Hogyan értessem meg ezt a nővéremmel?

15 éves vagyok, a nővérem 17.

Az a probléma, hogy rengetegszer(ma is) hoz kóbor kutyákat haza... Sétáltatja a kutyánkat és ha belebotlik egy kóbor kutyiba akkor rögtön beindul nála a gépezet és hozza is haza...

Arra valahogy soha nem gondol, hogy mi lesz ha hazajön.. Mert ugye megint áll a bál. A nevelőapám nem nézi jó szemmel a nővérem "jótékonykodásait", valószínű hogy attól tart, hogy az ideiglenesen a kertbe fogadott kutya a háznál marad(a menhelyek tele vannak). Ráadásul, ha nem csak az állatokkal törődne észre vehetné, hogy anyagilag nem állunk úgy, hogy egy másik kutyát is etessünk.

Elkezdődnek a szokásos csatározások, a nővérem mindenkit rá akar venni, hogy támogassa a kutyamentő projektben és érzelmi zsarolással is próbálkozik, vagy csak hisztizni kezd. Nyilván nem menthet meg minden kutyát, de ő ezt úgy éli meg, hogy ha lát egy kóbor kutyát és otthagyja akkor az állatkínzás.

DE ha ezt szóba hoznám, rögtön ordibálna, hogy én csak ne oktassam ki, meg majd ő dönt a saját ügyeiben és ne képzeljem azt, hogy az anyja vagyok...

Mielőtt még valamelyik felbőszült állatvédő közölné velem, hogy mekkora tahó vagyok, hogy nem állok ki a kóborkutyák megmentése mellett, megint jelezni szeretném, hogy nem vagyunk ahhoz megfelelő anyagi helyzetben és a nővérem is azonnal elkezdene nyomulni, hogy maradhasson még egy kicsit a kutya...Az még oké, ha van bilétája és a gazdid hívjuk aki érte jön, de az hogy befogadjunk egy olyan kutyát amelyik akár még beteg is lehet és megfertőzheti a mi kutyánkat az szerintem nonszensz... Az állatorvos is egy vagyon... Én is sajnálom a kóborló ebeket de ezt azért túlzásnak tartom.

Hogy magyarázzam el neki, hogy ezt abba kell hagynia?

UI:Az Illatos út nyilván nem megoldás..