30 évesen hogy lehet belenyugodni, hogy soha nem lesz kapcsolatom?
Három éves volt a fiunk, mikor kiderült, hogy enyhén autista. Lett egy lányunk is, és nagyon örülök, hogy így alakult, mert mindkét gyereket nagyon szeretem.
Sokáig úgy tűnt, hogy a házasságunk tökéletes.
De az elmúlt egy évben mindent megtett a férjem, hogy elmarjon, goromba volt, csak addig volt kedves, amíg szexet akart.
Időközben elkezdte a fiunk az iskolát, sokasodtak a gondok, a viták a tanulás miatt, stb. Egymással, a férjem és én, soha nem veszekedtünk. De tény, hogy a gyerekkel nem könnyű most.
Erre pár hónapja közölte, hogy bocs, de neki ebből az örökös feszültségből meg teherből elege van, és be akarja fejezni az egészet. Válni akar. Elsősorban a gyerek miatt.
A két gyerekkel azóta se tartja szorosan a kapcsolatot, havonta, két havonta egy fél napra látja őket, ennyi is sok neki. Akkor is inkább csak a kisebbel, a lánnyal foglalkozik.
Most páran már megkörnyékeztek, hogy randiznának velem.
Borzasztó egyedül, nincs kihez szólni, bújni, és nagyon hiányzik az életemből egy férfi. Ciki vagy sem, de én szerettem feleség lenni, és olyan jó lenne megint valakihez tartozni.
De tudom, hogy ez soha nem fog megtörténni.
A beteg gyerekem a tulajdon, vér szerinti apja nem képes elfogadni, inkább elmenekült. Senki nem fogja önként és dalolva ezt a terhet a vállára venni. Nincs olyan szentéletű pasi a földön.
Idén leszek 30. És bele kell nyugodnom, hogy örökre egyedül maradok.
Hogy lehet ezzel megbirkózni?
válasza:Szerintem attól még, hogy az apja nem akarta, mert tehernek érezte, még más jöhet, aki nem így fog rá tekintinte. Ne írd le előre magadnak.
(Akár egyedülálló apukák, esetleg szintén autista gyerekkel.)
válasza: válasza: válasza: válasza:Nálad az a baj, hogy kapásból elástad magad és nem is hiszed, hogy így is kellhetsz valakinek, inkább a túlélésre spekulálsz.
Nem lenne egyszerűbb esélyt adni magadnak mielőtt lehúznád a rolót? Még akármi is lehet belőle. Nem mindenki olyan gerinctelen, mint az exed.
Ha nem próbálkozol tényleg egyedül maradsz.
Nem egy férfi/nő vállalta már beteg gyerekkel a párját.
Azt írtam, hogy ENYHÉN, tehát pl. normál iskolarendszerben tanul, egyre könnyebben teremt kapcsolatot, stb. Külső személő, vadidegen sokszor észre se veszi, hogy más, mint a többiek.
A fegyelmezéssel vannak gondok, mert baromira hidegen hagyja a dicséret, a szidás, a pirospont, meg a feketepont is, mert ez nem hatol át az ő zárt kis világának a burkán.
Mindegy.
A lényeg az, hogy egy csodálatos, remek kis emberke, aki nélkül ezekben a nehéz időkben azt se tudom, hogy mihez kezdenék. Sokkal értékesebb és hasznosabb tagja lesz a társadalomnak, mint az a majom, aki szerit intézetbe kéne adni.
Nem tucatgyerek. Nem egyszerű vele. És akkor mi van??
A múltkor az étteremben a másik család neurotipikus gyereke sokkal gázabbul viselkedett, pedig csak neveletlen. :P
A kishúga is imádja, és kölcsönös az érzés.
Nem is tudom, hogy merülhet fel valakiben ilyen....
Pont úgy jutott időnk egymásra, mint más pároknak. Esténként, mikor alszanak, mikor a nagyinál vannak, vagy délelőtt ha oviban (meg most már suliban) vannak, és a beosztásunk miatt mindketten itthon vagyunk.
A helyzet az, hogy nem bánom a válást. A férjem (lassan ex) annyira megváltozott, férfiként és apaként is olyan szinten leszerepelt, hogy már akkor se kéne, ha vissza akarna jönni.
Nem könnyű így két gyereket nevelni. És tudom, hogy a legtöbb pasi legfeljebb a könnyű kalandokat keresi a harmincas évei elején. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem fogok párt találni, mert senki se akar úgy élni, hogy azt hallgatja két órán keresztül, hogy leckét kell írni, fürdeni kell, fogat mosni, vagy ötödszörre tanulunk a héten gombolkozni. Ezzel tisztában kell lennem, reálisan kell látni a dolgokat.
De olyan nehéz úgy nézni a következő évtizedekre, hogy én már soha nem alszok el egy férfi vállán, vagy nem ölel meg senki ébredés után.
válasza: válasza: válasza:Tudod, mit? Ha te ezt így eldöntötted akkor nincs, miről beszélgetni. Aki nem próbálkozik annak nincsenek esélyei. Te saját magad kovácsolod a saját boldogtalanságodat.
Nem kéne ennyire sajnálni magad. Te sem érsz kevesebbet, mint más nők, az önbizalom nagyon vonzó tud ám lenni.
Nem mindenki olyan gerinctelen, mint a párod nem kéne egy kalap alá venni minden pasit.
A környezetemben van olyan férfi, akinek a második felesége egy szellemi fogyatékos kislányt vitt a házasságba és a pasi elfogadta. Ha az a nő is így gondolkodott volna, mint te akkor most egyedül kínlódna a gyerekkel.
Ne légy már a saját magad ellensége. Ha egy pasi érdeklődik akkor mondd el őszintén, mi a pálya és add meg neki az esélyt dönteni. Vagy marad vagy megy...de lehet, hogy marad. Végül is, mit veszíthetsz?
válasza:a majom vagyok:
az intézetbe adást nem úgy értettem,hogy ott kéne a kisembernek élnie,hanem hogy el lehet vinni az ilyen problémával küzdő gyereket szakemberekhez akik fejlesztik a gyereket és olyan gyakorlatokat/tanulási technikákat alkalmaznak ami által a gyerek jobban megnyílik és könnyebben kezelhetővé válik...Tudom van ilyen ismerősöm és ők is tudják hogy ez ezzel jár és kész.Ettől függetlenül ott az apa nem vált el és szembetudott ezzel nézni,pedig az a gyerek súlyosabb eset.És írásodból azt veszem ki hogy a kis emberkét nagyon magasztalod,tehát előfordulhat hogy sokkal többet törődtél vele mint a férjeddel és ez is zavarta őt(ettől függetlenül nem kellett volna így elmenekülnie),de az ilyen gyerekek szülei hajlamosak, csak a kicsivel foglalkozni és a másik fél ezt nem mindig tudja elviselni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!