Családon belül miért oké ingyen bébicsőszködni?

Szerintem meg egyáltalán nem az a lényeg, hogy a kérdező kije a szülőknek. Ugyanis tök teljesen mindegy a rokonsági fok, gyerekfelvigyázásra senkit nem kérünk meg rendszeresen annak akarata ellenére. Ha neki ez kényelmetlen és az idejét rabolja, nem lőcsölhetik rá heti rendszerességgel, akkor sem, ha történetesen a testvére gyerekei. Ezt az embernek látnia kell szerintem, pláne a szülőnek dolga felmérni, nagyon kellemetlen lehet a szívességet tevő félnek, ha anyuka-apuka ezt magától nem veszi észre és neki kell szólni. Nálunk a fiúk között nagy a korkülönbség és természetesen felosztjuk a teendőket itthon, de nem használom a 16 éves fiamat sem állandó bébicsősznek a 7 éves mellé, hogy teszem azt moziba menjek. Nyilván ha bevásárolok, dokihoz megyek, illetve alkalmanként(nem rendszeresen) ha elmegyünk egy vacsorára este, akkor megkérem. Ez esetben is megkérdem van-e programja és nem gond-e ez számára. mert az addig oké, hogy vigyáz az öccsére, de kamasz, nem az a dolga, hogy felügyelje helyettem/helyettünk állandó jelleggel. Van egy közeli barátunk lánya, aki besegít néha még ebben, Neki természetesen fizetek, bár az istennek sem akarja sosem elfogadni. Magyarán nekem a pofámról leégne a bőr, ha folytonosan másra traktálnám a gyereket, mintegy természetes jelleggel. Ez csak és kizárólag addig várható el ingyen és bérmentve, ameddig örömet okoz az együtt töltött idő és nem pedig bosszúság forrása, továbbá nem azt éreztetik a segítő féllel, hogy még ők tesznek szívességet, amiért ráhagyják a gyermeket, sőt egy idő után a legnagyobb természeteséggel ezt el is várják. Anyukám is vigyáz a kisebbikre néha, nyilván nem pénzért, de rá Neki sem sózom oda minden hétvégére. Visszakanyarodva az elejére, ez a kamaszoknak, fiataloknak, általában amúgy is teher, nem pedig öröm forrása, tekintettel kellene lenni mindenkinek a másikra szerintem.

Nálunk nem volt természetes A férjem unokaöccse rendszeresen heti két nap 3-4 órát vigyázott a kisfiamra. Mi óradíjat fizettünk neki.

Közöld vele, hogy csak akkor vállalod ha előtte telefonon megkérdezi, hogy okés a dolog. Szerintem ez a minimum. Pénzt kérni viszont bunkóság testvértől szerintem.

Nem, nem oké. Még testvérre sem igaz feltétlenül, főleg ha a nagyobbik már a saját életet él. Nem szeretem, mikor sokan így gondolkodnak, hogy majd a saját hozzátartozóikon fognak spórolni, ingyen lepasszolni valahova a gyereket, amíg éppen nem érnek rá (teljesen lényegtelen milyen indokkal). Ha nem lenne erre lehetőség, akkor fizethetnék a bébiszittert, úgyhogy márcsak minimális hálaként valamiféle ellonszolgáltatás járna, nem feltétlenül pénz, lehet bármi (pl. aznapra visznek készételt mindenkinek, vagy cserébe átvállalnak valamilyen házimunkát, bármi szóba jöhet szerintem) főleg ha ez rendszeres. Ha csak úgy hozzádvágják a gyereket minden héten, kérdés-hála nélkül (a jaj kösziköszi kedves gesztus, csak nem jó semmire) az csak kihasználás. Hogy a francba lehet úgy indítani a gyerek-projektet, hogy már alapjáraton is úgy állok hozzá, jogy majd xy biztos sokat segít? (Igen, lehet számítani a rokonságra, de nem alapozni - két külön dolog.) Akkor mondjuk xy-t is meg kéne kérdezni, hogy készen áll-e a kölökre :D Én a helyedben beállítanék egy nagy kupac vasalatlan ruhával, hogy bocsi most a héten nem érek erre rá, át tudod venni? Köszi! És amíg feldolgozzák a történéseket, gyorsan lelépnék :D (Nyilván nem azokra a szitukra gondolok most, mikor az otthon élö tizenévesre rábízzák a kistestvért.)

Ez esetben viszont pofátlanul kihasználnak. Más megoldás nincs, ha nem akarsz nyíltan konfrontálódni, akkor kezd el elhárítani a dolgot, ha beállít, mond hogy éppen elmész itthonról, beteg vagy ilyesmi. Ha szerencséd van előbb-utóbb lekopik rólad, bár a személyes véleményem hogy a békés megoldással elkéstél. Ha nyugalmat akarsz magadnak, akkor szájhúzás lesz a vége.