Már családon belül is ennyire számít, hogy ki a gazdag és ki 'pénzel'?

Igaza van az elsőnek, szerintem sem a pénzről van itt szó, hanem a tipikus "kedvenc, nem kedvenc" történet...

Erre sajnos én is tudok egy példát mondani: a barátomnak van egy húga, aki pár éve dobbantott külföldre. Azóta jól megszedte magát. A barátomék családja sajnos elég rossz anyagi körülmények közt van, nagy nehezen tudják csak kinyögni a devizahitelt meg az egyéb tartozásokat minimálbérből. Persze a lányzót abszolút nem érdekli, mi van otthon. Valamikor hetekig nem jelentkezik, aztán meg mikor beszélnek, csak magáról tud beszélni, meg sem kérdezi mi van otthon. Amikor meg az anyjáék mondják h megint elmaradtak a csekkekkel, meg alig van kaja, akkor csak vonogatja a vállát. Egyetlen egyszer kérdezték meg tőle, hogy nem-e segítene nekik is valami munkát találni ott ahol ő van, de a lány kerek perec megmondta, hogy a kisujját sem mozdítja értük. Ha nagy ritkán hazajön, csak azért jön mert kell neki valami, és akkoris mindent csak leszól, itthon minden szar stb. Sokszor elég flegmán beszél a szüleivel.

Ezzel szemben a bátyja (vagyis a barátom): ő még mindig otthon lakik, segíti a szüleit, amiben tudja, a fizetése nagy részét hazaadja, plusz műszakokat is bevállal, hogy minél hamarabb tudják rendezni az adósságot. Meg a pénzen kívül is bármiben számíthatnak rá a szülei.

A szülők viszont mégis egyértelműen a lányuk felé húznak. Nem számít, milyen ocsmányul viselkedik velük, vagy éppen leszarja őket, azonnal ugranak, ha a kisasszony füttyent. Mindent megtesznek, amit csak akar, és ő vissza is él vele. Mindenben neki adnak igazat, a bátyjával szemben. Volt, hogy az anyjáékkal összebeszélve kidobatta a bátyját a saját szobájából egész hétvégére, hogy odavigye a barátait. De ami még durvább, hogy lett volna egy jól kereső állása a barátomnak, ami azért nem jött össze, mert a hugika megfúrta a kapcsolatai által....

De persze ezek fölött az anyjáék szemet hunynak, nekik még mindig ő csak az ártatlan kicsi lányuk. Hiába a barátom segíti őket, mégis ő szorul hátra, és ajnározzák azt, aki leszarja őket, ha épp úgy kívánja az érdeke. Egyértelműen a lányuk a kedvenc, mellete a fiuk labdába sem rúghat.

Sajnos látom a barátomon is, hogy bántja ez a dolog, akárhogy is próbálkozik, ő mindig csak második lehet. Elég szomorú, hogy vannak ilyen szülők, akik ekkora különbséget tesznek a gyerekeik között.

egy 7 éves kisgyerek aki megeszi a torta díszt.... hát felháboritó...

ha a családodra vagy dühös azt ne a család leggyengébb tagján akard már levezetni

nem csodálom hogy nem kedvelnek

gyerekes gyenge, és számitó vagy

Aki szerint a gyerek viselkedese normalis, azzal nem tudok egyeterteni. Az en unokaocsem teljesen mas, kb. mintagyerek volt 7 evesen, ami szerintem kisse tulzas volt, de elvileg ilyen a termeszete, es persze nevelik a szulei.

Sajnalom a kerdezot, aterzem a helyzetet, amiert azt kell latnia, hogy a masikat jobban szereti a csaladja, mint ot. Engem anyukam mindig is gyulolt, mert nem fiunak szulettem. Szoval nem kell mindig racionalis ervet keresni a gyulolkodes mogott. :/

Probald kibirni, ha pedig lehet, tartsd a tavolsagot. Majd egy ido utan le fogod sz...ni, hogy ilyenek

:)

23N

mégis mi kirivó ebben a viselkedésben itt egyedül a kérdező viselkedik ugy mint egy féltékeny hisztis kiskölyök

nem a 7 éves