Jómódú, átlagos, vagy gazdag családból származol?

Egyke vagyok, átlagos, értelmiségi szülőkkel. Meg tudtunk engedni minden évben egy nyaralást valamelyik közeli országba, panzióval, önellátással, szóval semmi luxus. Nem nélkülöztem, de nem volt semmi extra, amit kaptam volna. Kivéve, hogy volt színházbérletünk, és minden hónapban megnéztünk egy előadást. Tudtak taníttatni, angol nyelvtanfolyamra jártam. Egyébként a lakóhelyemen mentem egyetemre, így ez szerencsére nem járt sok extra költséggel, de eltartottak, amíg kellett.

Annak idején ezt átlagosnak gondoltam, de ismerve a mai viszonyokat sajnos ez ma már-már jómódúnak számítana.

Atlagos. Sot, annyiban atlag alatti, hogy nekunk nincs sajat lakasunk, mint sokaknak.

Nagyapam ontodei vasmunkas volt, rengeteget dolgozott, tuloraban is, plusz muvelt ket kertet, szabadsagat nyaron vette ki es elment aratni a teeszbe lisztert, igy apam mar legalabb olyan iskolat vegzett ami adott erettsegit (szakkozep). O is ontodeben dolgozott, de elvegzett mellette egy technikumot, igy mar egy fokkal jobban. Szinten nagyon sokat hajtott, igy en vegul mar -elsokent a csaladban, es persze lemondasok aran- egyetemre mehettem tovabbtanulni. Vorosdiplomaval, koztarsasagi osztondijjal elvegeztem a BME-t, utana egy francia-magyar kozos doktorit, es ittkint talaltam allast Parizsban, ahova magunkhoz vettuk apamat is (anyammal idokozben szetmentek). Most rajtam a sor hogy hajtsak amennyire tudok, aztan talan az en gyerekeimnek mar egy fokkal konnyebb lesz elkezdeni az eletet.

Van kiut a szegenysegbol, csak kell hozza 2-3 generacio onfelaldozasa.