Akik szegény családban nőttek fel, boldogabbak?

Mi sem éltünk nagy lábon.Szerintem nem boldogabbak.Vagyis felfogás, hozzáállás kérdése.Én nem vágyom feltétlen nagy luxusra, de a kicsinyes spórolgatás számomra végtelenül lehangoló és prózai.A csoki például nagyon is jól esik minden nap, ami jó, azt nem lehet megunni.A hiányát ellenben igen.Engem nem tölt el örömmel, hogy mindenért meg kell gürizni, mi abban a jó? a szükség visz rá, nem más.És a spórolás is szükség engem pedig a hideg kiráz ezektől.

Szerintem az egy régebbi szülői "fogás", hogy azt mondják, amit ritkábban kapsz meg, az jobban boldoggá fog tenni.Így akarnak megnyugtatni.Ugy látszik, sikeresen beléd nevelték ezt a kegyes "hazugságot".Ha te ettől jobban érzed magad, a te dolgod.

nem, sot valoszinuleg boldogtalanabbak.

A jomodu csaladokban ugyanigy nevelik a gyereket, ahogy teged.

Ugyan, mitől volnának boldogabbak?

Akkor boldog egy ember, ha megvan az életéhez az alapvető anyagi szükséglet. Ha ez nincs, akkor a legnagyobb szeretet sem ér semmit. Olvass a Maslow-i piramis-modellről.

Én nyomorban nőttem fel, a szoci legvégén, és kösz, de még egyszer nem kérek belőle. Tudom, hogy mit jelent a nincs, még Karácsonykor is. Nekem ne akarja bemagyarázni senki, hogy mennyivel boldogabb a szegény, mert szegény, és mennyivel nyomorultabb a gazdag, mert gazdag. Ez csak túlkompenzálás és önáltatás.

Persze, csakis... :)

Van egy barátnőm, aki szegény családból származik. Két minimálbéres szülő, két gyerek, két pici szoba összesen. Enni nem mindig jutott, mert apuka egy idő után alkoholista lett, és inkább elitta. Napi üvöltözés. Aztán egy idő után elváltak, de enni még akkor sem jutott, mert egy minimálbérből, 0 gyerektartással kb. (apuka addigra munkanélküli lett), hogy etetsz két gyereket meg egy felnőttet, tartasz fent egy lakást...?

Apuka később öngyilkos lett...

Gyönyörű gyermekkor mondhatom! Mindkét gyerek olyan traumákat élt meg, hogy abba belegondolni is rossz. Az édesanyjuk az én édesanyámtól kért kölcsön, amikor attól félt, hogy a tartozások miatt kikapcsolnak valamit a lakásban...

Az egyetlen szerencséjük, hogy mind a barátnőm mind az öccse nagyon okosak, és bejutottak normális egyetemre, és jó eredménnyel el is végezték, és most végre normálisan élnek. De az sem volt leányálom, a srác mérnökit végzett, szerintem sokan tudják mennyit kell tanulni - minden nap dolgozni járt mellette, mert különben nem engedhette volna meg magának, bármilyen okos is.

Na ennyire boldog dolog szegény családban felnőni.

Minden tiszteletem az ilyen gyerekeké, az ilyen szülőktől, akik ilyen fizetésekre gyermeket vállalnak pedig elvenném a gyereket, az 100%.

Nem.

Apámnak 1,5 hónapja nincs munkája,és már kezd kifordulni magából.Az egész légkör átalakul.Olyanokká válunk a pénztelenségtől,mint az állatok.

Én megfogadtam,hogy soha nem lesz családom,mert egyedül is marha nehéz az élet...