Kiszolgáltatottság, vagy egyedüllét?

Én a rossz anyagi helyzettől jobban féltem (abban nőttem fel).

Ezért akkor vállaltunk gyereket, amikor volt (hiteles) házunk, kocsijaink, félretett pénzünk, normális munkahelyünk.

Most 3 éves a fiunk, soha nem kell a csekkekkel sakkozni, akkor és annyit költök, amikor akarok. Minőségi normális ételeket eszünk, nem Tesco gazdaságost, meg farhátat, mert csak arra telik...

Az a gyereknek sem jó.

Lehetoleg egyik sem. Erdemes tanulnies olyan munkat vegezni hogy ne kelljen valasztani a ketto kozott.

Ha egyedul vagy, mi ertelme az eletnek? Ha csaladod van de ejjel nappal dolgozol es idegbeteg vagy a penz miatt, minek a csalad?

Úgy 1-2 évvel ezelőttig egész életben minden vágyam egy nagy család volt, ami stabil, szerető párkapcsolaton alapszik.

Nem találtam meg a hozzám illőt (eddig), de az utóbbi időben észrevettem, hogy már nem is vagyok olyan nyitott rá, mint korábban.

Nem mondom, hogy "félek", ez nem jó szó.

Inkább az van bennem, hogy egy rossz (vagy akár csak "lapos" kapcsolatban sokkal rosszabb lenne érzelmileg, mint egyedül (így én legtöbbször alapvetően jól érzem már magam).

Pénzügyi nehézségek biztos nem tartanának vissza a családalapítástól (persze nem arra kell gondolni, hogy ész nélkül vállalnék gyerekeket, de ebből a megfontolásból nem választanám inkább az egyedüllétet)