Mit tennétek a helyembe hosszu?

Millió tanácsot kaptál, de neked ebből csak annyi jött le, hogy akaszd fel magad.

Nem akarsz te az életben semmit csinálni, csak ülni a meleg szarban, és várni, hogy magától megoldódjanak a dolgok.

Elárulom, nem fognak.

Ha már eddig nem tetted, most ideje, hogy kiállj magadért és a három gyerekedért, mert felnőtt nő létedre nem várhatod el egy embertől sem, hogy akkor is eltartson ha már nem akar.

Szépen mozdulj meg, és kezdj el új, önálló életet élni.

Valahogy jobban fogsz járni, mintha a párod a 0-ról dobna ki egyik napról a másikra.

Nő létemre, őt is megértem valahol. Olyan helyzetbe hoztad, amit ő egyáltalán nem akart, nem hagytad dönteni sem - most komolyan, véletlenül becsúszott a baba, véletlenül pont nem mentél el időben orvoshoz, véletlenül, véletlenül, véletlenül örökbe sem akarod adni, ugyan már, tudod, kit etess...

Ha nem lenne a két gyerek, valószínűleg már repültél volna rég. Ne várd meg, míg végleg elfogy a türelme.

Nálam kiverte a biztosítékot, de nem a férjed viselkedése, hanem a te hozzáállásod.

Ha így írtad volna ki a kérdést:

A párommal nem vagyunk házasok, de nem biztosítottam be magam rendesen, szültem a nyakára 2 gyereket, most jön a 3., viszont rájött, hogy a szabadsága fontosabb, most kétségbe vagyok esve, hogy hogyan tudnám a gyerekeimet felnevelni, a legjobbat megadni nekik, mikor nulla munkatapasztalattal sehova sem fognak felvenni, csak minimálbérbe, [ide azt, hogy a szuleidre miért nem támaszkodhatsz] aggódom a gyerekeim jövője miatt, a sajátom annyira nem érdekel.

Ugye, hogy erről nem egy önimádó, gyermekeit maga mögé helyező anya hangzik, aki a saját érdekeit nézi?

Viszont a stílusod alapján is lehetne rólad rosszakat mondani, első benyomásra nem vagy szimpatikus, hamar felkapod a vizet, mert nem érted, hanem a gyerekekért aggódnak, ez teljesen természetes dolog, egy gyerek még el sem kezdte az életét és romokban van már, de egy felnőtt sokmindent megélt.

Szia! bevallom őszíntén, hogy még csak 15 éves vagyok, de nem tudok elsiklani feletted, hogy ne próbáljak meg segíteni Nektek:)

Tehát: bár nem írtad le a rokonság létszámát és segítőkészségét, de valakid biztos van, ha más nem is, de legalább 1 nagyon jó, megbízható barátnő szinte tuti, hogy van...tőle/tőlük mindenképpen próbálj segítséget kérni pl:kicsit segítsenek a gyerek vigyázásban és egy kis támasznak rövid időre az anyagiakban. ha magatok közt nem tudjátok valamennyire rendezni a "pároddal" a helyzetet, akkor fordulj a felsőbb rendűekhez (akár rendőrség), mert ha beledöglik is, de köteles eltartást fizetnie! és a most következő "tanácsért" előre is elnézést kérek, ha nagyon sértő, de, ha a párod valószínűleg megcsal és ebben te már 100%-ban biztos vagy, akkor Te is nyugodtan kiléphetsz a kapcsolatból és bár nehéz és tapintatlan dolog, de megismerkedhetnél egy jó anyagi helyetben lévő férfival.

Tudom, hogy én, mint 15 éves "kis csitri" mit sem tudhatok a felnőttek dolgairól, de gyerek vagyok és tudom, hogy egy gyereknek az kell, hogy stabil legyen körülette a lehető legtöbb dolog:) remélem egy picit is, de tudtam segíteni..válaszoddal megtisztelnél.

Utolsó nagyon aranyos vagy, de a kedves kérdezőnek nem az a problémája, hogy a párja nem akarja a gyerekeit eltartani, hanem az, hogy ŐT nem akarja!!!

"Zsarol jogy kirak engem a kicsiktől."

A párja egyértelműen elvállalná a gyerekei nevelését is, a kérdezőt nem akarja többet maga mellett látni.

Őszintén, így visszaolvasva a kérdést és a válaszomat, a helyzet egyértelmű: a "párja" már nem a párja a kérdezőnek, nem is akarja, hogy ott legyen, a kérdező meg továbbra is ül a nyakán. Ez már nem kapcsolat semmilyen értelemben.

Nem is értem, milyen tanácsot vár még ez a nő, azon kívül, hogy húzzon el onnan.

A hozzáállását látva, a gyerekeknek pont jobb lesz az apjuknál.

Nem tudok olyan megoldást, ami ne fájna valakinek.

A pici baba szempontjából a legjobb, ha örökbe adod. Nagyon sok gyerektelen pár vár kisbabára, és a legtöbben újszülöttet szeretnének örökbe fogadni.

Neked ez elképesztően fog fájni, és nagy erő kell hozzá, hogy feldolgozd, de ha a gyerek érdekét nézed, akkor neki van esélye a boldog életre.

Pénz nélkül, kiszolgáltatva valakinek nem fog menni. És szegény gyerek életére is rányomná a bélyegét az, hogy az apja nem törődik vele, nem akarta, hogy megszülessen

Három gyerekem van, nemrég született a harmadik. Imádom őket, de rengeteg energia kell hozzájuk, és nem egyszerű összeszervezni a napjainkat, pedig van segítség és anyagi biztonság is megvan. Ha gondolkodnom kellene, hogy hová menjek nagy hirtelen dolgozni, vagy miből veszek vacsorát, hát én is eléggé el lennék keseredve.

Azt nézd, mi a jó a gyereknek, ha pedig a drága párod nem volt hajlandó aláírni az apaságit, akkor jogilag nem tudom mennyi beleszólása van abba, hogy döntesz.

"A hozzáállását látva, a gyerekeknek pont jobb lesz az apjuknál."

Viccelsz?

"Amugy sem egy minta apuka szereti őket de ràm bizza."

A kérdezőnek kellene összeszednie magát. 3 gyerekkel egyedül esélytelen. Mint írtam, a 3. bébi örökbe adása tűnik a legracionálisabb megoldásnak, (valahogy túl kell élni lelkileg), aztán fogni kell a két nagyobbat, és elköltözni apukától a szülőkhöz, nagyszülőkhöz. A kérdezőnek pedig nagyon gyorsan el kell kezdenie munkát keresni, hogy legalább a két nagyot fel tudja nevelni.

Nem, nem viccelek.

Látunk egy apukát, aki törődik a két gyerekével, mert elvállalná a nevelésüket is, és feltehetőleg csak miattuk nem dobta ki a "párját". A leírásból úgy tűnik, a nő jobban szereti eltartatni magát, ezért a következő gyerek is. Kicsiket írt. Gondolom, mindig szül egy újabbat, vissza ne kelljen menni dolgozni. Ha már otthon ül, evidens, hogy ő vigyáz a gyerekekre, nem?

Az az állítás, hogy az apjuk nem törődik velük, tőle származik, lehet igaz is, meg nem is.

A nő egy szalmaszálat se akar keresztbe tenni, a férfi sokkal életrevalóbbnak, megbízhatóbbnak tűnik.

Igen, furcsa lehet, de én a férfire bíznám a gyerekeket, ha csupán ebből a kérdésből kell ítélni.