Már családon belül is ennyire számít, hogy ki a gazdag és ki 'pénzel'?

7 éves (elsős) unokatestvérem -véleményem szerint-nagyon csúnyán viselkedik. Egy családi ebédet sem lehet nyugodtan 'lezavarni'. Nem lehet beszélgetni (!!), mert leáll kiabálni, hogy 'így nem lehet enni, megfájdul a fejem, fejezzétek már be'. Nagymamám meg adja alá a lovat, csendre int mindenkit, hogy 'szegény kisfiút hagyjátok már enni'. És egy csomó ilyen helyzetet tudnék még mesélni. Káromkodik, nem viselkedik szépen a felnőttekkel, megjegyzéseket is tesz még az apjára is, amin rajtam kívül mindenki nevet. 7 éves létére még etetik, nem áll fel sehonnan az üvegéért, valakinek utána kell vinni mindig.

'Mániája' a tortákról leszedni a díszítést és megenni, valamint összefogdosni a sütiket. Legutóbb szóltam neki, hogy eszébe ne jusson leszedni róla. Majdnem elsírta magát és ment az anyjához 'árulkodni', hogy én folyton duzzogok (!!).

Sok-sok ilyen és ehhez hasonló dolgot tudnék még mesélni, de szerintem a lényeg érthető ebből.

Viszont engem masszívan piszkáltak kisebb koromban -is. 15 évesen leszóltak azért, mert ki volt lakkozva a körmöm. Kisebb koromban volt olyanra is példa, amikor mamáéknál aludtam és unokatesóm anyja is ott volt és kértem ételt, leb__zott, hogy melegítsek magamnak, ne élősködjek rajtuk. Nagyszüleimmel együtt káromkodtak rám és sorolhatnám... Egy b@$$__s miatt kisebb koromban megkaptam tőlük, hogy 'ha meghallom még egyszer, a szádba lépek'

Mellékes, hogy úgy érzem, hogy nem szeretnek a nagyszüleim, csak 'megtűrnek'. Keveset vigyáztak rám, nem nagyon szerettem náluk lenni, mert sosem éreztem azt, hogy szerető légkör van náluk. Ridegnek érzem a mai napig a légkört, ha megyek hozzájuk. Úgy érzem, hogy csak 'muszájból' kérdezik meg, mi van velem, hogy vagyok.

Létezne, hogy azért tűrik meg ennyire, mert az unokatesóm anyja -kitudja mennyi- pénzt ad nagyszüleimnek? Nem mellesleg korábban mi is adtunk nekik pénzt, bevásároltunk nagyszüleimnek, stb, de úgy látszik, mégsem felelt meg nekik...