Mi a véleményetek, hogyan dolgozzam fel? Egy 19 éves lány

És nyugi, ne féltékenykedj a húgára. Inkább vedd ezt úgy, hogy a pasidnál ez egy + pont, hogy ennyire szereti a húgát. Gondolj csak bele, egy ilyen ember, aki képes ennyire kötődni valakihez, nagyon tud szeretni. Becsüld meg ezt a tulajdonságát, és légy türelmes. Ha összeköltöztök egyszer, nem fog már vele aludni, hanem csak veled. :P

Olyat már hallottam, hogy egynemű testvérek együtt alszanak,de nem felnőttként.Esetleg kényszerűségből kirándulásnál véletlenül,mert nincs más.Azonban ha igaz amit írsz jobb ha elfelejted a fiút mert ez egy mentális betegség és csak áldozat lehetsz.A testvérhez,szülőhöz,de közeli rokonhoz való ilyen mérvű ragaszkodás főleg ha testi kapcsolattal párosul minden csak nem normális.Volt ismerősöm aki annyira függött az anyától,hogy szinte a wc-re is kísérték egymást.Bár nem valószínű hogy volt egyéb is de amikor a mama elhalt,nemsokára a fiú is öngyilkosságba menekült.Ennél egy cifrább esetet halottam amikor a nagyi a kis unokáját annyira istápolta,hogy amikor megnősült befeküdt közéjük nehogy a lány megrontsa a kedvencet.Egy szó mint száz keress inkább egy normális fiút aki Veled akar aludni...

1:56 ...hát ez jó xD A család egész szennyese ki van teregetve erre az oldalra lol

:) köszönöm a válaszok nagy részét, általában van elég türelmem, de igen néha annyi stresszhatás ér hogy megfeszülök és akkor ha jön még egy ilyen számomra nem 3 másodperc alatt feldolgozható hanem mondjuk másfél óra gondolkodást és egyezkedést magammal igénylő infó hogy együtt alszanak akkor kész elpattan bennem a gyenge láncszem és olyankor sírás van, de amúgy a szeretet megértést szül, a boldogságomat és a belső harmóniámat pedig igyekszem mások betegségétől függetlenül kialakítani, vagy meg gyógyítani őket vagy ilyesmi, de persze ha valami gyógyíthatatlan akkor azzal lehet próbálkozni de ha nem megy akkor csak az elfogadás marad, és mivel én boldog életet, családot, kiegyensúlyozottságot szeretnék ezért arra kell törekednem, és ha nem meg így hosszú távon egy kapcsolat akkor, úgy érzem van bennem elég erő ahhoz hogy megpróbáljam máshogy :) a rossz házasságban élőnek pedig azt szeretném mondani hogy ne hagyja hogy az a nagymama befurakodjon és elrontsa a boldogságát, tudom hogy nehéz, de meg kell érteni, úgy kell ránézni mint egy szegény elveszett gyógyításra és törődésre vágyó emberre akinek kétségbeesett kiáltásai idegesítő szokásai, én így szoktam nézni a hugra és olyankor megsajnálom és próbálok gondolkozni hogy hogy lehetne segíteni rajta, és persze van olyan amikor a hajamat tépem mikor meghallom hogy megint és komplexusom lesz tőle és elegem van és ez így nem élet és ki akarok ugrani a 9.ről vagy legalább a kapcsolatból... de csak pozitívan :)