Szerintetek szegény családból származóként esélyem sincs rendes életre?

De a diploma nem egy nélkülözhetetlen dolog.Tanulj ki egy szakmát, menj el dolgozni, és tanulj levelezőn.

ha nagyon rossz a helyzetetek, szociális támogatást mindenképp fogsz kapni. koliba is biztos felvesznek, és talán fizetned sem kell érte. jegyzetekért nem kell fizetni, ha normális egyetemre mész, ingyen adnak a felsőbbévesek sok tárgyhoz, van rengeteg könyv ami netről letölthető. emellett vállalhatsz munkát esetleg, de a diákhitel sem lenne rossz döntés ebben az esetben.

Inkább diákhitel egy jó diplomával, mint semmi vagy egy kis OKJ-s tanfolyam. Ha lesz jól fizető állásod nem lesz nehézség visszafizetni azt a hitelt. Dolgozni meg kb még 40 évig fogsz, tehát sokkal jobban megéri az a hitel, mintsem feladni.

Keress valami közelebbit meg olyat amit biztos el is tudsz végezni és persze olyat amivel munkát is találni. A diákhitelt kerülném, nem jó dolog egyből adósságba verni magad, majd ha házat autót stb veszel lesz rá alkalmad bőven. Inkább diákmelózz mellette. Amúgy kicsi az esélye hogy sikerül kitörnöd.

18-as Igenis kitörhet, csak nem feltétlen egyből a felsőoktatásban kell gondolkoznia.Ahhoz pénz is kell.Munka mellett levelezőn sikerülhet, amúgy nem hiszem.

Nézd. 16 éves koromig albérlők voltunk, de úgy képzeld el, hogy még azt sem tudtuk nagyon fizetni, nem hogy rendes kaját, ruhát vegyünk stb. A szüleim kölcsön is kértek (amit aztán évekig nyögtünk) hogy ne kerüljünk az utcára, rokonok is próbáltak segíteni, de ha vissza gondolok, hogy milyen helyeken laktunk, sírhatnékom van. Hozzám soha nem jöhetett senki, mert sima beton volt lent, és maga a berendezés is nagyon sivár volt, fizes falak stb.. Néha kaptunk segélyt (nem pénzt, hanem csomagot..amiben kaja volt) és annak örültünk a legjobban. Használt ruhákban jártam, zsebpénzem szinte soha nem volt, egyszer egy osztáylkiránduláson csak én nem mehettem be a múzeumba, mert nem tudtam kifizetni stb. Nem volt könnyű gyerekkorom. A sok probléma miatt, rossz tanuló voltam, suli után mindig elmentem csavarogni (már 7 évesen is), hogy ne keljen hazamennem, annyira nem tudtam elviselni az otthoni körülményeket. TV az csak egy álom volt. Alig sikerült bejutnom egy rendes középsuliba, de ott aztán megnyomtam a tanulást. Lényeg, elkezdtem készülni a felvételire, és addig nyomtam, hogy sikerült államira kerülnöm, ösztöndíjjat is kapok, ez mellett még szociális támogatásban is részesülök. Tanulom a nyelveket, elkezdtem utazgatni, nézem a lehetőségeket. Kollégiumban lakok, amit magam fizetek, és tulajdonképpen minden költséget tudok fedezni. Lassan meg lesz a diplomám és ezzel tuti lesz állásom, amiből majd megtudok normálisan élni. Régen, ez az egész csak egy ábránd volt, ma pedig valóság, és pont azért mert hittem abban, hogy én tudok változtatni a saját életemen. A hit hegyeket renget. Legyél optimista, hiszen te vagy az, aki tud változtatni, más nem. Tanulj, készülj a felvételire, pályázz ösztöndíjjakra, ha szeretnél akkor diákmunkát is válalhatsz..sokkal több lehetőséged lesz hidd el :) Kitartást és hajrá! 24/L