Ha betegen születne gyermeket (mondjuk nem tudták kiszűrni a rendellenességet terhességkor) felnevelnéd, vagy beadnád egy otthonba?

09:35-ös:

Én vagyok az,aki azt írta,hogy mozgássérülten született.Tény,hogy örülök,hogy élek,mert vannak benne jó dolgok (családom,férjem,fiam),de ha most egy tündér azt mondaná,hogy lecserélhetem a testem egy egészségesre,akkor szó nélkül elfogadnám.Nem könnyű így élni.Gyerekként sem és felnőttként sem.Gyerekként a csúfolódások miatt,aztán tiniként a párválasztás nehéz,el sem tudod képzelni mennyire,felnőttként pedig a munkaerőpiacon kell jóval többet felmutatni végzettségben,hogy egyáltalán szóbaálljanak velem.Ha a terhességem alatt kiderült volna,hogy a fiam is betegen születik,akkor nem akartam volna őt világra hozni.Nem azért,hogy könnyebb legyen az életem,mert hidd el,most sem az,de tudom mivel jár,napi küzdelem ez és nem akartam volna ilyen életet neki,ha már dönthetek róla.Sajnos a szüleim esetében nem ez volt a helyzet,ők nem tudták,csak,amikor megszülettem és akkor már hallani sem akartak arról,hogy lemondjakank rólam.Természetesen én sem mondtam volna le a fiamról,ha már megszületett.Egy szerencsém volt az életemben,amiért hálás vagyok és az a családom.

Végig olvastam a válaszokat,főként a 40 éves anyuka válaszát olvasta futott rajtam végig a hideg. Ez után elgondolkodtam,mert első reakcióm az volt,h az én vérem a gyermekem,és természetesen felnevelném.

Kórházba nem hagynám,de függne a fogyatékosság mértékétől is mit is kezdenék a helyzettel. Valószínűleg intézményi körülmények közé kerülne a gyermekem,de látogatnámminden nap/héten,nem tudom h zajlik.Másrészről az ilyen intézetekről annyi rosszat hallani stb...

40 éves anyuka! nem lehetne a fiadat most intézménybe rakni? Mert így esélyed lenne, egy uj élet kezdésére..Te már megtetted amit tudtál,megérdemled a boldogságot. Keress egy a fiad számára megfeleő intézményt!

Én biztos nem vállalnám. Képtelen lennék rá.

Nehezen tudnám elviselni, hogy az én gyermekem nem fog úgy viselkedni, mint korabeli társai, hogy a saját életem is alapjaiban változzék meg, hogy esetleg az utcán megszólják, megbámulják, ha sétálok vele...még ha nem is tudná szegényke, nekem iszonyatosan fájna, hogy kinézik.

Szóval nem..

És mindenképp kivizsgáltatást csinálnék mindenre.

L/20