Az normális, ha egy anya nem látja szépnek a gyermekeit?

Elgondolkoztam, hogy mi is lehet a probléma, vagy honnan is indulhatott ez az egész.

Talán akkor kezdődött minden, amikor édesapám leszokott a cigiről (?bár ez nem tűnik túl logikusnak).

Esetleg akkor, amikor húgom "leszokott a ciciről".

Vagy talán akkor, amikor külön szobám lett, de előtte a húgommal "laktam".

Erről fogalmam sincs, hogy mi történhetett, de ez olyan 2 éve van.

Amúgy félelmetesen viselkedik velünk. Amikor vendégségbe megyünk és dicsérnek minket, hogy milyen szép zöld szemeink vannak, akkor anyukám erőltetett mosollyal az arcán simogatja a hátunkat. Eljátssza a tökéletes anyát, pedig otthon "bánt" minket. Gyakran megy a következő is:

Múltkor hajpánt volt a hajamban és elkezdett kiabálni nekem a földszintről az emeletre, hogy azonnal menjek le, mert nagyon csúnya vagyok ezzel a "sz@rral" a fejemen. Aztán elkezdte befonni a hajam, de rettenetesen húzta és akkor is ilyen furcsa, erőltetett, félelmetes mosolya volt. Utána begumizta, felugrott és valami olyasmit mondott, hogy: reménytelen.

Az engem nem bánt, hogy csúnyának tart és hogy direkt fájdalmat okoz. Attól félek, hogy a húgommal valami baj lesz. Meg az is fáj egy kicsit, hogy apukám végig nézi. Mintha teljesen megváltozott volna minden. Olyanok, mint a robotok.