Mennyi idő után múlik el a szerelem? Mikortól lesz könnyebb elviselni azt, ha nem vagyunk együtt?

Mi három éve élünk együtt. Kicsit több, mint három éve "járunk". Alapvetően ragaszkodom hozzá, és hiányzik, ha nincs itthon.

Néha viszont rám jön, hogy most egyedül akarok lenni. Ez egy hónapban 2-3 nap. Ilyenkor igyekszem megoldani, hogy kicsit külön lehessünk, pl. elutazom a szüleimhez és egyet ott alszom. De már másnap hiányzik :)

Optimális esetben soha nem jut el egy kapcsolat oda, hogy alig várod, hogy elmenjen otthonról :)

A szerelem nem azt jelenti, hogy egyetlen percet sem bírunk ki a másik nélkül, és csak szenvedünk. Egész pontosan: ha szenvedsz, az NEM szerelem. Az csak görcsör ragaszkodás egy illúzióhoz.

Nem kell ahhoz elmúlni a szerelemnek (rég rossz, ha elmúlik!), hogy egyedül is jó érezd magad, pusztán tudatában kell lenni annak, hogy bármilyen szép is a szerelem, te attól egy önálló, szabad* lény vagy, saját élettel, amit megosztasz a szerelmeddel valamilyen szinten.

*Szabad: ez alatt a lélek szabadságát értem, nem azt, hogy pasizzál/csajozzál agyba főbe akkor is, ha van párod.

Viszont: Ha önállóan nem tudsz boldogulni, az inkább társfüggőség mint szerelem. Boldog akkor tud lenni két ember, ha külön-külön is azok, és a boldogságuk összeadódik. Ha te alárendeled magad a szerelemnek, abból nagyon nagy baj lesz, elveszíted az egyéniségedet, azt, amiért a párod beléd szeretett. És tudod, mi történik ezután? Kiszeret belőled... Ugye nem ezt akarod?

Mi 3 év alatt nem költöztünk össze, pedig majd' meghaltunk egymás nélkül. Legalábbis én Ő érte egész biztosan. Mégis kéthetente 1x találkoztunk, az még a jobbik eset volt.

Lehet, hogy nem volt kölcsönös, azért nem akart velem többet együtt lenni, összeköltözni? :( Ezt már sose tudom meg. MAamban azzal magyarázom, hogy nem volt olyan fajta félt a komoly kapcsolattól és az elkötelezettségtől. Talán...