Ti otthonba mennétek vagy családtagtól várnátok el az ápolást?

Ha szellemileg leromlott, hogyan hozhatna dontest...?

Meltosaggal meghalni - ezt kivanom magamnak. Es ez azt jelenti, hogy sem otthon, sem egy otthonban nem akarom, hogy pelenkazzanak, etessenek, hogy a gondozom tol fuggjon - akar rokon, akar hivatasos gondozo - , hogy mikor eszem vagy hany oran keresztul vagyok a sajat pisimben.

Ahogy irta valaki mar, en is inkabb meghalnek.

Én sem adtam be a gyerekeimet egy otthonba, csak, hogy könnyebben tudjak megélni.

Amúgy biztosan beiktatnám a végrendeletembe, hogy ha a "könnyebbik utat választanák" azaz nem gondoskodnak megfelelően rólam idős koromban, akkor a vagyonomat adják valami kutyamenhelynek.

Kicsit felfordult a világ!

Csak a szülőnek van kötelessége, a gyereknek semmi. Az elvan a mobiljával meg a nagy egójával...

A szülő

- köteles gyereket szülni,

- felnevelni,

- iskoláztatni,

- mindig megvenni a legújabb elektromos kütyüket,

- mindig megvenni a legtrendibb ruhákat,

- egyetemet finanszírozni,

- jogosítványt finanszírozni,

- lehetőleg egy autóval is meglepni,

- lakással és anyagiakkal támogatni,

- az esküvőjét is finanszírozni,

- az unokákat pátyolgatni

- stb...stb...

Amikor ez mind meg van, akkor "hálából" bevágnak egy otthonba.

Köszi, de nem!

14-es ez nem ennyire fekete és fehér. Anyu 5 hónapon keresztül haldoklott értsd szó szerint! Rákos volt, szerintem még azon belül is a legborzalmasabb utolsó 5 hónap volt. Együtt éltünk kétgenerációs házban. Miközben az emeleten párom és lányom, lent anyu... hidd el iszonyú. És tegyem össze a kezem, hogy a párom végig ott volt mellettem (összességében 6 év volt a betegség, az eleje és a vége volt pusztító). Muszáj tudni meghozni azt a döntést, hogy azért van egy másik családod is, GYERMEKED, akit ráadásul főleg próbálsz ettől a borzalomtól távoltartani. Aztán "szerencsénk" volt, kórházban halt meg, de addig is ki be járt, volt, hogy már a mentős ismerősként köszönt nekünk, mikor muszáj volt kihívni. Ja és szinte végig magánál volt és tudta, hogy mi történik. Kívánom, hogy soha ne kerülj ilyen helyzetbe, mert nem tudod mit hozna ki belőled! Akkor úgy gondoltam, mindent helyesen teszek. Most van egy kis lelkiismeret furdalásom. Gondolj bele, mikor hozzátartozód könyörög, hogy segítsünk neki meghalni! És én aki maximálisan az eutanázia híve vagyok, ott álltam bénán és nem tudtam volna ilyen döntést hozni, végig reméltem.

Egyébként most azt mondom, hogy ha nem tudok a körülöttem lévő dolgokról már, tegyenek be egy otthonba, mert hatalmas teher. De ez nem ennyire fekete és fehér sajnos :-(

"A szülő

- köteles gyereket szülni"

Na itt bukik meg a dolog. Nem vagy köteles gyereket szülni, és ha mégis megteszed, az rohadtul nem a gyerek döntése volt, hanem a TIED, és vállaltad a továbbiakat, tisztában voltál vele, úgyhogy ne siránkozzon itt senki, hogy mennyire megnehezítette az életét a gyerek.

Csak a lelkiismeretét nyugtatgatja azzal a "gyermek", hogy jó helyen van a szülője az otthonban.

Az idősek otthona, az csak kívülről nézve olyan vidám hely.

Miért is foglalkozna ott rendesen egy alulfizetett ápoló (tessék-lássék módon kívül) egy számára vadidegen beteg emberrel, ha a saját gyerekei sem teszik?? Inkább lepasszolták a szülőt, mert már nem tudják hasznát venni, és csak a baj van vele?!

Azt elfelejtik, hogy a gyerekük is ezt látja, és ezáltal nekik is ez lesz majd a sorsuk...