Mással is volt olyan, hogy valaki külsőleg nem tetszett neki először, de aztán valami mégis megfogta benne?

nekem volt olyan párom,aki se csúnya se helyesebb,de valamint éreztem és megfogott,annyira belehabarodtam belé,"a belső megtart,külső megfog".bár főleg belsőleg fontos nekem,külsőleg azért legyen ápolt,egészséges ,nem számít,h izmos legyen,nekem jó a átlagos is.azt úgyis magától jön az érzés mindkét félből.nem bántam meg ,h vele voltam.:)

Ezt hívják úgy, hogy kisugárzás. Vannak emberek akiknek hihetetlen jó kisugárzásuk van. Én láttam bombanőt aki szép-szép volt, de őszintén szólva ha esélyem lett volna sem kellett volna. De találkoztam szó szerint csúnya lánnyal, akinek olyan jó fellépése volt, kisugárzása, hogy komolyan mondom annyira jól éreztem vele magam, hogy azt vártam mikor találkozhatok vele. Tehát erről szól ez a dolog. Hát nézd, ezt te érzed. Senkire ne hallgass, ha neked tetszik akkor ne habozz.

Szerintem ilyen szinte mindnekivel előfordul.Ez normális szerintem,ahogy idősödik az ember kicsit alakul az értékrendje.

Nekem a párom ilyen.Én mellettem kitudja hányszor ment el a munkahelyen.Én már régóta tetszettem neki de én mondom sokszor elmentem mellette és mit ad isten a sor úgy hozta h elkezdtünk beszélgetni.Akkor voltam túl az adonisszal való nagy szakitáson(4 év) és a mostani párommal jól esett beszélgetni elöször nem akartam vele összejönni mert nem tetszett aztán 1 nagy probléma alatt végig kitartott mellettem.Utána nem láttam 1 7ig mert szabin voltam de mindennap beszéltünk vagy smseztünk telefonon.Mikor visszamentem észrevettem rajta h milyen helyes milyen jó a feneke h milyen szép a szeme stb.Azóta is vele vagyok és van 1 közös lányunk.

Mi 2 órán át beszélgettünk a buszon, és nem vettem észre hogy tetszene. Sőt, gondoltam is hogy jobb lesz tartani a távolságot, mert még a végén félreérti szegény. Aztán mivel osztálytársak lettünk, egyszercsak, nem sok találkozással később összeugrott a gyomrom a közelében. Akkor csodálkoztam rá először. Emlékszem, fekete kabátban volt és a szemébe húzta a sapkáját. Titokzatos, csodaszép szeme volt. Megborzongtam, hogy nem vettem ezt én észre előbb. A mai napig van olyan, hogy rácsodálkozok és azt kívánom, bár ne lenne ilyen helyes és ne kéne féltenem. Csak arra tudok gondolni, hogy ismertségünk elején 1 milliméteresre volt vágva a haja, ami nagyon hülyén áll neki. Én azt imádom, mikor már a fülére, a tarkójára lóg. Olyankor mindig halálosan beleszeretek. De hiába könyörgök, mindig újra meg újra lekopaszítja magát. Imádom ha borzas, ő meg mindig simára fésüli a fejét. Szoktam neki mondani, nem is baj, legalább nem hajtanak rá a csajok. De sokszor még most se értem, miért nem vettem észre már az elején, milyen gyönyörű!!!

Ha nem tudod magadban leküzdeni azt az érzést, hogy mit szólnak mások, meg fú de égő, akkor felejtsd el őt. Más az, hogy először nem tetszik, de aztán gyönyörűnek látod és az is más, hogy tulajdonképpen tetszik, de mégse látod gyönyörűnek, sőt még kicsit szégyelled is...Ebből nem sülhet ki jó dolog! Én se láttam először szépnek, de most már igen, viszont emiatt nem is szégyellem, mert hiszen mit szégyellnék rajta???????????????