Mit csináljak? Férjemel tegnap veszekedtünk, annyira elfajult a dolog, hogy megfogta erősen a kezemet, és úgy szorította hogy bevérzet 1 helyen a kezem.

észhez akart téríteni csak, azért szorította meg! és igaza is volt....

Remélem, hogy már konszolidálódott a helyzet nálatok. Én ha neked lennék - ha már lehiggadt a férjed - kikérném magamnak, és kijelenteném, hogy ez volt az utolsó hogy hozzádért igy. Ne türd a terrort, és a bántalmazást. Ronda dolog a kisebbet, a gyengébbet bántani, ez azt is jelentik hogy nem tisztel.

Elgondolkodtató, hogy melyikőtöknek van igaza. Minden esetre a baba jövetele közös örömnek kell lennie. Ha első baba lenne én biztos nem vetetném el, ebben a férjednek van igaza. De akkor sem jogositsa fel, hogy visszaél férfiui erejével.

Úgy irtad ezt, hogy ez nem mindennapos dolog nálatok. szóval, én azt gondolom, hogy ez egy egyszeri alkalom és valójában nem tudta máshogyan kifejezni magát és rendkivül dühös volt. nem hiszem, hogy agressziv ember lenne, mert akkor, mint már mondtam, emlitetted volna, hogy ez nem az első alkalom. A férjed és vele élsz már feltehetően jó ideje. akkor nem hiszem, hogy aggodalomra lenne okod. én megértem őt, mert te elakarod vetetni azt a babát, ő viszont vágyik egyre. szerintem inkább az összhanggal van a baj, hogy nem közösek az álmaitok, a vágyaitok, a terveitek. és nem az a probléma, hogy egy kicsit a kelleténél erősebben megszoritotta a kezed. nem is beszélve arról, hogy nagyon bánja a dolgot. én inkább tisztáznám a helyetekben a babás dolgot és nem még egy apró problémából elefántot csinálni. és valóban, érdekes az élet, mi babát akarunk már több, mint fél éve, de nem jön össze, és lám, az aki egyáltalán nem akar és még teszi is ellene, annak összejön. hát, ilyen az élet, sajnos. remélem sikerül megoldani a babás dolgot és nem lovagolj túl sokat ezen a kivételes, egyszeri alkalmon.