Ha betegen születne gyermeket (mondjuk nem tudták kiszűrni a rendellenességet terhességkor) felnevelnéd, vagy beadnád egy otthonba?

Saját vélemény,senkit nem akarok kritizálni:

Úgy gondolom más,ha terhesség alatt derül ki és más,ha szülés után.Ha terheség alatt,akkor még van választási lehetőség,később már nincs.Nem tartanám meg a beteg magzatot és nem azért,mert nem szeretnék gyereket,hanem mert nem akarok neki olyan életet,amiben garantáltan hátránnyal indul és ki tudja milyen szenvedés vár rá és ezt nem akarom.Természetesen,ha már megszületett oda nem adnám senkinek,de amíg van választási lehetőségem,addig nem akarok ennyire nehéz életet neki,főleg mivel nem tudom tőle megkérdezni,hogy ő akarná-e így is,hogy világra jöjjön.Ez elég durva felelősség,nem irigylem azokat,akiknek ilyen dilemmával kell megküzdeniük.

Én nem vinném haza. Leginkább az egészséges fiam miatt nem, mert akárhogy is nézzük, egy beteg gyerek 24 órát kíván. Annak meg semmi értelme, hogy az egészséges lelkileg nyomorék legyen felnőtt korára, mert elhanyagoltuk. A párom sem bírná ki mellettünk.

És van egy sztorim, ennek a történetnek a következményei miatt rettegek a sérült, főleg Down-kóros emberektől: kislány voltam, kb. 4 éves, és gyönyörű hosszú hajam volt. Elmentünk látogatóba anyukám barátnőjéhez, akinek volt egy velem egykorú Down-os kislánya. Neki rövidre volt vágva a haja, mert rágta és ette a sajátját. Eleinte szépen játszottunk, de később elkezdte fogdosni a hajam, nekem nem tetszett, elhúzódtam. Erre bedühödött, nekem esett és tépte a hajam. Máig éles és fájdalmas emlék.

Én is Angliában élek,és itt kint tényleg természetes az,hogy otthon nevelik a sérült gyerekeket..Szinte rendszeresen látni őket az utcán sétálva vagy éppen az elektromos székben ülve a szülőkkel..

De jó ideje amióta itt vagyok még soha nem láttam sérült embert dolgozni egy üzletben sem..Azt se felejtsük el ,hogy itt kint nem nagyon vannak ilyen intézetek (ha vannak akkor az mind magán,és iszonyú drága még az angolnak is) de az állam megfelelő anyagi támogatásokkal segíti az ilyen családokat..

Ezt onnan tudom,hogy az egyik szomszédunknak is Down koros lánya van(már nem kicsi lány),és az anyja mesélte,hogy nagyon nagy felelősség van a nyakán,24 óráig állandóan vele kell lennie..Amikor megkérdeztem,hogy nem nehéz,hogy nem tud dolgozni a lánya mellett?(pénzről nem illik itt dumálni) Akkor mondta,hogy kap annyit mint amikor egy jó munkahelyen dolgozott,és anyagilag nincs gondja ilyen téren..Emellett ingyenes sok minden nekik,beleértve az ingyen uszodától kezdve a gyógytornáig..

Otthon még ezekért is kell fizetni,mert csak pár óra ingyenes...

De visszatérve a kérdésre.Régebben is azt mondtam,hogy nem tudnám megtartani,mert képtelen lennék megfelelően ellátni a egy sérült gyereket..de olvasva a 40 éves anyuka megrázó történetét még erősebb lett bennem az érzés,hogy nem vállalnám...1 életem van nekem is,és tudom,hogy vannak olyan csodálatos emberek akik ebben dolgoznak,és többet meg tudnak adni amit én tudnék...

Így most megragadom az alkalmat,és köszönetet mondok minden olyan embernek akik ezt a munkát választották hivatásul...Ők az igaz kincsek.Köszönjük..