Hova menjek lakni? (nem megoldást várok, csak ötleteket)

Szólj a nagyszüleidnek. Biztosan nem mondják,hogy ne menj oda.

A hajléktalanszállót nem ajánlom. Nálunk úgy van,hogy napközben nem is lehet bent lenni,csak estére lehet bemenni és reggel el kell hagyni,ráadásul a táska/bőrönd ruhát sem hagyhatod ott. Ráadásul amíg alszol éjjel,addig ezeket úgyis ellopják.

Szóval én vagy a nagyidékat javaslom vagy azt,hogy próbáld meg édesapáddal helyrehozni a kapcsolatodat.

Családsegítő esetleg? Hátha tud átmeneti szállást, anyaotthonok vannak azt tudom, ilyennek is kéne lennie.

Nálunk a kollégiumban lehet szobát bérelni, nem csak annak aki tanuló, és elég olcsó.

Egy ismerősöm egy kempingben lakott pár hétig (faházban), amíg talált albérletet, és akkor se volt jobb idő, mint most. (Kirakta a pasija)

A legnagyobb baj az, hogy nincs pénzed, nincs munkád, tehát hosszú távon nem fogsz tudni megmaradni sehol. Mindenhol fizetni kell.

A másik: azért ha belegondolsz, apádnak is igaza van valahol. Nem tanulsz, nem dolgozol, nem jár utánad családi: teljes mértékben ő tart el, és ha otthon vagy, ráérsz mosogatni meg pakolni. És ők még abban nőttek fel, hogy "amíg az én kenyeremet eszed, az én házamban laksz, addig az én szabályaimat kell betartanod".

Erre jön az a fene nagy öntudat, amit most sokan itt a gyk-n is bemutatnak (elmúltam 18, azt csinálok amit akarok, nekem senki nem mondja meg, mit és hogyan), és ez lesz a vége: te öntudatosan kijelented, hogy márpedig ha nem tetszik, hogy beszólsz apádnak, hogy mosogasson el, akkor inkább költözöl.

Aztán vakarod a fejed, hogy merre tovább.

A fene nagy öntudatoddal annyit érsz el, hogy jó eséllyel ma este az utcán alszol, és kukából kajálsz.

Esetleg mást kellett volna megígérni: mondjuk amint tudsz, elköltözöl. Vagy ma ötven helyre elmész, és beadod az önéletrajzod, hogy minél előbb találj munkát. Meg ilyenek...

Tudom, hogy le leszek pontozva, de tökéletesen letojom.

Valószínűleg inkább apádhoz állok közel gondolkodásmódban, és nem egy 19 éveshez, akinek csak a szája nagy.

Apád komolyan hagyná, hogy az utcára menj? Ha van olyan csökönyös és büszke (te is örökölted valahonnan), hogy ezt is elnézi, te meg edd meg amit főztél, akkor ezt bebuktad.

Ha csak hirtelen haragú, de egyébként nem csinálna veled ilyet, lehet ő fogja becsukni előtted az ajtót, mielőtt egy szatyor ruhával kisétálsz az utcára.

Sokan javasolják a nagyszülőket.

Komoly?

Én ilyenkor úgy irigylem azokat, akiknek ilyen nagyszülei vannak... de nem mindenki ilyen szerencsés.

Kezdem azzal, hogy a kérdező apja is tanulta azt a hozzáállást valahol, hogy ha nem adsz be pénzt a közösbe, akkor vagy ku.ssolsz, vagy mész. Gondolom őt is ridegtartásba tették 18 éves kor fölött.

Nem hiszem, hogy az unkával szemben enyhébben ítélkezik az ilyen nagyszülő.

A másik: tudom, hogy van olyan nyugdíjas, aki tök jól él. Jó nyugdíj, a lakás tehermentes, a rezsi alacsony, és még a busz is ingyen van.

Meg van az a nyugdíjas, aki a gyógyszerei felét nem váltja ki, mert nincs rá pénze. Szeretet ide vagy oda, nem várható el tőle még rövid távon sem, hogy vállalni tudja egy felnőtt ember eltartását: dupla rezsi, jóval több étel, stb.

Rokonokról ugyanez elmondható: én is kedvelem az unokaöcsém, de ha kirakják otthonról, nem tudom befogadni. Örülök, ha eltartom a saját gyerekeim, plusz egy felnőttet nem tudok etetni, ha szégyen, ha nem.

És hasonló helyzetben én sem várnám el tőle, hogy gondoskodjon rólam.

Hajléktalanszálló. Ez maradt.

Ingyen van, nem kell hozzá jogosultság, legalább nem az utca.

Egyelőre.