Miért néznek hülyének, ha nem akarok gyereket szülni?

Szerintem nem vagy h..lye, megértelek. Nincs veled semmi gond. Szerintem sok olyan ember van, mint te. Én egyetemre jártam, emberek problémáit kell megoldanom

minden nap. Úgy gondolom, mire befejeztem szétcincálta a sok h..lye tanár az idegeimet.

Még 35 évesen sem akartam gyereket, úgy éreztem nem elég a pénzem, hogy jó környezetet biztosítsak neki, és féltem, hogy egész nap hobbyból bőgni fog.

Bár az is igaz, hogy nem is védekeztünk a terhesség ellen sehogy, tehát valahol talán úgy voltam vele, ha mégis megmarad egy gyerek a méhemben, akkor az megérdemli, hogy a világra jöjjön. Amikor terhes lettem, nagyon vigyáztam, hogy ne vetéljek el, egészségesebben kezdtem el élni.

Amikor megszületett a gyerek megdöbbenten láttam, hogy rám hihetetlenül hasonlít és napról-napra okosabb lett.

Most örülök neki, ha rám mosolyog érzem, hogy ő talán az egyetlen, aki érdek nélkül teszi.

Remélem, hogy a kapcsolatunk felnőtt korában sem romlik meg, és akkor is tudjuk szeretni egymást, ha egyszer neki is saját családja lesz.

Vannak fortélyai a csecsemő gondozásnak, bifiduszos tápszer és böfiztetés, amik megmentik a szülőket attól, hogy megbolonduljanak a hasfájós gyerek sírásától.

Rájöttem arra, hogy nem kell sok egy gyereknek csak meg kell találni azt a keveset, amire tényleg szüksége van.

Ha ez sikerül nem is lesz olyan zavaró a csecsemőkor, és nem tépázza meg az ember idegeit.

Én a gyerekvállaláson kívül még a szüléstől és a terhességtől is tartottam. Másodikat nem vállalnék, de örülök, hogy végül ezt az egyet kihordtam. Még most sem érzem azonban, hogy ez a legfontosabb a világon, de talán egyike a legfontosabb dolgoknak. Szerencsére a szülés után is van életünk, a gyereknek is van sajátja, meg kell találni a módját, hogy egyikünk se szenvedjen a másik igényeitől.

Nem vagyok az a tipikus "kitárulkozós típus", azaz nem szoktam hangoztatni, hogy szeretnék-e gyereket vagy nem, ahogy nem nyilatkozok arról sem, hogy kire szavaztam a választáson, stb. Magánügy. Így engem nem néznek hülyének, mert az a lényeg, hogy én sem akarok gyereket.

Itt nyilatkozom:

Néhány év múlva belépek a negyedik X-be. Nő vagyok. Nem vagyok férjnél és gyerekem sincs, nem is akarok vállalni gyereket. Ahogy sokan előttem leírták válaszaikban, minden ember úgy dönt az életéről, ahogy akar. Én úgy döntöttem, hogy nem akarok gyereket. Több okból kifolyólag döntöttem így:

- nem vonz a gyermekvállalás, a gyerek az életembe nem hiányzik, nem érdekelnek a gyerekek, nem tudok velük szívből foglalkozni (pl. gügyögni egy kicsinek), úgy gondolom, nem tudnék foglalkozni egy gyerekkel megfelelően, nincs türelmem hozzá (pláne ha hisztizik, akaratoskodik),

- szeretem a szabadidőmet saját magamra fordítani (ahogy egyik előttem választ adó is leírta),

- kevés az én fizetésem is, plusz lakáshitel törlesztésem is van,

- eddig nem volt megfelelő párkapcsolatom gyerekvállalásra, de ha lett is volna, gyereket ekkor sem vállalnék

- gyermekvállalás sok lemondással, anyagi ráfordításokkal jár, nem beszélve a munkahelyek által tanúsított különböző hátrányos megnyilvánulásokról a (kis)gyerekes munkavállalókkal szemben

- tőlem megkérdezték munkahelyemre való felvételem előtt, férjhez megyek-e a közeljövőben, ill. vállalok-e gyereket (ez evidens, mire utal részükről....)

Egyébként pedig senkinek semmi köze ahhoz, ki akar gyereket vállalni és ki nem.

Tegnap 15.00 vagyok- csak kíváncsiságból kérdezem, miért lettem 60 százalék körülre lepontozva?

- mert csak 33-35 éves korom körül akarok gyereket? (és ezért fogy a magyar, mert a nők nem kezdik életük EGYETLEN mindent betöltő értelme és céljaként 20 évesen a 3-4-5 gyerek megszülését?)

- netán mert nem élek együtt a barátommal, csak a habja kell a kapcsolatnak, biztos félek az "igazi élettől"? a számláktól, a veszekedésektől? :)

- vagy azért, mert ha majd mégis összeköltözünk, nem akarom cselédként egymagam végezni a házimunkát és az esetlegesen születendő gyermek gondozását? (és önző vagyok,meg az a természetes, hogy a nő végzi ezeket,stb.) és egyáltalán hogy merem ehhez kötni a gyermekvállalást,hogy a párom mennyire partner ebben?

- vagy azért, mert illúziókat táplálok, és a lepontozók szerint olyan férfi nincs,aki tartósan kiveszi mindebből a részét, csak hitegetem magam,és ha férjhez megyek, majd úgyis meglátom,hogy ez "nem így működik"?

pontozzatok csak le, de én abba a táborba tartozom, akik elítélnek egy nőt, ha az nem akar gyereket vállalni.

alapvetően nekünk ez a "nagy feladatunk", ezért alakult ilyenre a testünk az évek folyamán.

aki nő létére nem akar gyereket, az nagyon önző ember.

másnak meg ez élete álma, és mégsem adatik meg neki. rossz hasonlat, de ez olyan mint mikor valaki a kórházban haldoklik daganatos megbetegedéssel, és az életéért harcol, míg más felmegy egy tízemeletes tetejére, és csak úgy eldobja magától az életet.

a nővérem 30 éves, most szülte meg az első gyerekét. mielőtt teherbe esett, ki nem állhatta a gyerekeket, és nem is akart. és igen, őt is cs*sztettem ezzel, mert igenis önző ember volt. csak saját magával foglalkozott, és senki más nyomora nem érdekelte, még a családtagjaira se figyelt.

mióta gyereke van, sokkal jobb ember lett, és mostmár belátja hogy ez az egyik legjobb dolog a világon. anyának lenni. és most páran jöhetnének azzal, amit már előttem is írtak, hogy "az milyen nő már, aki csak ennyit vár az élettől, hogy gyereke legyen"...ezért írtam, hogy az EGYIK legjobb dolog. attól hogy valakinek gyereke van, az még nem zár ki semmit..

mindenkit anya szült (bár egy-két embertársamról időnként nehéz elhinni...). mi lett volna ha ezeknek a nőknek az anyja gondolkodott volna így, hogy ő nem akar gyereket?..

egyébként az is érdekes a nővéremmel kapcsolatban, hogy azóta se szereti a gyerekeket úgy általánosságban, csak a sajátját, de őt rajongásig imádja.

elnézést, ha összefüggéstelenül írkáltam, késő van..

21/L

akkor én beismerem hogy mérhetetlenül önző vagyok. mondjuk eddig is tudtam. és akkor mi van? az ember azért tud gondolkodni hogy képes legyen döntéseket hozni, most nehogymár csak azért mert ilyenre fejlődött a testünk, muszáj legyen gyereket szülni. ugyanmár, nevetséges. ez szinte már olyan mintha állatok lennénk, és csak az ösztöneinkre hallgatnánk holott van eszünk (legalábbis a legtöbbünknek..).

én téged sajnállak előző válaszadó ha így gondolkodsz, az még oké ha valaki szeretne gyereket, mert szereti a gyerekeket, stb, de az már nekem sok, hogy "gyereket kell szülnöd mert nő vagy"

hadd döntsem már el magam, akarok-e kilenc hónapot szenvedni valami izével a hasamban, meg az utána következő éveket, a szabadidőmet egy másik lény rendelkezésére bocsátani.

aki akar gyereket, szüljön, de légyszíves maradjatok már ezzel a kötelező dologgal.

az meg hogy valaki nem tud gyereket szülni pedig akar, ilyen az élet, attól még hogy én szülnék, nekik mivel lenne jobb?

...