Miért olyan fura, ha egy családban a szülők külön kasszán vannak?

Szerintem fele-fele arányban beleadni csak azonos fizetésnél igazságos, egyébként jövedelem arányában illene, és a gyed/gyes is feleződik a két fél között (vagy a kereső fél ideiglenesen kiegészíti a nem keresőét), ilyen az ideális külön kassza.

2-es megfogalmazása egyébként nagyon jó.

Ezek a bemásolt indokok meg elég szar hülyeségek, amiket máshol láttál, kérdező... az ilyennel ne foglalkozz vagy oltsd őket :D

"Szerintem akik nem élnek közös kasszán azok nem biznak meg igazán egymásban."

Nem mindegy, hogy miben. Van olyan ember, akire az életemet rábíznám, a gyerekem életét rábíznám, de a pénzemet nem, mert nem tud bánni vele. Ez olyan, hogy a cipészemre nem bíznám a fogam kihúzását, mert nem ért hozzá. Mindenki másban jó.

"Akkor ti életközösségbe éltek,és nem párkapcsolatba."

ööö szerintem az életközösség közelebbi viszony, mint a párkapcsolat... ez most olyan, mintha azt írta volna, "ti házasságban éltek, nem párkapcsolatban".

"Ti lakótársak vagytok,akiknek a közös ágyon kívül semmi közük egymáshoz."

Nekik ezek szerint a párkapcsolat abból áll, hogy nyitnak egy közös számlát és dugnak. Csak én hittem, hogy ennél többről szól?

"Az, hogy EGYEK vagyunk, azt jelenti, hogy úgy gondolunk kettőnkre, mintha EGYETLEN lény lennénk. Aki a legfontosabb. Egyetlen embernek pedig egyetlen kasszája van."

Ezt valami elég bizarr szimbiózisban élő lény írhatta, mindenesetre elég kíváncsi vagyok, mit szólnak, amikor a férj szoknyában megy dolgozni (egy emberre egy ruhatár, nem szelektálunk!), milyen érzés közös fogkefét használni (egy embernek egy szokott lenni) és a férj hová dugja a tampont, amikor az asszony szól neki, hogy "Béla, most menstruálunk!" Ez valami sziámi iker szerűen összenőtt kapcsolat?

A külön kassza nem azt jelenti, hogy tojunk egymásra.

Mi külön kasszán vagyunk.

A feleségem középiskolai tanár, 200-at kap kézhez.

Nekem jobb nettóm van, így én adok még neki 130-at, hogy a kisebb bevásárlásokat ő intézhesse, és az ovi díjakat befizesse. Ha nehezet kell venni, cipelni kell, azt én veszem meg.

Én rendezem átutalással a rezsit, a számlákat és a biztosításokat. Én tankolom az autókat, a gumicserétől a szervízig én állom a költségeket. A műszaki cikkeket is én veszem a tv-től a fűnyíróig.

Én nem szólok bele, hogy ő mennyiért veszi a rúzst magának, és ő sem szól bele, hogy én milyen cigarettát vásárolok magamnak.

Hó végén ami megmaradt, betesszük egy nagy "tartalék" feliratú dobozba. Innen lesz majd felújítva például a bejárat előtti járda [beton], amit télen a sózással tönkretettem...

Jesszus, én nem tudnám elképzelni a saját életemben a külön kasszát a párommal, és nagyon ragaszkodok is hozzá (mármint a páromhoz), de mi ez a duma, hogy két párkapcsolatban élő ember egyetlen lény? :DD Ez a hozzáállás azért nem kicsit beteges. :D

Amúgy nyilván mindenkinek az a normális, amiben felnőtt, amit megszokott, ami neki bevált, amit ő jól tud kezelni. Ezért gondolják mások módszeréről azt, hogy "fura". Nekem is fura, ha egy családban mindenki a saját pénzén ül, DEEEE semmi jogom beleszólni mások életébe és pénzügyeibe. Ha nekik így jó, így kényelmes, és így tudják jól kezelni, akkor hajrá, csinálják. Nem értem, sokan minek/kinek hiszik magukat, hogy lenéznek másokat az ilyesmi életvitelbeli dolgok miatt. Mindenki úgy kezeli a pénzét, ahogy akarja, párkapcsolaton belül pedig ahogy ő és a párja akarja, 2 emberen múlik, ennyi, senkinek semmi köze hozzá.

Személy szerint közös kassza párti vagyok, mert a házasság szerintem olyan életszövetség, hogy már nem csak külön-külön élünk, hanem ebbe a közösségbe mindenki beleadja amit csak tud. Kikérdeztem erről a szülőket, és az ősök életét. A paraszti világban egy kis családi gazdaságot alkotott a házaspár: a férfi a nehezebb munkát végezte, a nő a könnyebb fizikai munkát, és többet foglalkozott a gyerekekkel, de a munka értéke ugyanannyi volt, így a kassza is közös volt. Közösen nézték meg, hogy mennyi a bevétel, kiadás stb.., és mindenki ebből a közös kasszából vett ki, ha költeni kellett.

Rossz családi példa is akad, amikor egymás elől dugdosták a pénzt ( akkor még nem volt bankszámla ), de ez a házasság egyébként sem volt jó, válással végződött. És érdekes, hogy a családi eseteket átgondolva csak ilyen házasságban kezelték külön a pénzt. Itt nem volt bizalom.

Elgondolkodtam azon, hogy mikortól divat a külön kassza? Arra jutottam, hogy ez az együttélésekkel kezdődhetett. Ha ugyanis együttélésről beszélünk, ami NEM ÉLETSZÖVETSÉG, akkor miért is bízhatnánk annyira egymásban, hogy külön- külön ne tartalékolnánk? Hiszen akkor még nem esküszünk meg arra, hogy egymással szeretnénk leélni az életünket.

Ha házasságról beszélünk, akkor ebbe mindketten beleadjuk amink van, irigység nélkül, és megelőlegzett bizalommal!

A bizalom azt is jelenti, hogy nem gondolok arra, hogy mi lenne, ha.., persze, csak ha mindketten komolyan gondolják.

Egyébként a házasság után szerzett vagyon jogilag úgyis közösnek számít, akkor miért kellene egymás elől dugdosni?

N/36

"A paraszti világban egy kis családi gazdaságot alkotott a házaspár: a férfi a nehezebb munkát végezte, a nő a könnyebb fizikai munkát, és többet foglalkozott a gyerekekkel, de a munka értéke ugyanannyi volt, így a kassza is közös volt. Közösen nézték meg, hogy mennyi a bevétel, kiadás stb.., és mindenki ebből a közös kasszából vett ki, ha költeni kellett. "

Szép dolog az idealizmus, csak ez gyakorlatilag úgy működött, hogy a nő is ugyanazt a nehéz munkát végezte, ugyanúgy aratott, szántott, kapált ÉS EMELLÉ MÉG gondozta a gyerekeket, főzött-mosott elsősorban abban az időben amikor a férfinak pihenni dukált.

Emellett pedig gyönyörű lett volna a világ ha úgy nézett volna ki, hogy akkor közösen beosztogatják a pénzüket. A valóság az volt, hogy a férfi akkor adott a nőnek, ha úgy gondolta hogy tényleg kell neki valamire, nem volt közös a pénz hanem a férfi kezében volt és ő osztotta be ki kap belőle és ki nem.

Persze voltak jó házasságok is, ahol jobban együttműködtek a felek, de nem volt általános. Ha él még a dédnagymamád őt kérdezd meg milyen szép volt a paraszti élet, mesél majd neked olyanokat hogy csak a szádat tátod...

Kedves előttem szóló!

Sajnálom, hogy te szomorúbb, igazságtalanabb történeteket hallottál. Én a saját őseim körében érdeklődtem, a nagyapáim 1903-ban, ill. 1910-ban születtek.

Azért kérdezősködtem a szüleimtől, mert házasságkötés előtt állok, és nagyon jó volt hallani a jó példát, amikor tényleg közösen, és igazságosan osztották be a pénzt! Említettem, hogy volt rossz példa is ( az kevesebb ), és ismétlem, hogy ahol dugipénz volt, ott nem volt jó a kapcsolat, és el is váltak!

Tehát nem arra szerettem volna hangsúlyt fektetni, hogy mi minden rossz fordult elő már a történelemben, ill. családjaink történetében, hanem arra, hogy VANNAK NAGYON JÓ PÉLDÁK! Csak oda kell figyelni ezekre, és tanulni tőlük.