nagyon fiatal vagy még,előtted az élet.Bocs a sok közhelyért,de én így gondolom.Lassan szedd össze magad,mert nem élheted így le az életed.Elfelejteni Őt biztos nem fogod,de tovább kell lépned.Sok boldog pillanatot kívánok Neked még az életben.
2010. ápr. 29. 18:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/29 anonim ***** válasza:
100%
hello.enis elvesztettem a baratom annak idelyen,15 eves voltam amikor motorbalesetet szenvedett. o 20 volt.azota ferjhezmentem van 2 gyermekem,joravalo ferjem de ez mind nem segit egy nap egy perc sem mulik el anelkul hogy ne gondolnak ra.ha egyedul vagyok ramjon a siras.teljesen nem fogod tudni a szivedbol kitorolni ha nagyon kozel altatok egymashoz.en meg mindig a hozza hasonlot keresem.
2010. ápr. 29. 19:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/29 anonim ***** válasza:
100%
Ha nagyon szerelmes voltal, szerintem nem fog az ido segiteni. Inkabb az segitene, ha mashova mesz lakni, dolgozni, tanulni, ha nem az egyutt megszokott kornyezetben elsz tovabbra. Ha uj barataid lesznek, ha uj ingerek ernek szerintem ez az ami inkabb elviselhetobbe teszi majd a mindennapjaidat. Sajnalom ami tortent(
2010. ápr. 29. 20:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/29 anonim ***** válasza:
100%

Ne gondolj cinikusnak. Tudom milyen az észbondotó hiányérzet, és a sajnálás. De én a karmában hiszek. Tehát abban, hogy minden egy előző élet tetteinek a következménye. És minden úgy van, ahogyan lennie kell. Nemcsak ez a földi, anyagi világ van. Van másik világ, ami csak abban különbözik a miénktől, hogy nem anyagból van, hanem lélekből, vagy más szóval energiából. Ott dől el minden, a lélekvilágban. És ott minden előre el van tervezve. És mindennek valami célja van. A cél pedig mindig valaminek a megtanulása.

Tudom, ez most nem vígasztal téged. De talán idővel, tényleg úgy érezheted, hogy minden egy felsőbb akarat által történik, és minden úgy történik, ahogyan történnie kell. Belenyugvást és felejtést kívánok.

És: van egy könyv, ami talán segít neked: Danielle Steal: Levelek Vietnamból. Egy újságírónő története, aki elveszíti a szerelmesét a vietnámi háborúban, aztán elmegy oda, majd újabb és újabb haláleseteken át megtalál egy másik nagy szerelmet.És úgy érzi, van értelme az életének.

2010. ápr. 29. 21:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/29 anonim ***** válasza:
100%

szia!


az idő abban segít h meg tanulj nélküle élni....


de tessék talpra állni, a kedvesed se szeretne igy látni!!!!


sírj,ha éppen az esik jól...és ad ki a dühödet,mert haragszol a világra h ezt történt..menj a gyász minden szakaszán,keress rá itt a neten...de engedd el,az ő lelki békéje és a tied miatt is!


és ha ugy gondolod tényleg keress fel egy dokit!


kitartás!


Részvétem:-(

2010. ápr. 29. 22:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/29 anonim ***** válasza:
100%

Ez borzasztó... Nekem is lennének ötleteim, hogy miket mondjak, de aztán belegondolok, mondani könnyű... Idővel egy kicsit talán tompul a gyász - bár én nem a szerelmemet vesztettem el, hanem egy barátot, aki 21 éves volt - és a drága nagypapámat, akit nagyon szerettem... Egyik 10, a másik 8 éve történt. Otthon ülni és egyedül gondolkodni a legszarabb, annál minden jobb. Bár azt a meditációt, amit írt az egyik előző, kipróbálhatod. Én többször álmodtam velük - túl racionális vagyok ahhoz, hogy higgyek a spiritualitásban, de néha az "élet a halál után"-elméletek mégiscsak vigaszt adnak, foglalkozz ezekkel, olvass utána...

Lehet, megvetendő, de én alapvetően inkább kerestem az alkalmat, hogy ne legyek egyedül, ne legyek otthon, ne gondoljak bele. Pszichológus segíthet - attól függ, milyenhez kerülsz, nekem 2 szarhoz volt szerencsém - gyógyszereket én sem javaslok, semmit nem érnek.

Az elmének szerintem magától van egyfajta önvédelmi mechanizmusa, ami talán idővel tompítja a gyászt. Csak azt tudom még mondani, Szabina biztosan azt szeretné, hogy élj, és valaki mást tégy olyan boldoggá, amilyenné őt, míg együtt lehettetek! :(

2010. ápr. 29. 22:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/29 anonim ***** válasza:
100%

Én nem a páromat veszítettem el, hanem a legjobb barátomat. Fontosabbnak tartottam, mint vmi múló szeszélyt, vagy szerelmet. Mert erősebb kötelék volt köztünk. És nem tudtam, h beteg. Vagyis csak az utolsó stádiumban tudtam meg, addig takargatta, meg titkolta, mert féltett engem. Nem volt időm felkészülni a halálára. 2008 nyarán veszítettem el őt. Akkor ősszel még kínoztak sírógörcsök, letört voltam, depressziós, és nem tudtam mit kezdeni a hiányával. Még most is sokszor gondolok rá, várom gépiesen, h keressen, és nem történik meg. Majdnem 2 év telt el a halála óta, de még mindig nem sikerült elfogadnom teljesen, h ő már nincs velem. A tényt már feldolgoztam, a sírások már elmúltak (Nekem nagyjából 1 év volt, h teljesen le tudtam magamban zárni). De a hiányát nem képes pótolni semmi és senki. Nem is hagyom, és nem is tartok rá képesnek senkit.

De tényleg javul a helyzet idővel. Kinek kevesebb, kinek több időre van szüksége. De az idő minden sebet begyógyít.

Szívemből kívánom, h sikerüljön feldolgoznod, és megnyugodnod!

(24/L)

2010. ápr. 30. 09:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/29 anonim ***** válasza:
100%

09:27-es vagyok, két gondolat még.

Az nem hülye frázis, h az idő segít, meg h az idő begyógyítja a sebeket. Tapasztalat. Nem azt mondtuk, h el fogod őt felejteni, és újra olyan leszel, mint voltál mikor még itt volt veled. De hidd, h az idő tud segíteni. Ez az egyik.

A másik pedig: egy közeli barátom veszítette el a szerelmét, a lánynak spontán leállt a szíve, és már nem tudták megmenteni. Én akkor írtam neki egy levelet az éterbe, amit szívesen megmutatnék neked is. Viszont ehhez szükségem volna a privát-üzenet lehetőségre, szóval írnál neked egy üzenetet, h megmutathassam?

2010. ápr. 30. 09:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/29 A kérdező kommentje:
Sziasztok. Mindenkinek köszönöm a válaszokat! Sokat segítetek velük! Részvétem azoknak, akik elvesztettek valakit!:( Bocsi, ha nem külön-külön válaszolok mindenkinek, de sokat írtatok és nehéz visszavezetni, hogy melyik választ, ki írta. Utolsó válaszadónak: nem tudok privát elérhetőséget adni, mert nem írja ki valamiért. Mégegyszer köszönöm a válaszokat, kedvesek vagytok!
2010. ápr. 30. 12:33
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!