Azt hiszem, a lányom leszbikus, legalábbis összeszűrte a levet egy nővel! Mi a fenét csináljak?

Mindenesetre tetszik vagy sem, szeretnéd vagy nem szeretnéd, az, hogy a lányod leszbikus lesz-e nem rajtad múlik (most már).

Úgyhogy vagy elfogadod, vagy nem fogadod el, innentől magadban kell lerendezned.

Nem tudom, miért csodálkozol, hogy titkolózik, amikor te magad elutasítóan állsz hozzá. Nem hülye a lányod, tudja, hogy mennyire elutasítod ezt, akkor miért mondaná el neked, amikor csak tiltanád?

Talán ha úgy állnál hozzá, hogy bármi is van, én melletted állok, akkor beszélne. És talán ha felvállalhatná előtted az érzéseit, akkor többet is megtudnál erről a kapcsolatról.

A másik pedig, hogy én azt gondolom, attól, hogy beleszeretett egy nőbe, még nem feltétlen leszbikus. Azt gondolom, ugyanazt éli át most, amit én is átéltem anno, ha gondolod mesélek róla, és ennek az egésznek a működéséről.

Teljesen megértelek, mert én is kézzel-lábban kapálóznék, hogy kiderítsem az igazságot. Egyszerűen tudnom kellene, hogy mi játszódik le benne. Azt hiszem nagyon nehéz lenne, de végülis elfogadnám - HA!! tényleg leszbikus lenne.

Azonban nekem az a véleményem, hogy ezt a tényt még ne borítékold. Az is lehet, hogy valamiért csak lelki társat talált magának, de a testi kapcsolatot elutasítja. Ha még itt tart a dolog akkor talán nyert ügyed van. Ezért fontos, hogy beszélj vele nyiltan erről.

Persze nem ajtóstul kell rohanni a házba. Amikor épp "beszélhetnékje" van a lányodnak, amikor jó kedve van és látod, hogy fogékony a kommunikációra, akkor kellene finoman erre terelni a témát.

De mindenképpen óvatosan, és biztosítani a feltétlen szeretetedről. Eleinte talán csak kérdezgetni tőle, hogy ki ez a nő, és milyen, és miért jó vele lenni a lányodnak? És ha látja, hogy Te nem ellenségesen viselkedsz vele, és azzal a nővel, akkor megfog nyílni előtted.

Szerintem az első lépés mindenképp az lenne, hogy tisztán lásd a helyzetet, mert csak akkor tudod a megfelelő útra terelni a beszélgetés fonalát.

Azt mondod, hogy a lányod egy okos, értelmes, jó tanuló lány, - ha ez így van, akkor biztosan mond majd neked ésszerű magyarázatot, hogy miért kedveli ezt a nőt.

Ezekből látni fogod, hogy csak lelki társként kezeli-e.

Szerintem még nincs minden veszve!

Ha azt látja a lányod, hogy megértő vagy vele és nem az ellenséget látja benned, akkor őszinte lesz.

A baj akkor van, ha már testi kapcsolat is volt köztük. Akkor elgondolkozhatsz, hogy leszbikus-e.

De ha így van, akkor se tagadd meg, hanem állj mellette, mert az élet hosszú és a barátok jönnek-mennek. De anya csak egy van, akit nem pótolhat senki más!!!!!!!!

"És aki azt állítja, hogy neki az is jó, ha a gyermeke leszbikus, az nem ír igazat..."

Ezt nem mondhatod, mert nem ismersz a világon mindenkit. És csak mert te nem tudod elképzelni, hogy a szeretetnek a szexuális beállítottság nem szab határt, attól még lehet igaz.

Ha elém állna a gyerekem, hogy meleg, semmi nem változna. Olyan, mintha bejelentené, hogy mától nem a lila, hanem a zöld a kedvenc színe. Büntessem azért, mert szeret valakit? És miért kívánnék a gyerekemnek ellenkező nemű társat meg gyerekeket? Csak mert én hetero vagyok, és gyerekeket akarok? Tehát igazából nem azt akarom, hogy boldog legyen, hanem azt, hogy úgy éljen, hogy az nekem jó legyen.

És sokkal, de sokkal jobban félnék attól, ha nem merné elmondani. Ha azt hinné, hogy a saját anyjának számítana, hogy ő kikhez vonzódik. Ha akár egy pillanatra is átfutna az agyán, hogy akkor kevésbé szeretném vagy csalódást okozna, abba belehalnék.

Itt nagyon sokan irnak és vádolnak ( egy anyát aki éppne mindent megadott, szeretet, stbb... ) lennének ök majd egyszer az anya helyében, nem tudom mit mondana bármelyik is az aki leinti az anyát, söt legyen megértö !!

Off: nekem van egy lányom 19 éves, 1.5 éve jár egy fiuval , akit szeretünk, és volt 2 hét hogy összevesztek egyszer, , a lányom ( mert általában mindent megbeszélünk ) mondta h megy a barátnöivel egy " meleg bárba " nagyon féltem, és ezt komolyan irom... nagyon örültem hogy kibékült a párjával...ennek már 1-2 honapja , bár tudom 1 melegbár se azt jelenti hogy valaki meleg lesz, de ez neki nem volt általános dolog h ilyenhelyre járjon.

Visszatérve 41 éves vagyok és teljesen egyet értek h félsz h mi lesz, szerintem ( ha tényleg jo a kapcsolat ) ülj le vele és kérdezz rá, és beszéljétek át, ö hogy gondolja, és te is hogy félted ettöl a nötöl, és fel a fejjel, ha tovább vársz, késö lesz lehet !!!!

Erre figyelj, minden perc minden ora egyre távolabb tart a megbeszéléshez.

Szurkolok !!

Egy 41 éves anya

A válasz megírásának időpontja: ma 13:08

"A világ úgy lett kitalálva, hogy a nő a férfival létesítsen párkapcsolatot és punk-tum!

A nemi szervek is úgy lettek "alkotva", hogy a férfié és a nőé egymásba illeszkedik!"

Én tovább megyek:

1. A csókolózás is aberráció, hiszen az ember úgy lett kitalálva, hogy a száj az emésztőrendszer része, annak felső szakasza. Nincs tehát semmilyen szexuális funkciója! Az ajkak (nyelvek) érintkezése undorító, az ilyen erkölcstelen magatartást be kell tiltani! Punktum!

2. A szexualitás a szaporodást szolgálja. Ha valaki terméketlen, vagy már van három gyereke, az természetellenes (hiszen nem lesz/lehet belőle gyerek!), ezért az ne szexeljen! Az ilyeneknél a szexet be kell tiltani. Punktum!

Vegyük már észre, hogy már réges régen különvált a szaporodási és örömszerző funkció. Korlátoltság arra hivatkozni, hogy a nemi szervek hogyan lettek megalkotva. A homoszexualitás nem betegség és nem bűn, hanem az emberi viselkedés egyik formája.

A kérdező nem azt mondta, hogy amint kiderül, hogy a lánya az azonos neműeket szereti, kitagadja és nem fogja szeretni. Nem azt kell hangsúlyozni, hogy attól még a lánya marad, ha leszbikus; mert vélhetőleg nem az volt a terve, hogy kidobja a lányát.

A fontos az, hogyha nem tud sajnos mit kezdeni a helyzettel, tehát nem tudja befolyásolni, akkor valóban el kell fogadnia, mert más tényleg nem tehet. De amíg egy 27 éves drogos kinézetű vélhetőleg leszbikus hölggyel múlatja az idő a lánya, aki miatt még hazudik is, addig igaza van, hogy aggódik. Ti nem aggódnátok? És felesleg az élő fába is belekötni, hogy azt kérdezzük, hogy ha ugyanez egy fiú lenne, ugyanígy aggódna-e a kérdező. Miért baj az, hogy jobban félti a lányát a most kialakult helyzetben? A lánya! Hát hogyne aggódna. A lényeg tényleg csak az, hogy elérje, hogy a lánya bízzon benne annyira, hogy meséljen arról amit érez. Aztán vagy "kinövi" vagy nem. És az is biztos, hogy a kérdező nem rontott el semmit. Nem hiszem, hogy az ő "hibája" lenne.

Amúgy ez is érdekes! Azt írjátok, hogy a kérdező nevelte félre, az ő hibája, hogy ilyen lett. De ugyanekkor azt írjátok, hogy a leszbikusság elfogadható, majdhogynem normális dolog. De ha ez egy hiba, ha ez egy olyan dolog amit félre neveléssel lehet elérni, akkor hogy lenne természetes????

aki szerint gyógyítható. ha ven rá gyógymód az azt jelenti, hogy valakinek a nemi identitása, veleszületett beállítottsága megváltoztatható. van egy olyan tippem, hogy a gyógymód híve között azok már nagyon kevesen vannak, akik azt is elismerik, hogy ezáltal pl ők is "átkúrálhatok" homoszexuálissá. én pl hiába akarnék nőkbe beleesni, nm sikerülne, mint ahogy a páromat is alávethetik bárminek, kétlem, hogy áttérne a pasikra.

azt pedig senki sem mondta, hogy a kérdező félrenevelte a lányát. édesanyám 2 lánytesójával és az öccsével apa nélkül nőtt fel(kicsik voltak, mikor meghalt), mégis heteroszexuálisak.

manapság jóval több tanulmány bizonyítja, hogy nem nevelés kérdése, mint azt a sarlatán tévhitet, mely szerint gyógyítható.

Igen, valószínűleg nem gyógyítható, de ha azt feltételezzük, hogy egy hibás gén okozza azt, hogy azonos nemű emberhez vonzódunk, akkor ez mégiscsak valamiféle rendellenesség.

Viszont ha a másik oldalról közelítjük meg, akkor pedig miért függ a nemtől az, hogy melyik embert szeretjük. Miért ne szerethetnénk magát az embert, ha egyszer annyira közel érezzük magunkhoz. Ez így elfogadható.

Bár egy szülőnek még így is nehéz lehet megbirkózni vele.