Miért csalod a párod? Kort és nemet is írjatok léci! És csak őszintén!

Érdekes fél órácska volt, amit most a gép előtt töltöttem. Minden történetet végigolvastam, volt amelyiket többször is. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy egy ember a másikkal ezeket hogyan képes megcsinálni (főleg, hogy nem egymásnak idegen emberekről van szó).

Az én véleményem az, hogy ennél jobban embert nem lehet megalázni (ahogy azt említette is valaki). Sajnos tapasztalatból beszélek, engem is csaltak már meg (lehet azt mondani, hogy elfogult és "sértett" vagyok, de szerintem senkinek sem esne jól).

Szerintem az lenne a normális, ha mindenkiben lenne annyi, hogy ha már nem akar a párjától semmit, akkor álljon elé, és mondja ki. Ne azután, hogy már megvolt az a bizonyos numera, csók, akármi... főleg akkor, ha a előtte a párunk fülébe súgtuk, hogy szeretjük, hogy átöleltük úgy, ahogy csak egy bizonyos embert szoktunk... tartsuk már tiszteletben a másikat!

(az, hogy ezek után még vissza is térünk a partnerünkhöz - akár sikeres "akció" volt, akár nem - már megint a lelkiismeret dolga.)

Persze, lehet azzal takarózni, hogy "élni szeretnék még", de ez egy nagyon gyenge magyarázat arra, hogy az ember szépítse saját esetében azt a jelzőt, amit másik ember hasonló viselkedése esetén rögtön kimondana.

Természetesen az ember egy ilyen lény: csak akkor tudja pontosan felmérni, hogy mit veszíthet, ha már elvesztette. De pont ezen az oldalon olvastam egy nagyon jó kis idézetet: "Járt utat járatlanért el ne hagyj!" Van benne valami =)