30 évesen hogy lehet belenyugodni, hogy soha nem lesz kapcsolatom?
Három éves volt a fiunk, mikor kiderült, hogy enyhén autista. Lett egy lányunk is, és nagyon örülök, hogy így alakult, mert mindkét gyereket nagyon szeretem.
Sokáig úgy tűnt, hogy a házasságunk tökéletes.
De az elmúlt egy évben mindent megtett a férjem, hogy elmarjon, goromba volt, csak addig volt kedves, amíg szexet akart.
Időközben elkezdte a fiunk az iskolát, sokasodtak a gondok, a viták a tanulás miatt, stb. Egymással, a férjem és én, soha nem veszekedtünk. De tény, hogy a gyerekkel nem könnyű most.
Erre pár hónapja közölte, hogy bocs, de neki ebből az örökös feszültségből meg teherből elege van, és be akarja fejezni az egészet. Válni akar. Elsősorban a gyerek miatt.
A két gyerekkel azóta se tartja szorosan a kapcsolatot, havonta, két havonta egy fél napra látja őket, ennyi is sok neki. Akkor is inkább csak a kisebbel, a lánnyal foglalkozik.
Most páran már megkörnyékeztek, hogy randiznának velem.
Borzasztó egyedül, nincs kihez szólni, bújni, és nagyon hiányzik az életemből egy férfi. Ciki vagy sem, de én szerettem feleség lenni, és olyan jó lenne megint valakihez tartozni.
De tudom, hogy ez soha nem fog megtörténni.
A beteg gyerekem a tulajdon, vér szerinti apja nem képes elfogadni, inkább elmenekült. Senki nem fogja önként és dalolva ezt a terhet a vállára venni. Nincs olyan szentéletű pasi a földön.
Idén leszek 30. És bele kell nyugodnom, hogy örökre egyedül maradok.
Hogy lehet ezzel megbirkózni?
válasza: válasza:Úristen, miket írnak itt egyesek, enyhén autista gyereket intézetbe adni???? Látszik, hogy fogalmuk sincs, mit jelent az autizmus.
Ellenben, ahogy valaki írta, vannak központok, ahol suli után foglalkoznának vele szakemberek, nnaponta pár órát, vagy nem is minden nap, csak heti 2-3 alkalom, sokat segítene. ABA terápiát használtok???
válasza: válasza:Szerintem... nagyon nehéz ügy. Ha eltekintünk az autizmus tényétől, egy kétgyermekes anyukának egyébként sem könnyű "normális" párt találnia magának. Bár itt kérdés, hogy kinek a szemszögéből mi a "normális"... férfiként alapból feltételezem, hogy egy kétgyermekes anyuka elsősorban "támaszt" keres, így soha nem lehetek a gyerekekkel és az ő érdekeikkel - semmilyen tekintetben - egy fontossági szinten a kapcsolatban. Márpedig - párkapcsolati szinten - ez számít... a baráti társaságomban van egy ex-pár (saját gyerekekkel), mindkét féllel jó kapcsolatban vagyok... mindegy. A hölgy eleinte nem értette, hogy miért idegenedtek el egymástól a férjével, amikor "minden annyira jól ment". Aztán amikor egy kisebb összejövetelen ezt átbeszéltük akkor leesett...
Te is arról beszélsz, hogy terhet akarsz áttenni / támaszt keresel nem párt magad mellé aki - mellékesen - segít úrrá lenni a problémákon. Így nehéz lesz... de azért drukkolok!
válasza:11-es és társaik! Tudjátok én azt nem értem hogy miért véditek ennyire ezt a volt férjet?
Rendes családokban az apuka is besegít a gyerekek körüli teendőkbe, szerintem. Ahelyett hogy bárki ágyérgörcsöt kapna, inkább egymásnak segítsenek a házastársak. Erről szól a házasság nem? Látom hogy el van havazva a feleségem, besegítek nem???
Apuka a könnyebb utat választotta, ennyi. Gerinctelen. Nem kell őt mentegetni, hogy elege lett "szegénynek". A nők szerintetek állatok?!
Kérdező hogy a kérdésre is válaszoljak, szerintem ne add fel.!
válasza:Az egy dolog, hogy besegítesz és hogy közösen viselitek a terheket (ez így működik jól); de egy párkapcsolat nem csak erről szól.
A nők nem állatok és a pasik sem csak családfenntartó munkagépek... senki nem mentegeti a pasast. Ennek ellenére azt gondolom, hogy azok a párkapcsolatok működnek jól, ahol ezt a kis apróságot képesek felfogni.
Egyébként is: környékezik a hölgyeményt, nemde? Akkor mi a probléma?
válasza:11-es vagyok. Nem védeném a férjet, ha nem ismerném ezt a típusú anyukát :) Minthogy ahogy említettem, édesanyám is hasonló kaliberű, nagyon jól ismerem.
Egész nap üvölt habzó szájjal mindenkire, kivéve a kisfiúra. Apuka szemét ha nem pattan azonnal segíteni (vagy az ő szókincsével élve majom is lehet :)), ha a kislány nem figyel oda és fellöki a drágalátos fiúcskát, szintén majom. Egész nap megy a patália, ha éppen nem, akkor már-már szerelemmel öleli kebelire a kicsi fiúcskát.
Az egy dolog hogy beteg, nyilván ahogy írtam, az ember olyankor jobban odafigyel. De piedesztálra emelni, mindenki mást háttérbe szorítani nem kell.
Apukát még mindig meg lehet érteni. Az embernek egy élete van. A beteg gyereket otthagyni gerinctelen, de az életét megkeserítő agybeteg asszonyt... azt nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!