Idővel tényleg könnyebb lesz elviselni?

NAgyon sajnálom ami veled történt... Én szerencsére még nem éltem át ilyet, de hozzám közel álló már igen, gondoltam személyiségi jogokat félretéve leírom hátha vigaszt nyujthatok vele... Egy elég közeli barátom vesztette el párját, 3 év után. rá tett egy lapáttal hogy a lány éppen hozzá igyekezett mikor a baleset történt. A fiú most 20 éves, lassan négy éve lesz hogy történt. Teljesen nem heverte ki, az ilyen mély nyomot hagy sajnos, de azóta van kapcsolata, és sokkal jobban van már. Persze ha eszébe jut még szomorú, de az idő segít. bár a történteken nem változtat de az érzés gyengül.

NEm egészen ugyanaz a szitu, de kiheverés szempontjából igen: keresztanyám fiatalkori traumája hogy a párja mikor szakított vele öngyilkos lett...nagyon összetört, de ő is kiheverte idővel persze. Az egyetlen amit ne tegyél, mégha kegyetlenül is hangzik, hogy megállítod az életed. ne gubózz be. próbálj eljárni még ha nem edsik jól se, hiszen már az is nagy lépés ha 5 percre máshova figyelsz és jól érzed magad. Néha kell persze az egyedüllét is, mikor gondolkodhatsz, de menj, és most akármilyen lehetetlennek és kegyetlennek is hangizk éld tovább az életed. Idővel túl leszel rajta, és bár elfogadhatatlan marad, de nem elviselhetetlen.

Jobbulást, és sok erőt kívánok neked

Szia.

Nem, nem fog segíteni az idő. Ez egy hülye frázis. Lesznek majd felhőtlen pillanataid, aztán majd újra eszedbe jut. Újra sírógörcsöd lesz, újra meg akarsz majd halni, újra a halálba kívánnád mindenkit aki akár csak szól is hozzád. Majd csak tompulni fog, sok sok idő múlva. Alig öt hónap, ne várj csodát, jó ideig nem lesz jobb. Elmehetsz szakemberhez, de ne hagyd hogy gyógyszerrel tömjön. Az csak még jobban leszedál. Sajnállak nagyon, tudom min mész át.

Szia.

A szívem szakad meg az ilyen történetektől.:-(

Nagyon sajnálom, ami Veled történt és a barátnőd családját, szüleit is.

Velem (hál' Istennek) ilyen még nem történt, hogy a Páromat veszíteném el, viszont egy jó barátom öngyilkos lett 2008-ban.:-(

Azóta sem tudom felfogni, hogy hogyan is történhetett, mi vihette rá ilyen butaságra. A mai napig elpityeredek egy-egy Rá emlékeztető dal közben...

Viszont, hogy öntsek Beléd egy kis lelket: a fiú akkori barátnője azóta boldog párkapcsolatban él. Tisztességgel meggyászolta a szerelmét és őrzi az emlékét örökké, csak közben megtanult élni a fiú nélkül is.

Ez teljesen egyénfüggő, hogy ki, mikor jut el odáig, hogy folytatni tudja az életét egy ilyen tragédia után is, vagy eljut-e egyáltalán...:-(

Mindenesetre én rengeteg erőt és kitartást kívánok Neked!

23/L

Szia!

Sajnálom, ami történt.

Én a kisbabámat vesztettem el, és nem segített az idő. Sokáig meg akartam halni, de rájöttem, hogy az öngyilkosság nem megoldás. Annyit lehet csinálni, hogy megpróbálsz együtt élni a fájdalommal.

Minden tiszteletem a Tiéd, hogy kibírod. A párod büszke lehet Rád fentről is...

Én fél éve veszítettem el örökre a Vőlegényem...nem, nem halt meg...csak már nem szeret. Él és jól van, csak nincs velem...ez semmi ahhoz képest, ha meghalt volna...de ezt is elég nehezen bírom ki. Iszonyúan hiányzik, fel sem bírom fogni, hogy köztünk vége van...

Bocsánat, tudom, hogy nem ide vág...

a lényeg, hogy készíts a lelkedben egy szentélyt neki, amit néha meglátogatsz azzal, hogy felidézed a múlt dolgait. De aztán a látogatás után csukd rá az ajtót és próbálj mosolyogni, akkor is, ha belül üvöltesz. A Párodra gondolj, ő arra vágyik, hogy boldog legyél!

Ha gondolod nézd meg a P.S.I love you című filmet, ami hasonló esetről szól. Készíts zsepit, nagyon megindító.

És egy idézet, szintén ebből a filmből:

"Te voltál az életem, de én csak egy fejezet a tiédben..."

Kívánok rengeteg erőt neked!! És ismeretlenül is büszke vagyok Rád, hogy kitartasz és nem mentél a Kedvesed után.

N.